Trailer

Itt a blog trailer, ha esetleg valaki még nem látta volna. :)
https://www.youtube.com/watch?v=UfhsHFCEFw0&feature=youtu.be

Nem rész

Sziasztok :)

Nagyon sajnálom, de mostanában egyszerűen semmire sincs időm. Ha van akkor vagy hullafáradtan esek haza vagy elromlik a gép, amit most kaptam vissza, de most meg beteg vagyok -.-... Jól össze jött.... Na mindegy igyekszem a résszel, de nem tudom mikorra tudom hozni :/ 

12. rész Soha ne merészelj még egyszer Lucas-nak hívni!

Mostanában egyáltalán nincs időm írni szóval fogalmam sincs mikor tudom hozni a kövi részt, de sietek! Remélem megértitek.... :(


(Bipoláris=személyiség zavar-folyton változnak az érzései)

~Luke szemszöge~

Nem volt kedvem visszamenni a faházba ezért úgy döntöttem teszek egy kört a whiskym társaságában.

Éppen a partnál jártam, amikor megláttam valakit összekuporodva a víz szélénél. Közelebb sétáltam és akkor jöttem rá, hogy Lenna van előttem. A cigi füstöt lassan kifújtam majd megálltam mögötte. A szabad kezemet a gerincéhez vezettem, de az utolsó pillanatban visszahúztam. 

Egy percre talán el is felejtettem, hogy nekem nincsenek is érzéseim. - nevettem magamon, de csak magamban. 

Visszasétáltam a visszavezető úthoz, de megálltam, mert megláttam valakit közeledni.

~Lenna szemszöge~

Valaki a vállamra tette a kezét erre hirtelen felkaptam a fejem.

Ash volt az. Egy undorodó tekintettel ajándékoztam meg majd próbáltam felállni, hogy itt hagyjam, de visszatartott és ismét ülőhelyzetben találtam magam.

- Mit akarsz? - köptem a szavakat. Nem bírtam rá nézni ezért inkább a hullámzó tengernek vetettem a figyelmem.

- É..én nem gondolkodtam. Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Mármint tudom... csak..ahh ideges lettem. Mármint mérges.... vagy is dühös, szóval sajnálom! - hebegett össze-vissza.

- Kire voltál te dühös? - húztam  össze a szemeimet.

- Rám? - kérdeztem mielőtt még válaszolhatott volna.

- Igen. - mondta keményen. - én pedig értetlenül bámultam rá..

~Ashton szemszöge~

*visszaemlékezés*

Épp az ajtómon léptem ki amikor Luke-al találtam szembe magam.

Nem szólt semmit csak a kezembe nyomott valamit. A tekintetem egyből a tárgyra vetődött és akkor láttam meg, hogy ez, az a karkötő amit Skynak adtam.

- Megkért, hogy ezt adjam oda. Azt hiszem, már nem bír téged. - nevetett.

Egy szót sem bírtam kinyögni, de mire képes lettem volna rá addigra elsétált.

*vissza emlékezés vége*

Dühös lettem az emlékre és meggondolatlanul köptem a szavakat a lány felé.

~Lenna szemszöge~

Meglepet a hangvétele és ennek hangot is akartam adni, de megelőzött a beszédben.

- Sokszor tesznek olyat az emberekkel, amivel megbánthatják a másikat, de ez van! Törődj bele. - motyogta.

Nem hittem a fülemnek. Még neki áll feljebb? Hihetetlen.

Most már sikeresen felálltam, majd lekevertem egyet Ash-nek és sietni kezdtem a visszavezető ösvény felé. Szerencsémre eszébe se jutott utánam jönni.

~Luke szemszöge~

Végig néztem Lenna és Ash veszekedését, de sajnos azt nem hallottam, hogy miről "beszélnek".

Egy hangos csattanást hallottam, amire visszakaptam a fejem, de már csak annyit láttam, hogy valaki felém halad. Nem álltam meg hanem folytattam a sétát.
**

Már az ösvény közepénél jártam, de úgy döntöttem bevárom a közeledő személyt. Két esett következhet be. Első: Ashton az és akkor kiderítem mi történt. Második: Sky az és kicsit "szívóm a vérét."

Azt hiszem az utóbbi az esélyes, mert már ide hallom Sky szitkozódásait, ami persze megmosolyogtat.

Bebújtam a fa árnyékába, és amikor már elég közel volt ki tettem a lábam ő pedig elesett benne.

