16. Kutatás

Uhhhh... Sajnálom a csuszást, de sajnos ez most így alakult :/. 

Köszönök minden visszajelzést <3

Jó olvasást!

Sikoltva ébredtem fel és rögtön felültem az ágyon majd hirtelen levegőt is alig kaptam, amint megláttam valakit a székemen ülni.
- Luke? - kérdeztem hunyorogva.
- Nem, Calum vagyok.
- M..mit keresel itt?
Miközben kérdeztem a gondolatok örvényként száguldoztak a fejemben és lassan minden eszembe jutott a tegnap estével kapcsolatban. De az utolsó emlékem az az, ahogy Luke felkap és megkérdezi mi történt velem. Szaporábban vettem a levegőt és hitetlenül ráztam a fejem, amint a tegnap esti eseményekre gondoltam.
- Sky! hallasz?
Hirtelen ismét Cal-ra összpontosítottam és bólintottam.
- Hol van Luke? - vágtam a szavába.
Összehúzta a szemét majd az órájára pillantott.
- Lassan az iskolában. - vonta meg a vállát.
- Ahh. - sóhajtottam, majd vissza dőltem az ágyra.
- Te tudod mi történt velem, igaz?
- Ha a tegnap estére gondolsz akkor csak annyit tudok, amennyit Luke elmesélt.Szerinte sokat ittál, és már ájultan talált rád a szertárnál. És az előző kérdésedet megválaszolva azért vagyok itt mert megkért, hogy maradjak veled, amíg ki vagy ütve.
- Ohh az a szemét! - morogtam magam elé. 

Még, hogy én sokat ittam meg, hogy ájultan talált rám, ohh csak kapjam a kezeim közé, kinyírom!
Mérgesen ismét felültem az ágyon majd azonnal magyarázni kezdtem Calumnak.
- Akkor ideje indulnunk. - mondtam.
- Mégis hova? - nézett rám hitetlenül.
- Hát az iskolába. - borzoltam össze a haját és mielőtt megállíthatott volna már a fürdőben voltam.
A forró cseppek kényeztették a bőröm, míg én még mindig a tegnap estén agyaltam. Egyszerűen nem hittem el, ami történt, ilyen nincs, de, ami még jobban felzaklatott..vagyis inkább felidegesített az Luke kamu szövege volt. Ha azt hiszi, hogy kérdések nélkül megússza, akkor óriásit téved.
Prüszkölve fordultam a samponhoz majd elkentem a vizes hajamon. Az idióta emlékek már megint a fejembe kúsztak és lehetetlen volt nem rájuk gondolni. Hiányzott a régi barátságom Calummal és Ash-el is. Bár az utóbbit próbálom a lehető legjobban ignorálni. Viszont Calum nem igazán tett semmit.
Sóhajtva zártam el a csapot majd a törölközőért nyúltam.
**
Nagy veszekedések árán rávettem Calumot, hogy mennyünk suliba, most pedig a busz ablakon bámulok kifelé és azon gondolkozom, hogyan is szedjek ki mindent Luke-ból.
- Itt vagyunk. - bökött meg Mr.Sötétbarna haj, majd besiettünk az épületbe. Luke-ot még nem láttam, bár furcsálltam mert általában ilyenkor mindig itt van az előtérben. Viszont egy másik ismerős kék szem engem vizslatott. A tegnapi lány volt az. Zoella. Gyilkos tekintettel méregetett, amit ismét nem tudtam sehova se tenni, de ő volt most a legkisebb problémám, bármennyire is idegesített a lány. 

