15. Mi történt velem?

Tegnap egész délután a tornatermet segítettem előkészíteni. Feldíszítettük a helyiséget és  becipeltük a padokat meg hasonlók, bár még mindig maradt teendő. A nulladik órámról szerencsére kimenőt tudtam szerezni így leellenőriztem az italokat és a hűtőben lévő ételeket. Vetettem még egy utolsó pillantást a teremre majd siettem az első órámra. A lépcsőn pont Ashton jött velem szembe és hirtelen összenéztünk, de a szemében nem láttam mást csak ürességet. Hirtelen megtántorodtam. Még sosem láttam ilyennek. Valahol mélyen fájt. Még mindig mérges és sértett voltam, de akkor is. Itt szinte ő volt a legjobb barátom erre tessék. Egy aprót sóhajtottam majd siettem felfelé.

Na Bumm! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! <3 (zene oldalt) (Selena Gomez - Good For You)
Az óráimat nagy nehezen túléltem most pedig hazafelé tartok a szuper kis buszomon. A gondolatomra csak a szememet forgattam majd bedugtam a fülesem és elindítottam egy lejátszási listát.
Pár perccel később már meg is érkeztem és már csak azt vettem észre, hogy a házon belül helyezkedem el. Szerencsémre anya most nincs itthon így nyugodtabban tudok készülődni. És már csak két órám maradt.
Azonnal a szobámba siettem és meglepve vettem észre az ágyon pihenő szalagos óriási dobozt. Egy kicsit hunyorítottam majd mikor rájöttem, hogy az a ruhámat rejtheti izzatottan lépkedtem közelebb. Egy papír volt rá ragasztva, amit rögtön olvasni is kezdtem. " Anyukád itthon volt így neki adtuk a ruhádat. Reméljük jót választottunk. Puszi Stella és Bell." Az utolsó mondatnál egy kis mosolyra húztam a számat, ahogy elképzeltem milyen hangsúlyban mondanák.
A cetlit félre tettem majd letettem a dobozt és mellé ültem. Nagy levegőt vettem és lassan elkezdtem kibontani a masnit, majd mikor ezzel készletem lassan levettem a doboz tetejét is. Először csak papírokat láttam, de azonnal kiszedtem azokat és kicsit összehúztam a szemem, amint megláttam a ruhát, mármint igazából csak az egyik részét. A fölső külön volt az alsó résztől, egy ujjatlan crop-top volt. Az alja pedig gyönyörű hosszú szoknya rész volt, ami kifelé menet bővült. Mind a két fele teljesen fekete volt. Igazából egyáltalán nem az én stílusom volt, de bármilyen nehéz is volt bevallani tetszett. De nem sokáig csodálhattam a költeményt mert elkellet szaladnom fürödni. Miután végeztem azzal is. A tükör elé léptem, de semmi elképzelésem sem volt mit kezdhetnék magammal. Kiengedve se tetszett a hajad,de felkötve sem, ahogy megpróbáltam feljebbre kötni a copfom a hajam beakadt a gumiba és az nem eresztette el, így kontyként állt, ami nem is volt rossz, de mégsem az igazi. Sóhajtottam egyet majd leengedtem a hajam és akkor eszembe jutott egy ötlet. Elővettem a tupírozós fésűmet és a hajam elejét egy kicsit feltupíroztam vele, majd hátul kontyba kötöttem a hajamat. Elégedetten mosolyogtam a tükörbe, de még valami hiányzott. Úgy döntöttem kicsit kiemelem a szememet, ezért egy füstös szemet készítettem. Az arcomra egy kis pirosított és egy kis bronzosított vegyítve felhelyeztem majd az ajkaimat színtelen labelloval kentem be. Ahogy az órára néztem kikerekedtek a szemeim. Már csak fél órám maradt, jesszus! A ruhát könnyeden felhúztam bár a top cipzárjáról nem ez mondható el, de nagy szenvedések árán azt is megoldottam, gyorsan a szekrényemhez siettem és gyorsaságomnak köszönhetően levertem a csinos kis dobozt, amiben a ruhám volt nemrég. Ékszercsörgés hallatszott belőle, amint a földre érkezett. Összevont szemöldökkel nyúltam a tárgyért majd észrevettem, hogy egy nyaklánc és egy karkötő volt benne. Ezeket már kicsit túlzásnak tartottam, de ahogy felvettem rá kellet jönnöm, hogy tökéletesen illettek a ruhához, ezért magamon hagytam mindkettőt. Ismét az illatosító szeremhez siettem, majd befújtam magam. Utána pedig még egyszer leellenőriztem magam a tükörben és tetszett amit láttam, s végszóra megszólalt a csengő. Összerezzentem a hangjára és kezdtem érezni, hogy egyre jobban izgulok, amint leértem a lépcsőn és már épp az ajtóhoz érkeztem, amikor ott jutott eszembe, hogy cipőt nem húztam.
- Basszus, basszus! - szitkozódtam halkan. Majd lenéztem a cipős szekrényre és egy nem oda illő cipőn akadt meg a szemem. Azonnal ki is nyitottam és megláttam benne egy eszméletlen telitalpút. Nem volt túl magas ép tökéletes volt. Miután felhúztam utána vettem észre a földön heverő cetlit, amit azonnal szemügyre is vettem. "Tudtuk, hogy úgy is elfelejtenéd ;) " Csak a fejemet ráztam és egy kis mosoly ült az ajkaimon. Talán nem is olyan borzasztó ez a két lány. A gondolat menetemet ismét a csengő zavarta meg. Lassan kifújtam a levegőt majd kezembe vettem a kulcsot és kinyitottam vele a zárat.Aztán a kezemet a kilincsre helyeztem majd lassan lenyomtam és kiléptem rajta.