- Basszus! - káromkodott. Halkan kuncogni kezdtem ő pedig feltápászkodott és a szemembe nézett.

- Faszfej! - sziszegte. Az állkapcsom megfeszült, türtőztetni kellet magam, hogy ne tegyek butaságot, de nem volt könnyű.

Közeledni kezdett felém én pedig követtem a tekintetemmel a mozdulatait. Hirtelen már csak annyit vettem észre, hogy a whiskym a kezében van és a tartalmát elkezdi magába üríteni.

~Sky szemszöge~

A nem rég szerzett italt minél gyorsabban magamba próbáltam 'önteni', hogy mielőtt elvenné mindenképp  érezzem a hatását. De meglepve kellet tapasztalnom, hogy a megfeszült izmai egy sejtelmes mosollyá alakultak át. Nem igazán törődtem vele, helyette inkább az ital fogyasztással foglalkoztam, mert féltem, hogy meggondolja magát és elveszi.

Miután elégnek véltem az elfogyasztott mennyiséget Luke kezébe nyomtam az üveget.

-  Remélem, nem szándékozol megerőszakolni. – forgattam a szemeimet.
- Hozzád még bottal sem érnék! – köpte a szavakat.

Mondhatom jól eset a kedves kis kijelentése…

Ismét szedni kezdtem a lábam ő pedig követett. Éreztem, ahogy az alkohol lassan eléri a hatását és egy kicsit meg is billenek sétálás közben.

- Mi az, talán Ash megsértette az érzéseid? - mondta gúnyosan, majd ismét kortyolt egyet az üvegből.

- Mit kerestél itt? - tereltem a témát, miközben arra ügyeltem, hogy ne essek el.

- Unatkoztam és gondoltam végig nézem a szívélyes kis veszekedéseteket, - kuncogott két korty között.

Ezzel a mondatával sikerült még idegesebbé tennie, pedig Ashton is pont elég volt nekem.

- Utállak Luke Hemmings. - dünnyögtem, de sokkal inkább magamnak, mint neki.

- Barom! - köptem a szavakat, de már elég hangosan ahhoz, hogy meghallja.

- Hmmm... Talán a te hibád, mármint biztos megharagudott, hogy nem hordod a karkötőcskéjét. - az az idegesítő mosoly végig az arcán lapult, míg kiejtette gúnyosan a szavakat.

Tudta, hogy ezzel végleg belém döfte a kést hiszen ő szakította el az ékszert.

Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. Egy perc alatt képes feldühíteni és a legrosszabb, hogy még élvezi is.

- Szörnyeteg! - ripakodtam rá a dühtől vezérelve. A ritka idegesítő mosoly pedig egy kifejezéstelen arcra változott fekete szemekkel együtt. Lassan közelíteni kezdett felém...

Éreztem, ahogy az egyik közeli fához ütközik a hátam a lökés miatt, ujjai pedig óriási gyorsasággal a nyakam köré csavarodnak.

Talán félnem kéne tőle,de nem ilyen állapotban. Az alkohol elfoglalta már az agyamnak legalább a felét és valamiért nevetnem kellet. Furcsán nézett rám, de mielőtt bármit mondhatott volna bele kezdtem a monológomba.

- Ohh a Nagy Luke Hemmings csak a saját testi erejével képes kordában tartani a királynőt, mi? - nevettem fel. Egy pillanatra izmai megfeszültek, de ismét gúnyos mosollyá alakult át.

- Úgy gondolod? - itta ki az utolsó csöppet is. Kezét lassan leengedte majd zsebre dugta azt.

Vigyorral a képén kezdett egyre jobban közeledni én pedig a fa miatt képtelen voltam a hátrálásra. Kezeit kicsúsztatta a zsebeiből majd meglepetésemre gyorsan a vállaim fölé a fára támaszkodott, így lehetetlenné téve a menekülésemet. Fejét nyakhajlatomhoz vezette majd suttogni kezdett.

- Úgy gondolod? - ismételte.

- Úgy. - mondtam egy kicsit lefagyva. Éreztem, ahogy a mámorító whisky illata ömlik a szájából, ezzel még vonzóbbá téve őt.

Gondolatomra azonnal megráztam a fejem, hiszen én sose gondolnék ilyeneket Luke-ról józanon. Azt hiszem.... Mármint az tagadhatatlan, hogy vonzó külseje van, de a belső maga a pokol.

Fejét visszavezette az eredeti helyzetbe és a szemeimbe nézett.