Míg ezen agyaltam a tekintetem végre megakadt a szőke hajú fiún. Amint odaért hozzánk nem hagytam szóhoz jutni azonnal letámadtam.
- Luke beszélnünk kell. - néztem rá dühösen.
- Szerintem nincs miről beszélnünk. - vetette oda majd Calumhoz fordult.
Egy pillanatra lefagytam majd a csuklójánál fogva elrángattam Cal-tól és a kisebb tömegtől, ő pedig kitágult íriszekkel bámult felém. De mielőtt rá kezdhetett volna a monológjára ismét megelőztem.
- Mond el mi történt tegnap. - mondtam szigorúan, ő pedig csak vigyorgott, amivel még jobban felidegesített ő pedig ezt jól tudta.
- Calum már tájékoztatott úgy tudom.
- Mi? - szűkült össze a szemem.
- Nem vagyok hülye Luke , rohadtul nem ittam sokat sőt nem is ittam semmit.
- Hát persze. - forgatta a szemeit.
- Tudom.., hogy valami nem oké Niall-el és azt is tudom, hogy te ismered őt. - nyeltem nagyot.
- Magyarázd el mi a fene folyik itt Luke!? - próbáltam lenyugtatni magam, de nem igazán ment.
Láttam, ahogy az arca egy pillanatra megfeszült, de azonnal alább is hagyott.
- Nem tudom miről beszélsz. - mondta monoton hangon, majd meg
fordult, de az kizárt, hogy hagyom, hogy elmenjen.
- Jó! - horkantottam. - Akkor majd megkérdezem Niall-t. - ordítottam utána. Ő pedig megfeszült, majd lassan visszafordult felém. Hirtelen olyan közel jött, hogy az arcomon éreztem a mentolos leheletét és a kék szemei engem fürkésztek, mintha egy megfejthetetlen rejtvény lennék.
- Buta lány. - mormogta.
Összehúztam a szemöldököm, de figyelmen kívül hagytam a mondatát, vagyis csak majdnem mert kivételesen ő előzött meg a beszédben.
- Rohadtul nem kell tudnod semmit, de ha annyira érdekel menny csak beszélj Niall-el hátha sikerül még nagyobb veszélybe sodornod magad. - szűrte ki a fogai közül majd a lépcső felé indult.
Ismét lefagytam és csak ez a mondat járt a fejemben " hátha sikerül még nagyobb bajba sodornod magad" . Remegve,lassan fújtam ki a levegőt majd azonnal utána eredtem.
A könyvtár előtt megállítottam és lihegve ismét beszélni kezdtem.
- Hogy érted ezt? Milyen veszélybe?
Az ajakpiercingjét beszívta és a szemöldökét is ráncolni kezdte. Tudtam, hogy őrlődik.
- Csak szállj le a témáról és tegyél úgy mintha a tegnap meg sem történt volna.
A szavakat olyan nyugodtsággal formálta meg, én pedig ettől teljesen frászt kaptam.
- Ne merd ezt mondani nekem! Érted? - a düh már teljesen felemésztett és ordítani kezdtem. És mind két tenyeremmel lökdösni kezdtem, de ő meg sem moccant.
- Niall nem ember, rohadtul valamit csinált velem és tegnap arra se volt erőm, hogy.... - mielőtt befejezhettem volna megragadta mind két csuklom és behúzott az üres könyvtárba.
- Mi a...? - ismét nem hagyta, hogy befejezzem.
- Rohadtul ne merj rám ordítani! Azt hittem már megtanultad. - lépet egyet közelebb.
Hálát adtam az égnek, hogy tiszta ideg vagyok, így figyelmen kívül tudom hagyni a fenyegető szavait.
- Ne tereld kérlek a témát. - ráztam a fejem.
- Pontosan tudom mi történt emlékszem mindenre, szóval ne próbáld beadni nekem, hogy sokat ittam. - mérgelődtem.
Majd sóhajtottam és folytattam mielőtt közbe vághatott volna.
- Tudom, hogy mi történt.... csak...csak nem értem. Nem értem, hogy lehetséges, amit ő tett. É..én nem értem és össze vagyok zavarodva. - halkultam el, de még mindig ingerült voltam. - De te...ahh te semmit se mondasz. Ja, de persze egy valamit igen, hogy veszélyben vagyok, hát kösz!- néztem ismét a szemébe, bár lehet, hogy nem kellet volna. Túl közel állt hozzám, viszont azt meglepődve tapasztaltam, hogy nem mérges, bár nála semmiben nem lehet biztos az ember.
Vártam a válaszát, vagy akármit, de nem szólt egy szót se csak engem fürkészett. Majd lassan mosolyra húzta a száját és nevetni kezdett én pedig csak tágult pupillákkal bámultam őt.
- Te hallod magad?  - szólalt meg rekedtes hangján.
- Azt mondod, hogy nem ember? - nevetett megint.
Ismét feldühödtem majd meglöktem és kiszaladtam a könyvtárból.
- Utállak! - mormogtam.
Amint kiértem szembe találtam magam Zoellával, aki egy percre furán nézett rám, de amint meglátta Luke-ot kijönni mögülem egyértelműen gyűlölet ült ki az arcára. Ismét semmi kedvem nem volt foglalkozni vele bár az még mindig idegesít, hogy nem tudom ki ő valójában.
Fujtatva siettem el és kerestem meg a termet, ahol órám lesz.