A szemem rögtön megtalálta őt, félig a kocsiára dőlve állt és fokozatosan végig mért engem. Lassan közelebb lépkedtem majd talán egy kicsit én is elidőztem a kinézetén. Fekete öltöny, ami alatt szintén egy fekete ing lapult. Bármilyen nehéz is volt bevallani, de egész jól nézett ki.
Bólintott felém majd kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Azt hiszem mióta ide költöztünk mindent összevetve ez volt a legfurcsább dolog, ami eddig történt velem. Nem dicsérte meg a ruhát vagy engem, de nem is vártam tőle.
Beült a vezető ülésbe majd beindította a motort, de mielőtt elindult volna rám nézett és addig bámult, amíg nem fordultam én is felé. Kérdően néztem rá, de ő meg sem szólalt hanem ismét az utat nézte és elindultunk végre.
Az úton végig az járt a fejemben mi volt ez a kis jelenet, de nem kérdeztem rá.
Amikor megérkeztünk szó nélkül kimászott a kocsiból, de persze az én ajtómat már nem nyitotta ki. Kár is volt egy percre is azt hinni, hogy udvarias.Forgattam a szemeimet.
Nagy nehezen én is kikecmeregtem a kocsiból majd miután lezárta az autót a suli felé vette az irányt. Összeszűkült tekintettel követtem a mozgását. Komolyan, előszór elrángat erre a hülyeségre majd levegőnek néz. Most komolyan?
Dühösen utána siettem majd futva szedtem a lábaimat, hogy megelőzzem őt, na jó ez nagyon gyerekes volt, de akkor is. Végre beelőztem és már léptem volna be a tesi terem ajtaján, de a kezével visszarántott. Olyan gyorsan, hogy véletlen a mellkasának csapódtam, de ő szorosan tartott így nem eshettem el. Kifújtam a tüdőmbe szorult levegőt és szembe fordultam vele már mondani akartam volna neki valamit, de a tekintete megállított ebben. Annyira határozott és intenzív volt, hogy képtelenség lettem volna nem azt bámulni, utáltam, de így volt. Egyet hátra lépet majd a fejemre tett valamit és lehúzta az orromig, először nem értettem mit csinál, de amint magával is elismételte ezt a mozdulat sort, így már minden világos volt. Valahogy ez kimaradt, hogy álarcos bál lesz. Egy kicsit elvesztem a gondolataimban, majd éles hangjára kikerültem a transzból.
- Karolj belém. - mondta monoton hangon. Először  furcsán néztem rá, de ha minél előbb haza akarok jutni, akkor semmiértelme ellenkezni vele.
Tettem amit kért és a karomat lassan becsúsztattam az övébe.
Az ajtó kinyílt mi pedig egyszerre léptünk be, a zene hangos volt és mindenki táncolt, viszont akik megpillantottak minket tátót szájjal kísérték a jelenségünket. Szinte mindenki színes ruhákat viselt, viszont mi teljesen kitűntünk a tömegből a fekete ruháinkkal. Furcsa látvány lehettünk az biztos. Magamban kuncogtam majd követtem befelé Luke- ot. Amint a teremközepénél jártunk a kezemet kiszabadítottam az övéi közül és elindult az italbárhoz, de az óriás tenyerét azonnal a csuklom körül éreztem és már megint visszarántott.
- Még is hova mész? - nézett rám fagyosan.
- Először is nem vagyok baba , úgyhogy ne rángass, másodszor pedig igazából egyáltalán nem rád tartozik, de szomjas vagyok szoval inni szeretnék. - daráltam le gyorsan és dühösen.
Az íriszei kitágultak és kicsit meglepődve bámult rám. Tudom, hogy mondani akart valamit, de a zene pont akkor váltott lassúvá és ez valahogy mindenkit meglepet Taylor Swift - Shake it off száma után.
