8. rész Tábortűz.

Hát ismét a bunkó énje, de mire is számítottam?! Úgy tűnik ő menthetetlen...
Ahogy leértem a buszról rögtön körbe tekintettem. A friss levegőt azonnal beszívtam, ami jól eső érzést hagyott maga után.
Egy erdőhöz hasonló helyen lehettünk ami tele volt faházakkal.
Sok kis gyerek futkosott nem messze a faházaktól, talán elsősök lehettek vagy másodikosok. Úgy néz ki  nem csak mi leszünk itt a táborban.
- Gyerekek kérem figyeljenek ide! Elmondom a beosztást, hogy ki kivel lesz egy faházban.
Szerencsére hamar sorra kerültem és egy egész jó társaságot kaptam. Lilyt. Eléggé csendes lány úgyhogy biztosan megleszünk.
**
A bőröndömet elkezdtem húzni a faházam felé amelyik a 16-os számú volt. Gyorsan kipakoltam a fontos dolgaimat, majd töltőre tettem a telefonomat és kiindultam a házból.
Elindultam a megbeszélt találkozó helyre, ami ebben az esetben a tábori ebédlő volt.
Nem is volt messze,már innen is látszódik hol van pontosan.
Az ebédlőbe beérve kerestem egy üres asztalt és helyet foglaltam.
Miután mindenki megérkezett a tanár elmondta a fontos dolgokat amibe belefoglalta a szabályokat is és azt is elmondta, hogy ma tábortüzes estet tartunk ahová minden diák hivatalos. De azt még nem tudják, hogy a végzősök felosztása, hogy lesz. Mármint kik vigyáznak majd ránk az-az a kisebbekre.
Miután végzett mindenkit vissza küldött a saját faházába és majd akkor lehet szabadon mászkálni, ha kijelölték már a "vigyázókat".
**
Szerintem erre a vigyázosdira semmi szükség. Mi is elég idősek vagyunk már és nem hiszem, hogy a végzősöknek ez a "felügyelő" feladat bejönne....
Elégé unatkoztam már ezért úgy döntöttem ki megyek egy kicsit levegőzni. Bár ez nem megengedett, de nem azért jöttem el a kirándulásra, hogy egész nap egy pókhálós kis faházban legyek amikor a tenger két percre van tőlem.
Az ajtót kitártam és ismét mélyen beszidtam a friss levegőt. Majd elindultam az egyik irányba és sétálni kezdtem.
- Miss Becker! Maga meg mit keres itt? Elmondtuk, hogy amíg nem végzünk a beosztással senki nem mehet sehova! - méregetett szúrós szemmel.
Na most gondolkodj Sky!
Gyorsan valami hihető hazugságot próbáltam kitalálni és szerencsémre gyorsan jött az ötlet.
- Amm hát én csak a wc-t kerestem, mert....hát szóval vécéznem kellet. - nyögtem ki. Egy ideig még furcsán nézett, de aztán elmagyarázta, hogy hol van a keresett helyiség majd elsétált.
Kicsit idegesen fújtam ki a levegőt aztán pedig elindultam az illemhely felé. Igazából nem hazudtam nagyon, mert időközben rám jött a "pisilhetnék".
Miután végeztem vissza indultam a házhoz, mert elégé köröztek a tanárok szóval esélyem se lett volna kint maradni.
- Te meg mit keresel itt? - néztem az előttem álló fiúra.
- Én leszek a vigyázó a 16-os faház lakóinak, szóval neked. - mosolygott.
- Nem vagy vicces Calum! - fontam össze mindkét karomat a mellkasomnál.
- Hé, tudom, hogy haragszol. Sajnálom...
- Mit? Mit sajnálsz? Ohh várj megvan! - tettem fel az ujjam és úgy mutogattam.
- Azt talán, hogy hozzám se szóltál? Vagy esetleg, hogy hagytad, hogy Luke megalázzon? Hmm? - néztem rá idegesen.
Semmit se szólsz csaj bámult egyenesen. Így is elég ideges voltam és még rá tett egy lapáttal, hogy ismét csak hallgatott.
Prüszköltem egyet majd vissza indultam a faházhoz, de a csuklom után kapott.
- Sajnálom, de te ezt nem értheted. - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el! - téptem ki a kezem az övéi közül.
- Mi történt akkor? Mért nem beszélt senki? És mi a fenéért ment vissza Ash Luke-hoz? A bandához....
- Innen nincs kilépés... - motyogta.
Ez egyáltalán nem volt válasz a kérdésemre, de mintha még is előrébb jutottam volna.
- Honnan? - kerekedtek ki a szemeim.
- Sehonnan! - mondta ridegen és a tekintete is megváltozott. Olyan üres lett. Majd elviharzott. Se szó se beszéd el is tűnt.
Idegesen túrtam a hajamba és berontottam a házba. Lily ijedten kapta felém a fejét, de egy egyszerű mosollyal megnyugtattam. És az ágyamhoz vettem az irányt ahova le is vetettem magam. Egész végig azon gondolkoztam, hogy mi ez az egész? Amit ma Cal mondott a karkötő és ezek a furcsa viselkedések. Nem értem... Mi lehet a közös, mi ez a banda?