Természetesen képtelen voltam figyelni és azon agyaltam végig, hogy derítsem ki mi is ez az egész. Egy kicsit elbizonytalanodtam, ahogy Luke nevetésére gondoltam, de éreztem, hogy csak megjácca magát.
**
Dühösen baktattam ki a teremből és már indulni készültem a következőhöz, de a kék szemű lány elém állt én pedig kénytelen voltam lefékezni. Kérdően pillantottam rá, de ez sem tartott sokáig mert rögtön beszélni kezdett.
- Jobb lenne, ha leszállnál Luke-ról. Nekem elhiheted csöppet sem vagy az esete mosolygott.
Nagyon fura fejet vághattam, mert a mosolya csak nőt.
Sóhajtottam egyet majd arra gondoltam nem foglalkozom vele és otthagyom, de a végén meggondoltam magam.
- Ép a királynővel beszélsz kedvesem, úgy néz ki mégsem ismered annyira Luke stílusát. - most már én is vigyorogtam viszont az ő arcáról ez már nem volt elmondható.
Közelebb lépdelt hozzám majd a fogai közül kezdte el kiszűrni a szavakat.
- Ohh hát én is voltam királynő...helyesbítek én voltam az első. - mosolygott ismét.
- Hát az utolsókból lesznek az elsők. - mondtam majd kikerültem és a teremhez siettem.
- Elsőkből pedig az utolsók. - hallottam meg a távolodó hangját.
**
A nap végére arra jutottam, ha már a szőke fiútól nem tudok meg semmit akkor valahol utána kell néznem ennek a "látó" dolognak. És hol máshol lehet a legjobban keresni, ha nem a könyvtárban.
Alig volt egy-két ember így nyugodtan tudtam kutakodni.
Már az ötödik könyvet hoztam az asztalomhoz és futottam át rajta, de semmi használhatót nem találtam.

 

Csak látnok és hasonlok.... Bosszúsan álltam fel ismét, majd még két könyvet magamhoz vettem.
- Mit csinálsz? - éreztem meg egy meleg leheletet a fülem mellet.
A hirtelen hangtól megugrottam és rögtön megfordultam.
- Luke. - fújtattam.
- Csak nem megijesztettelek? - ismét az az idegesítő vigyor kúszott a szájára.
A szememet forgattam rá majd vissza fordultam a polchoz hátha találok még hasonló jelentésű könyveket.
- Szóval mit keresel? - kérdezte.
A csípősnél csípősebb mondatok csak úgy keringtek  a fejemben, de akkor egy jobb ötletem támadt. Annyira kíváncsi vagyok a reakciójára. Na most kiderül, hogy mennyit is tud valójában.
Egy győztes mosolyra húztam a számat majd válaszoltam a kérdésére.
- Ohh semmi érdekeset csak egy-két könyvet a látokról meg ilyesmi.
Amint befejeztem a mondatom ismét felé fordultam. És ártatlanul mosolyogtam rá. Viszont láttam ahogy a kezeit ökölbe szorítja és úgy döntöttem tetézem még egy kicsit.
- Esetleg nem tudod hol érdemes még keresni?  - bambultam a kék szemébe. Olyan vicces volt így látni
- Nem igazán. - vont vállat, bár most nem sikerült annyira nyugodtan kiejteni a szavait, hallatszott az él belőlük.
- És te mit csinálsz itt? - kérdésem közben ismét visszafordultam a könyvek sokaságához.
- Semmit. - mondta
Na ez aztán a válasz.