Mr. Pofátlan szó nélkül megint elkezdet maga után vonszolni, de mielőtt ellenkezhettem volna már meg is állt és ismét a mellkasának csapodtam, ahogy felnéztem megláttam a vigyorát, tudtam, hogy mulattatja a szerencsétlenségem, de ha játszani akar, akkor játszunk.
Annyira felidegesít kinek képzeli magát, hogy csak úgy rángatni kezd? A jobb kezemet lendítettem az arca felé, de elkapta azt és ujjait az enyéim közé fűzte, próbáltam kiszabadítani a kezem, de az ujjai nem eresztettek, mielőtt reagálhattam volna másik keze már a derekamat szorította, azonnal összerezzentem az érintésére hiszen keze jégcsapként érintette a szabad bőrfelületet. Úgy éreztem a borzongás végig szalad a gerincemen, már sóhajtani akartam, de nem adhattam meg neki azt az örömet, hogy lássa mit váltott ki belőlem.
- Táncoljunk. - suttogta. Talán még vonzónak is találtam volna a szavait, ha nem tehetetlenül állnék előtte és ha a szavai nem lennének maga a gúny szótára. Tudom, hogy ismét csak idegesíteni akar, de ezt most nem fogom hagyni.
A játék elindult és elhiheted Hemming nem én fogok veszíteni. Amint a fejemben befejeztem a mondatom egy apró mosolyt villantottam felé majd a szabad kezemet a vállára helyeztem. Tökéletesen mozgott én pedig próbáltam hozzáigazodni. A tekintetünk egy pillanatra sem szakadt meg szinte izzót köztünk a levegő. Az álarca még jobban kiemelte a jegeskék tekintetét, bár azt hittem ez már lehetetlen. Nem voltak üresek, de semmi érzelem nem tükröződött belőlük, bár még is volt ott valami, de olyan halványan, hogy bármennyire is koncentráltam nem tudtam megfejteni mi lehet az. 
A lassú zenének vége lett és ismét egy gyorsabb következett.
**
Legalább 8 számot végig táncoltunk, amikor ismét lassú szám következett. Kezeimet lassan nyaka köré fontam míg ő mind két kezével a csípőmet fogta.
- Tudod, ha nem lennél ilyen engedetlen és harcias akkor talán még kedvelnélek is.
Az egyik szemöldökömet felhúztam és ismét a szemébe néztem. Lemondóan sóhajtottam mert tudtam, hogy nekem is mondanom kéne valamit, de mielőtt megtehettem volna éreztem ,ahogy ismét az a furcsa szédülés fog el, mint amikor az ismeretlen szemébe néztem. Megborzongtam a gondolatra. Nem akartam szólni Luke - nak de éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Kezeimet visszahúztam majd mellkasára tettem ahogyan a fejemet is. Éreztem, ahogy a teste lemered alattam, de nem szolt semmit. Próbáltam nagy levegőt venni hátha segít. Tudtam, hogy lassan gyanítani fogja itt valami nem oké ezért én is folytattam a játékát.
- Tudod, ha nem lennél ilyen arrogáns, titkolózó seggfej, talán helyesnek találnálak.
Horkantott egyet majd éreztem leheletét a fülemnél.
- Ismétlem, tudom, hogy vonzódsz hozzám, de nem hibáztatlak. - suttogta a fülembe.
A szemeimet forgattam a válaszára majd megszólaltam.
- Soha. - mondtam majd felpillantottam rá. Egy apró mosoly kúszott az arcára, de akkor mintha minden lelassult volna. Az ajtó kivágódott és Luke felpillantott az ajtó felé, de én háttal álltam és semmit sem láttam. A szemei kikerekedtek és a kezei leestek a teste mellé. Amilyen gyorsan szét esett olyan gyorsan is rakta össze magát. Keze ökölbe szorult és az állkapcsa is megfeszült. Istenem ki lehet ott, gondoltam magamban majd megfordultam.
És már én is láttam a lányt, aki lassan közeledett felénk. Gyönyörű volt.