- Kár. - mondta miközben ujjával lassan végig simított az arcomon. Szemeimmel végig követtem a mozdulatait majd megremegtem, ahogy az érintés helye ismét hideggé vált,

Nem értettem Luke viselkedését. Annyira bipoláris, bár tudom az előző tette csak a vérében csorgó alkoholnak köszönhető. Nem mintha akarnám, hogy közöm legyen hozzá.

Hátra lép egy lépést és hátat fordít ezzel mutatva, hogy távozni készül, de nem hagyom, beszélni kezdek.

- Azt tudom, hogy egy szörny vagy. - jelentettem ki, ezzel nem hagyva, hogy azt higgye egy kis játék miatt rögtön a kezei közé omlok. Talán nem kellet volna, de nem hagyhattam, hogy gyengének tituláljon.

Vissza fordul hozzám a szemei pedig ismét sötétségben úsznak, de nem félek.

- Nem ismersz! - magasodott fölém.

- Ohh csak azt ne mond, hogy 'te is más vagy, meg legbelül jó fiú és ez csak egy álca, mert az élet kemény lapokat osztott neked' ezt már ismerjük. - gúnyoltam..

Idegesítően kuncogni kezdett. Mondjuk ki őszintén nem erre a reakcióra számítottam.

- Mi ilyen vicces? - húztam össze a szemöldököm, karjaimat pedig mellkasom előtt összefűztem.

- Sosem mondanék ilyet... - rázta a fejét.

A szemeimet forgattam mire ismét sötét tekintetével találtam szembe magam.

- Ne forgasd rám a szemed! - emelte fel a hangját, én pedig a hirtelen jött váltás miatt megremegtem.

- Mért mit teszel Lucas? - kérdeztem őszintén. Tekintetem az övébe véstem, de még is mintha valahol máshol járna.

~ Luke szemszöge~

A kiejtett szavai visszaidézték bennem a keserű emlékeket. Pont úgy mondta, mint ő. Még a hanglejtés sem különbözött. Pontosan olyan volt, ahogyan "ő" ejtette ki. Az egyetlen, aki iránt érzéseim voltak, de meg is bántam. Nincs rájuk szükség csak megnehezítenek mindent.

Éreztem, ahogy öklöm megfeszül és kénytelenül idézem vissza azt a pillanatot ami örökre megváltoztatott engem.

**visszaemlékezés**

Megtudta amit nem kellet volna és most itt hagy. Próbálok tiltakozni, de nem hallgat rám, menekülni akar

- Nem mehetsz el. - ejtem ki a szavakat kétségbe esetten. Nem tudom elképzelni nélküle az életem, de úgy látszik neki nem jelentettem semmit. Pedig azt mondják a szerelem mindent kibír, de ez hazugság.

- Mért mit teszel Lucas? - állt elém.

Nem tudtam mit mondhatnék már mindent megtettem. Ott eldöntöttem megváltozok.
 Kikerül majd útjára indul, de én elkapom a karját és a szemébe nézek.

- Ugye tudod, hogy erről senkinek sem beszélhetsz Zoela, vagy véged!

Szeme mintha egy apró csalódottságot tükrözött volna, de utána semmitmondóra váltott át. 

Bólintott majd idegesen kirántotta a kezét az enyémből és felszállt az indulásra kész buszra.

Akkor láttam utoljára.

**visszaemlékezés vége**

Az ujjaimat erősen ökölbe szorítottam és próbáltam kiűzni borzalmas pillanatot a fejemből.

~Lenna szemszöge~

Nem tudom mi játszatódott le a fejében, de a vonásai percenként változtak. Talán az alkohol okozta ezt a látomást, de meg lennék esküdve, hogy egy pillanatra fátyolos lett a tekintete.

 Épp felszólaltam volna, hogy itt van-e még, de ismét megelőzött. 

- Soha.. - lépet még közelebb.

- Érted..soha ne merészelj még egyszer Lucas-nak hívni! - szinte már ajkaim közé beszélt. - annyira fájdalmasan hangzottak a szavai, de nem tudom miért.

- Senki sem nevezhet így! - mondta erőteljesen, de a végén mintha megremegett volna a hangja, majd otthagyott.

Párperc még kellet, hogy észhez térjek és én is visszaigyekezzek a saját faházamba.

Egész úton pedig azon gondolkoztam vajon mért akadt fenn azon, hogy Lucas-nak hívtam....

Bipoláris idióta ez tény!


Wao ismét köszönöm a +2 feliratkozót és a komikat meg a pipákat!! <3 Remélem ez a rész is tetszett. :)