 Miközben egy könyvet akartam kihúzni eszembe jutott Zoella kirohanása így úgy döntöttem megemlítem a szőke fiúnak hátha kitudok deríteni valamit a lányról.
- Örülnék, ha leszállna rólam a csajod.
Nem láttam az arcát, de így is éreztem, hogy összeszűkített szemekkel vizslat engem.
- Zoellára gondolok. - válaszoltam  a gondolatban tett kérdésere.
Horkantott egyet majd beszélni kezdett.
- Hidd el, ő minden csak nem a csajom. - az utolsó szavakat már undorodva mondta ki.
- Uhum, bizonyára. - mondtam, miközben még mindig kutakodtam.
- Csak nem féltékenyek vagyunk? - a hangjából rögtön kihallottam a vigyorát. Meg akartam fordulni és valami jó kis vissza vágást neki vágni, de ő ekkor már a szekrénysornak dőlt, szoval csak jobbra kellet fordulnom.
- Nem igazán. - mondtam egyszerűen.És így is gondoltam, csak kiakartam deríteni, hogy mi köze van Luke- hoz, de ha ezt egyenesen megkérdezem a fiútól, biztosan úgy érezné, hogy számít nekem valamit....
- Nekem nem úgy tűnik. - lépet közelebb.

ohh, ezt a játékot ketten játsszák Luke. - gondoltam magamban.
- Arra nem gondoltál, hogy csak idegesít a csaj? - léptem én is közelebb. De a szívem akkor már kétszer olyan gyorsan dobogott.
- Lehet. - harapott rá a piercingjére. Gyűlöltem ezért, de tényleg sexy volt.

Éreztem, ahogy ő is szaporábban veszi a levegőt. A kezemet a mellkasára tettem, hogy véget vessek a játéknak, de ő nem hagyta, hogy eltoljam.
- Francba! - káromkodott majd csuklom segítségével még közelebb rántott magához és az ajkait az enyéimre tapasztotta.
Amilyen hirtelen jött a csók olyan hamar is ért véget. Egy pillanatra megmerevedtem és az ujjaimat a duzzadt területen húztam végig. Nem hittem el, hogy tényleg megtette. De mire észbe kaptam ő már el is ment.
Gyorsan visszapakoltam a könyveket majd lesiettem a lépcsőn. Magamban azt mondtam, hogy csak azért megyek ilyen sebességgel, hogy időben haza érjek, de legbelül én is tudtam, hogy utol akartam érni Luke-ot. A suli már teljesen kihalt volt ilyenkor, így esélytelen volt, hogy sietségemben  valakit fellökjek.
Viszont amint a földszintre értem lefagytam. Niall állt ott a korlátnak támaszkodva én pedig hátrálni kezdtem. Azonnal megfordultam, hogy vissza sietek a könyvtárba, ahol még van egy-két ember, de mielőtt megtehettem volna már előttem termett. Ijedtemben a levegő a tüdőmbe szorult, de nem álltam meg. Visszafordultam az eredet irányomba és futni kezdtem, de valahogy elkapta a lábam és a földön találtam magam. Hason feküdtem, de ő hirtelen a hátamra fordított. Felnyüszítettem, ahogy a gerincem találkozott a kemény talajjal. Mielőtt bármit tehettem volna ő már rám ült lovagló ülésbe és egyik kezével befogta a számat a másikkal pedig fejem fölé fogta a kezeimet.
- Milyen fogadtatás ez, kedves? Még azt se tudod mit akarok, de már elrohansz...? Hát ez szép. - rázta vigyorogva a fejét.
- Valamit elfelejtettem megnézni múltkor, ígérem gyors leszek. - suttogta  a fülembe. A fejemet ráztam és vergődtem, de nem hatot semmit. Ismét közre fogta az arcom és a szemembe bámult.
Most olyan volt az egész mintha egy egyenes alagúton haladnánk, tudtam, hogy tényleg valami után kutat. Majd megláttam magam, ahogy anyám szobájában állok és észre veszem a földön heverő könyvet.
Nem, nem nem láthatja mi van benne. Hogy a fenébe tudtam elfeledkezni a könyvről? A fenébe is!. Idegesen szorítottam össze a fogaimat.
- Zárd ki, Zárd ki! - ismételgettem magamban és elképzeltem, hogy csak falakat lát, amin képtelenség átjutni.
Niall kezei elengedtek és hátra tántorodott.
- Te..te ki tudsz zárni. - motyogta maga elé.
- De az lehetetlen. - rázta hitetlenül a fejét, majd köddé vált.
Lihegve ültem fel a földről és csak bámultam magam elé. Tudtam, hogy meglátta a könyvet, de szerencsére nem látta mit tartalmaz.
Tudtam, hogy holnap muszáj mindent elmondanom Luke-nak és neki is van mit mesélnie az is biztos.
Még mindig kicsit ziháltan tápászkodtam fel.

- Mi a fene volt ez? - suttogtam magam elé.