 Szőkésbarna haja tökéletesen rá hullott a vállára a kék szeme pedig csak úgy virított az álarca alól, szinte már nem emberi volt. De a szeme teljesen különböző volt Lukétól, az övé inkább jég kék volt, sem mint tenger kék.Az emberek sutyorogni kezdtek, de csak néhány szót hallottam belőle. "- Vissza tért. - Azt hittem meg halt. - Itt van! - Zoella"
A lány már majdnem elénk ért Luke pedig feszülten nézte a közeledtét. Amíg nem ért ide még egyszer végig vezettem rajta a tekintettem. Egy egyszerű rövid,tapadós fekete ruhát viselt egy fekete magassarkúval. Egyszerűnek tűnt a kinézete, de még is, rajta valahogy felragyogott.
- Üdv Lucas. - köszöntötte és egy önelégült mosoly terült el az arcán. Éreztem, ahogy Luke megfeszült, de próbálja kontrollálni magát. Rám egy pillantást se vetettet a lány. Éreztem, hogy nem fogom kedvelni sőt már most sem bírom.
- Zoella. - szűrte ki a fogai közül Luke.
A lány pedig hirtelen rám nézett.

A kisugárzása annyira furcsa volt egy ismeretlen érzés, amit nem tudok megfogalmazni. Annyira közeli, de közben távoli is. Nem szólalt meg nem tudom mire várt, de ahogyan a szemébe néztem eszembe jutott az este amikor Luke kiakadt amiért Lucas-nak hívtam most pedig ő is így nevezte. A szemöldökömet ráncoltam míg ezer gondolat suhant át a fejemben. Mi a fene köze van ennek a lánynak Luke-hoz.
- Mit keresel itt? - kérdezte Luke monoton hangon, de én kihallottam az igazi érdeklődést belőle. Egy percre Luke-ra pillantott majd ismét rám.

