14. Válaszok nélkül.

Úristen!!!! Fantasztikusak vagytok! Köszönöm a 2 új feliratkozót!*....* El se hiszitek mennyire őrültem neki!  És természetesen az aranyosabbnál aranyosabb kommmentekről se feledkezzünk meg! Azoknak is hihetetlenül őrültem!! Köszönöm szépen mindenkinek és a pipákat is! <3 Köszönöm mindenkinek a kitartást! (Facebook csopihoz, még mindig tudtok csatlakozni.)

Hát elég rövid lett ez a rész, de többet nem igazán írhattam bele, na mindegy remélem azért tetszeni fog. Annyit elárulok, hogy kövi részbe érkezik egy új szereplő is. ;)

Az ágy lassan besüppedt mellettem és egy kéz csúszott végig a karomon. Kicsit összerezzentem majd kinyitottam a szemem.
- Jézusom Luke - ordítottam. Majdnem leestem az ágyról, de az erős karjaival megtartott majd fölém kerekedett, én pedig alatta helyezkedtem el. Ziháltam, ahogy realizáltam a helyzetünket. A hideg tekintete egy percre se vált el az enyémtől.
- M..mit keresel itt? - dadogtam. A válasz helyet csak egy apró mosoly ült ki az arcára és lassan végig simított az oldalamon, de a tekintetünk még mindig nem szakadt el. Lefagytam, lehetetlen volt elszabadulni a tekintetétől, olyan volt mint egy mágnes. Ő az egyik én pedig a másik oldala, ellentétek amik vonzzák egymást. Megakartam szólalni, de a szájával elhallgattatott. Megfagyott bennem a vér is. Meg sem moccantam és ezt ő is észre vette. Bele harapott az alsó ajkamba a szám pedig automatikusan szétnyílt. A nyelve lassan rátalált az enyémre, de én még mindig nem mozdultam. A csípőmbe markolt ezzel egy halk nyöszörgést kiváltva belőlem, és megint megharapta az alsó ajkam. Bármennyire is akartam képtelen voltam ellenállni neki. A nyelve ismét táncba hívta az enyémet, de most már reagáltam is. A kezemet lassan felvezettem a nyakához majd a hajába csúsztattam. Jobb kezével még mindig a csípőmet fogta a másikkal pedig lassan haladt lefelé. Egyre szaporábban vettem a levegőt míg el nem húzódott tőlem. De azonnal a nyakamra nyomta az ajkát és szívni kezdte a bőröm.
- L..luke. - nyögtem,zihálás közben. Próbáltam eltolni magamtól, de meg sem mozdult. Éreztem ahogyan bőrömbe harap majd a nyelvét végighúzza a duzzadt felületen, utána pedig a szemembe nézett. Fekete volt, fekete mint az éj. Sikítottam, de olyan hangosan, hogy még nekem is fájt.
- Sky, sky! - éreztem ahogy valaki megráz a szemem pedig azonnal kipattant.
- Semmi baj csak álmodtál. - nyugtatott anyám.
Szaporán szedtem a levegőt és éreztem ahogy a fürtjeim az arcomba tapadnak.
Amint anyám megbizonyosodott, hogy nincsen komolyabb bajom, elhagyta a szobát. Még mindig lihegve, ültem fel az ágyon.
- Annyira valóságosnak tűnt. - suttogtam magamnak. Szinte lehetetlen, hogy állom volt, de úgy tűnik lehetséges. Kezdek megőrülni ez már tuti.
Lassan kikecmeregtem az ágyból és egyből a fürdőbe siettem.
**
A buszon ülve megállás nélkül zakatolt az agyam. Muszáj kiderítenem ki volt az a fiú, de nem merem megemlíteni a könyvet, amit anyámnál találtam, amíg nem tudok többet róla. Bár néha azt hiszem azt is csak beképzeltem. Ennek az egésznek semmi értelme. Mi a francot keres anyámnál egy könyv amiben benne van ő.
Sóhajtva szálltam le a buszról majd elindultam az iskola felé. A szokásos bámulások szerencsére most elmaradtak, de ettől nem vagyok kevésbé nyugodt.
Amíg felsétáltam a terembe végig az álmomon gondolkoztam. Ahogy visszajátszódott minden kis részlet a fejemben, idegesen kapkodtam a levegőt majd kicsit megráztam a fejemet a reakciómra. Amint felértem a lépcsőn két fényes kék szempár terült elém.

 Egy kicsit megtorpantam és ahogy bámultam ismét felvillant néhány kép a fejemben. Éreztem ahogy a szívem elkezd dübörögni és egyre szaporábban veszem a levegőt. Ismét..

Mintha csak attól féltem volna, hogy belelát a fejembe. 