**
- Héy, Sky!
- Uhh igen? Bocsi. - kaptam a fejem a lány felé.
- Semmi baj! Gyere már hét óra.
- Hééét? - kerekedtek ki a szemeim.
- Uhum. - bólintott kuncogva.
Jól el bóbiskolhattam....
- És hova is megyünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát vacsorázni....
- Áhh tényleg!
Felkaptunk egy laza pulcsit mivel este már itt is elég hideg van.... Aztán pedig az ebédlő felé vettük az irányt.
Lefoglaltunk egy üres asztalt majd elkezdtük enni a ki vitt kaját. Ami azt hiszem brassói volt. Furi, hogy pont vacsira kaptuk, de se baj.
A helyiségben lévő hangzavar hirtelen teljesen elcsendesült. Erre a  fejemet felkaptam és az ajtó felé szegeztem. Szinte már meg sem lepődtem, hogy Luke-ék álltak ott. De az már meglepő volt, ahogy szétváltak és Luke erre felé közeledett. Nem értettem mit akart, de kicsit megrémisztett amit igyekeztem elrejteni. A széket kihúzta majd helyet foglalt. Pont előttem. Lily már mocorogni kezdett amiből könnyen kivehető volt, hogy elakart menni, de megragadtam a combját és lefelé nyomtam. Ezzel ösztönözve a maradásra, de a szőke fiúval való farkasszemet még mindig nem szakítottam meg. Próbáltam ki venni a szeméből, hogy mi ez az egész és vajon mit akar, de nem jártam sikerrel.
Mi előtt bármit is mondhattam volna az osztályfőnök megérkezett és beszélni kezdett.
- Kedves diákok! Most, hogy mindannyian itt vagyunk elmondhatom nektek a beosztást, de szerintem már rá jöttetek. - kuncogott egy aprót.
- Röviden akit magatok előtt láttok ülni ő a ti vigyázótok.
A másik dolog amit elszerettem volna mondani, hogy ma fél tízkor tábortűz lesz nem messze a 20. faháztól. De könnyen megtaláljátok. Tehát jó étvágyat ifjak!
Szinte tátót szájal néztem az előttem ülő fiúra, hogy mért pont őt kaptuk. Ez nem lehet. Valami itt bűzlik.
- Nem úgy volt, hogy Calum lesz aki vigyáz ránk? - suttogtam magamnak.
 - Elcserélt. - mondta ridegen a kék szemű fiú, de éreztem a hangjában, hogy próbálja vissza tartani a nevetést.
 
Ezek szerint ő is hallotta. De mi az, hogy elcserélt? És mért pont Luke-al?
Mérgesen kapkodtam a fejem,hogy megtaláljam Calt és tisztázzam vele, de nem láttam sehol. Gondolom gyorsan elszökött mielőtt bármit is mondhattam volna neki.
Úgy döntöttem nem reagálok Luke mondatára, mert úgy is csak veszekedés lenne belőle és már így is ideges vagyok. Inkább folytattam az evést. Néha éreztem magamon az idegesítő pillantásait, de próbáltam nem arra figyelni.
**
Végre befejeztük az evést és most éppen a fürdő felé tartunk Lilyvel. Szerencsére nincs túl sok lány így egyszerre is befértünk a fürdőbe.
Miután végeztünk vissza mentünk a faházba. Már lassan kilenc óra volt ezért mindenki az utolsó dolgait intézte. Nálam ez csak egy hajfésülést és egy vastag pulcsi felkapást jelentett.
Még egy két oldalt elolvastam a könyvemből és már indultunk is a tábortűzhöz. Lily előre sietett mivel kijelentése szerint 'nem lesz elég hely ezért ő foglal nekünk'. Úgyhogy rám maradt az ajtó zárás. Egy ideig biztosan elszórakoztam vele, mert sehogy sem akart becsukódni, de "kicsit" rá csaptam a zárra és így már csak sikerült. És végre elindulhattam. Kezeimet mélyen elrejtettem a pulcsim zsebében amik így élvezhették a meleget majd lassan lépkedni kezdtem az úti cél felé.  Az egyik fa mögül egy szipogó hang hallatszót ki és a kíváncsiságom odavezetett. Igyekeztem halk lenni, de a sötéttől alig láttam valamit így néha-néha megbotlottam valamiben. Áthajoltam a fa mögül és akkor megláttam egy kislányt aki szipogott, de nem volt egyedül hanem vele volt Luke¿?
  Még közelebb mentem, hogy biztosra mennyek és egy fa tövébe leguggoltam. Tényleg Luke volt az, de nem értem mit keres a kislánnyal itt ezért hallgatózni kezdtem.
'- Na ne sírj hercegnő! Az csak egy rossz állom volt nem lesz semmi baj. - nyugtatta Luke.
Még sosem láttam ilyennek. Annyira más. Olyan mintha lenne egy kedves oldala is... Bár ezt nem igazán gyakorolja.
- Énekelsz? - nézett rá a kislány.
- Legyen! - sóhajtott Luke. Majd rá kezdett.