 De ekkor már a szemei izzottak a dühtől én pedig meglepődve hátráltam egyet. Nem értettem mi baja nem is ismerem. Majd valami hirtelen belehasított a fejembe és éreztem az erős fájdalmat és az enyhe szédülést. Muszáj volt valahova leülnöm.
- Megyek iszom valamit. - mondtam Luke-nak mert egyáltalán nem hiányzott a rángatása. Egy percre rám nézett majd vissza a lányra én pedig elindultam a tömegbe. A zene még mindig hihetetlen hangosan dübörgött, ami nem igazán segített a fejfájásomon. Minél előbb elakartam érni a legközelebbi asztalt, de a tekintettem összeakadt egy másik kék szeművel. Álarc volt rajta, de tudtam, hogy ő az. Szinte levegőt is elfelejtettem venni, de azonnal elkezdtem utána futni. Elfordult, de a hátát még láttam és követtem. A szívem gyorsan dobogott hiszen itt a lehetőség, hogy válaszokat kapjak, ha csak egyet is. A tornaterem oldalához értem és kinyitottam a raktár ajtót, amin egy hosszú folyosó helyezkedett el. Ott pedig néhány ajtó, szertár és hasonlók. Lihegve siettem a folyosón, de sehol sem láttam. És egyre sötétebb lett, a vége felé már a lámpa kapcsolóhoz akartam nyúlni, amikor hirtelen két kezet éreztem a derekamra fonódni, ami berántott az egyik terembe. Ijedten bámultam a szemébe, ami az ablakon beszűrődő fény miatt megcsillant egy pillanatra.
- Ki vagy te? - kérdeztem szinte suttogva.
Meglepődtem, mivel hirtelen  levette az álarcát. Ugyanaz a fiú volt, akit a meccsen láttam és halkan sóhajtottam egyet, hogy ő volt az és nem valami ismeretlen fickó. Én is levettem az álarcomat, mert így éreztem fairnek.
- A nevem Niall. - mondta.
Annyi mindent akartam volna kérdezni, de a két kezével közre fogta az arcomat és belebámult a szemembe. Úgy érettem, mint aki transzba esett és nem tudtam mozdulni.
- Lazulj el. - suttogta.
Hirtelen megjelent egy kép magam előtt. Anya és Apa volt ott és én is nagyon kicsinek. Ez volt az egyik kedvenc emlékem, amikor együtt sétáltunk a parkban. Majd az emlék elhomályosult és egy másik jött a helyébe. Anya amint megsüti a szülinapomra a tortát és mosolyog. Majd jött a következő jelenet, amint a rendőrség bekopog az ajtón és anya sírni kezd, üvölt. Ahogyan elmeséli nekem és én is sírni kezdek. Éreztem ahogy a könnyeim folynak le az arcomon és ordítok Niall-nek, de nem hagyta abba. Ismét egy másik kép, anya ordít velem és a szobámba küld. Olyan volt mintha kétszeresen kéne átélnem ezeket a szőrnyű pillanatokat.
A következő pillanatban Ashton- ról jelentek meg a képek. Ahogyan találkoztunk az idétlen viselkedése és amikor a fejemre dobta a pulcsiját az esőben. Megmosolyogtam az emléket, de a mosolyom azonnal lehervadt, amint a veszekedéseink is lejátszódtak előttem. Olyan volt akár egy nyíl a szívbe, hogy vissza kellet néznem, hogy hogyan is vesztettem el a legjobb barátomat. Nekem legalább is ő volt itt. Ismét könnyeztem, de a testem nem mozdult. Szólongattam Niall-t, de úgy tűnik ez csak a fejemben történt meg. Ugyanígy minden leperget Calummal is és néhány emlék Michaelel és Alyvel majd utoljára maradt Luke. Minden ami vele történt is rövidfilmként mutatkozott meg előttem. Minden gonoszsága és a kevésbé gonosz pillanatai is. Tudtam, hogy lassan vége, mert nem jött több emlék csak Niall szemét láttam.
- Mi vagy te? - suttogtam.
Egy apró mosoly kúszott az arcára majd megszólalt.
- Látó vagyok. - a hangjából kitűnt a büszkeség és egy kis önteltség is.
Fogalmam sincs, hogy mit jelent az, hogy "látó". Persze hallottam már ezekről az utcai boszorkányokról és halandzsázókról, de ők semmi ilyesmire nem voltak képesek, sőt igazából semmire nem, csak átverik az embereket. De ez egyáltalán nem átverés volt.
Látta az arckifejezésem, ami egyre csak rémültebbé vált, amint rá jöttem ,hogy mit tett velem és, hogy nem egészen ember, de ez lehetetlen ilyen nem létezhet. A könnyek még mindig marták a szememet, de már nem sírtam. Hátráltam egyet és éreztem, amint neki ütközik a hátam az oszlopnak.
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem tőle ő pedig lassan közeledni kezdett.
A lábaim már remegtek, de nem a félelemtől, hanem mert teljesen kiszívta minden energiámat ez az egész. Akármit is csinált.
Gúnyos mosolyra húzta a száját majd egyik ujját végighúzta az arcomon.
- Mondjuk úgy, hogy jobban megakartalak ismerni. - motyogta. Csak egy pillanatra csuktam le a szemem, de amint kinyitottam ő már sehol sem volt. Minél előbb kiakartam jutni innen, de a lábaim összecsuklottak és lecsúsztam az oszlop mentén. Teljesen ki voltam merülve és mozdulni is alig bírtam. Eldőltem oldalra és a fejem a kezemre esett.
- Istenem mit tettél velem Niall. - suttogtam magam elé, de válasz nem jött.
Az ordítás hiába való lett volna, hiszen a zene hangosan ordított. Csak reméltem, hogy Luke vagy valaki rám talál. Magamban ismételgettem a nevét és bár semmiértelme nem volt reméltem hátha segít.