A szőke fiú összeráncolt szemöldökkel vizslatott engem, de nem szolt egy szót se. Én ekkor már azon agyaltam, hogy hogyan juthatnék el a termemhez bármiféle kínos szituáció nélkül.
Nagy levegőt vettem majd megszólaltam. - Szia,Luke. - mondtam gúnyosan,  majd próbáltam kikerülni. Még mindig furán nézett rám, de engedte, hogy elsétáljak. Vagy ezerszer hálát mondtam Istennek ezért.
A terembe beérve elfoglaltam a helyem majd az éppen beérkező tanárra esett a tekintetem. Mint mindig miután a tanár bezárta az ajtót az azonnal kicsapódott és Ashtón lépet be rajta. Ahogy elhaladt mellettem a táskája nm túl finoman a fejemnek vágódott.
- Normális vagy? - fordultam felé idegesen.
- Mondod te. - horkantott.
- Mi? -zavarosan húztam össze a szemöldököm, nem értettem mi a baja.
- Nekem lökted a táskád és még neked áll feljebb? - mérgelödtem
- Ja. - öltött magára egy idegesítő mosolyt.
- Minden rendben? - fordult felénk a tanár.
Már éppen megszólaltam volna, de a barna hajú beelőzött.
- Igen, tanár úr.
- Akkor kérem Lenna kisasszony forduljon előre.
Egy gyilkos pillantást vetettem Ash-re majd tettem, amit a tanár mondott.
- Elmebeteg. - motyogtam.
Éreztem ahogy megmozdul mögöttem majd a lehelete megcsapott a fülemnél.
- Nem én csókoltam meg Luke-ot. - vágott vissza.
Ledermedtem, de nem válaszoltam. Utálom, hogy mindig neki áll feljebb, semmi köze hozzá, hogy mit csinálok és kivel.
Még egy ideig örlődtem magamban, míg végül kicsöngettek.
- Hál istennek. - suttogtam, majd kisiettem a teremből. Igyekeztem volna tovább, ha egy erős kéz nem fonódott volna a csuklómra. Azonnal hátra fordultam, de mielőtt bármit mondhattam volna Ashtón rákezdett. Egy percig csak bámulta a csuklom vagy is inkább a karkötőm majd folytatta a mondani valóját.
- Örülnék, ha legközelebb nem rendeznél jelenetet. - mondta fagyosan.
A düh ismét szivárogni kezdett belém.
- Mi? Én rendeztem jelenetet? Istenem! Hát te jöttél belém! - ripakodtam rá. Ismét vissza akart vágni de már nem tudott.
Luke lépett ki a tömegből és felénk igyekezett. Lassan jött,  nem siette el, így még kísértetiesebbnek hatott. Az előttem álló fiú végre elengedte a csuklom, ami a derekam mellé esett. Amint Luke mellénk ért az előbb említett testrészemet átfogta és maga mellé húzott, már megakartam kérdezni, hogy még is mi a fenét csinál, de egy pillantással elhallgattatott. Talán eddig még sosem láttam ilyennek, talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a farkas meglát egy, már vérző áldozatot, de próbálja megállni, hogy ne támadja meg. Pontosan így nézett  Luke a másik fiúra, szinte már szikrákat szórt Ash felé. Azt hittem valamit mondani fog neki, de ismét felém fordult.
- Holnap hétre eléd megyek. - mondta fagyos hangnembe.
Kitágult pupillákkal bámultam, mert nem értettem, hogy miről beszél. A fejével a faliújság felé biccentett én pedig követtem a tekintetét.
- Basszus a tavaszi bál. - motyogtam magamban. Teljesen elfeledkeztem róla. De én szervező vagyok, vagyis egyhamar ma se érek korán haza.
- Én nem akarok menni. - nyögtem ki. Fölég vele nem.
- Nem kérdés volt. - mondta majd válaszomat meg se várva elviharzott, de azért ügyelt arra, hogy "véletlen" neki mennyen Ash-nek.
Na ebből mássz ki Lenna.
Ash egy lenéző pillantást vetett felém majd ő is elsétált. Most nemcsak,hogy segítenem kell az előkészületekbe még nekem is elő kell készülnöm. Ennél viccesebb már nem is lehetne, a fiús lány első bálja. Atyaég! Fújtattam egyet majd a 107-es teremhez siettem és még időben mert már be is csöngettek.
**
Egész órán csak ültem és néztem ki a fejemből. Mégis mi a francot fogok felvenni? - Ahh. - nyögtem majd amikor kicsöngettek nehezen, de csak ki értem a teremből. Fáradt voltam és ideges, egyszóval nem igazán érdekelt semmi. Elsétáltam a következő órai termemhez majd lepakoltam ott.
- Szia! - két hang köszöntött és ahogy felnéztem megláttam Stellát és Bellt. Már csak ez hiányzott, morogtam magamban.