~Luke szemszőge~

Miközben Zoellával tárgyaltam néha körbe pillantottam a teremben. Sky már régóta elment, de még nem ért vissza. Kicsit furcsálltam mert tudja, hogy nem kéne kihozni a sodromból, ha jót akar magának. Amikor ismét körbe pásztáztam a helyet megláttam álarcban Niall-t. Az állkapcsom megfeszült és úgy bámultam rá. Ő is észre vett és egy kaján mosoly terült szét az ajkain. Mi a fenét keres itt? És mért nézz így. Istenemre esküszöm, ha megpróbál keresztbe tenni nekem megölöm. De egyáltalán mit keresett a szertárnál. Összeszűkült szemekkel bámultam rá, mert nagyon nem tetszett ez az egész. Zoellat otthagyva igyekeztem a fiú felé, de az utolsó pillanatban elillant. Ahhh, az idegesítő képességei.
 A bár mellet álltam, de Skyt még mindig nem láttam se a padoknál. Hova a fenébe tűnhetett?!
 Már több mint ideges voltam Niall miatt.

Besiettem a folyosóra, mert kíváncsi voltam mi a fenét csinált itt a szőke fiú, majd beléptem az egyik nyitott ajtón és megláttam Lennát, ahogy ott fekszik a földön.

Lenna szemszöge

Hallottam, ahogy valaki belép és szitkozódni kezd. Magamban egy pillanatra elmosolyodtam mert tudtam hogy ő az. Gyorsan hozzám siettet majd rögtön felkapott.

- Mi a franc történt? - nézett rám dühösen.

- Niall. - csak ennyit tudtam kinyögni, de ezt is olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos meghallotta-e, de mivel tovább szitkozódott feltételezem, hogy igen. De már nem tudtam tovább figyelni rá mert a szemem lecsukódott.

Köszönöm a +1 feliratkozót!!!! <3 Nagyon hálás vagyok nektek! Köszönöm a kedves komikat és a pipákat is és a facebookon való bátorítások is!