- Hello! - köszöntem én is.
- Hé, mért vagy ilyen letört? - néztek rám összeszűkült tekintettel. És ekkor bevillant valami. Ma egész nap a bállal kell foglalkoznom, ahogy a holnap délután nagy részében is így esélyem sincs ruhát venni, bár ha rajtam múlna tuti valami borzalmasat választanék.
A kérdésüket figyelmen kívül hagyva szólaltam meg.
- Van számotokra egy feladatom. - mind a ketten kíváncsian néztek a folytatásra várva.
- Ugye holnap lesz a bál és nekem nem lesz időm ruhát vásárolni, szóval rátok bíznám ezt a feladatott. - néztem rájuk kínosan.
Bellnek felcsillant a szeme és tudtam, hogy egyhamar nem szabadulok.
- És van valami elképzelésed?
- Mindent rátok bízok, talán csak annyi, hogy hozzám illő legyen és ne legyen habos babos.
- Érettük. - bólogatott hevesen Stella. Olyanok voltak mint a kutyák akiknek eldobtak egy botot, hogy hozzák vissza.
- A pénz pedig.... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert valaki a szavamba vágott.
- Azt én állom. - szólalt meg egy hang mögülem.
Azonnal a hang irányába fordultam és megláttam a szőke hajút a falnak dőlni. Mielőtt ellenkezhettem volna egy fontosabb dolog jutott eszembe és kicsit össze is rezzentem majd megszólaltam. Vagy is ismét csak akartam...
- Ez hagyomány, nekem kell megvenni a királynőnek a ruháját ennyi, ne gondolj bele többet. - mondta.
Megráztam egy kicsit a fejem és muszáj volt mosolyognom. Minden szót ridegen ejtett ki, de már a gondolat is röhejes, hogy többet lássak ebbe az egészbe. Majd mikor nem mondott többet nagy levegőt vettem és megszólaltam.
- Luke! - néztem a szemébe. Egy percre talán hezitáltam is, de folytattam.
- Ki volt az a fiú múltkor a focipályán..? Tudod, aki...
- Tudom. - vágott közbe. Azt hittem ennél ridegebben már nem is ejtheti ki a szavakat, de Luke-ról beszélünk, szóval persze, hogy igen.
- Nem érdekes. - vágta rá. Már láttam, hogy indulni készül, de ezt nem hagyhattam annyiban.
- É..én láttam már. - csak ennyit tudtam kinyögni. Ha azt mondom, hogy valami nem oké azzal a fiúval, mivel az egyszerű tekintetétől szédülni kezdtem, és most nem a filmbeli 'szédülésekre' gondolok, akkor tuti elmebetegnek nézz. Ha pedig elmondom neki a könyvet akkor..akkor tippem sincs, de úgy érzem azt nem szabad elmondanom semmiképpen sem.
Amint meghallotta ismét szembe fordult velem, de egy ideig csak bámult rám, Mr. Kiismerhetetlen.
- Miért érdekel? - szólalt meg végre.
Agyaltam egy kicsit, hogy vajon mint mondjak, de a legkézenfekvőbb dolgot mondtam.
- Mivel ő volt az egyetlen (rajtam kívül) - gondoltam magamba. - Aki szembe mert szállni veled. - csak sikerült valami logikusat kinyögnöm.
A szemöldökét egy pillanatra összehúzta, de azonnal abba is hagyta.
Tudom, hogy furán hangzik, de itt eddig ez volt az év eseménye, hogy az a fiú nekirontott, leszámítva az idióta királynő cserét.
A szememet forgattam a gondolatomra majd ismét a fiút bámultam válaszra várva.
- Ő egy senki. - nevetett arrogánsan. Majd megpróbált elsétálni, de én a karja után kaptam.
- Mit titkolsz Luke? Tudom, hogy valami itt nagyon nincs rendben. - néztem frusztráltan a szemébe.
- Nem tudom miről beszélsz. - mondta a világ legnyugodtabb hangján majd vállat rántott. Amilyen nyugodtan ejtette ki a szavakat, annyi gúnyt is rejtett beléjük.
- Vagy így vagy úgy, úgyis kifogom deríteni mit rejtegetsz Luke. - szűrtem ki a szavakat a fogaim közül.
Egy hirtelen mozdulat és máris a falnak csapódott a hátam, a kezei pedig a vállam felett helyezkedtek el és úgy nézett le rám. Közel hajolt így épp egymásszemébe néztünk. Lassan megnyalta az ajkát majd ismét beszélni kezdett.
- Te engem ne fenyegess! - mondta ridegen.
- Vannak dolgok, amik nem ilyen kislányoknak valók. - nézett rám oldalra hajtott fejjel. Egy kis időre mintha túl sokáig is bámult volna rám, de míg erre gondoltam ő már nagy léptekkel szelte át a folyosót.
Idegesen fújtam ki a levegőt majd ismét elhelyezkedtem a padon.