Tátot szájjal hallgattam. Egészen jó hangja volt. Annyira furcsa így látni őt.
A kislány lassan elszenderedett majd Luke felkapta és elkezdte vissza cipelni a faházához. Gyorsan felálltam és a fa mentén simultam el nehogy észrevegyen, de sikeresen rá léptem egy faágra ami jó nagyot reccsent. Összeszorítottam a szemem, de szerencsémre nem vett észre hanem elhaladt mellettem, de körbenézett folyton. Amikor úgy láttam, hogy tisztes távolságban van rögtön futni kezdtem. Kisebb kitérőt tettem, mert ugye arra nem mehettem amerre Luke ment...
**
Szerencsére előbb oda értem mint Luke, de így is lihegve ültem Lily mellet.
- Hol voltál? - suttogta.
- Amm... vécén. - kamuztam
Felvonta az egyik szemöldökét és úgy vizslatott.
- Tényleg na!
- Oké, oké - rázta a fejét.
**
Egy ideig mályvacukrot és hasonlókat ettünk aztán beraktunk egy kis zenét és mindenki énekelni és táncolni kezdett. És egyesek ittak is. Ohh már majdnem elfelejtettem mondani, hogy a tanárok otthagytak minket azzal a mondattam, hogy 'Bízunk a végzősökben.' Hát nem is kellet több nekünk.....
Az alsósok nem hallhatták a zenét, mert az ő házuktól távol buliztunk. Mármint nekem nem volt igazán kedvem...
A botomra rászúrt, megolvadt mályvacukrok társaságában megindultam egy kicsit távolabbi fához és leültem a tövébe.
Majd elkezdtem enni őket, de az utolsót már nem tudtam megenni, mert ezt valaki más megtette helyettem.
- Ez most komoly? - dühöngtem.
- Csak segítettem, hogy ne hízz tovább.
- Mit akarsz Luke? - tértem a tárgyra. Lassan felálltam, hogy nagyjából egy magasságban legyünk.
- Te bűzlesz. - motyogtam miközben elfintorodtam.
- Egy kicsit ittam... - ujjával mutatni kezdte azt a kicsit majd megbillent, de nem esett el. Majd ismét elém állt. Talán most, hogy részeg kiszedhetek valamit belőle. Hajrá Sky! Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám, de ő beelőzött.
- Ez még mindig rajtad van? - mutatott a csuklómra.
- Ahogy látod.
- Ne flegmáskodj! - egy lépéssel közelebb jött majd a fekete szemeivel az enyémbe nézett.
- Ezt kaptam! Akkor van rajtam amikor akarom.
- Ez nem igaz! - csikorgatta a fogait.
- Mért, mi ez? Mit jelent akkor? Mért nem hordhatom, ha? - közelítettem felé.
- Mert Ash még csak nem rég lépet be a bandába ő nem adhat ilyet senkinek... De azt hiszem már megtanulta a leckét. - vigyorgott.
Probáltam félre tenni a dühöm, mert ezzel csak elterelte a figyelmem.
- És miért nem? - ráncoltam a szemöldököm.
Ismét közeledni kezdett, de az izmai már megfeszültek. Az ijedség átjárta a testem és hátrálni kezdtem, de beleütköztem a fába míg ő fölém tornyosult. A kezét megemelte én pedig automatikusan összeszorítottam a szemeimet. Miután kinyitottam csak a sebes öklét láttam és a fáról leeső kéregdarabokat.
- Megint! - sziszegte.
- Mi megint?
- Megint azt hitted, hogy megütlek. - a hangja mintha csalódást tükrözött volna, de rögtön meg is keményedet.
Meg se várta a válaszomat hanem elindult, de most nem menekül!
A kezét visszarántottam ő pedig értetlen fejet vágott.
- Mi ez a karkötösdi? Miért adta nem adhatta volna nekem Ash? Mit jelent? - sürgettem.
- Mert fontos vagy számára... - nyögte.
Ennyi? Várjunk! Nem lehet ennyi ez túl egyszerű. De mi mi az, hogy fontos? Hogy érti ezt? Össze zavarodtam teljesen....
Megint indult volna, de ismét megrántottam a csuklóját. Majd a szemembe nézett.
- És ez téged mér zavar? - ráncoltam a homlokom és egy mosolyt erőltettem magamra, hogy húzzam az agyát.
- Már mondtam! Mert nem adhat senkinek ilyet.
Persze ezt el is hiszem. Valami itt nem stimmel van itt még valami.... Nem csak ennyi ez a karkötő érzem.
- De akkor... - gondolkodtam. Alynek miért nincs? - szegeztem felé a kérdést. Ismét közelített, de a fa miatt már lehetetlen volt a hátrálás.
Majd a leheletét éreztem a fülemnél és kicsit össze rezzentem a hirtelen jött melegségre.
- Mert ő nem érdemelte ki! - suttogta.

Sziasztok :) Szóval igyekeztem hosszabbra írni ezt a részt , mert nem tudom, hogy mikor tudok legközelebb részt hozni, de sietek! Köszönöm a + 2 feliratkozót!! *-* És a sok komit na meg a még több pipát:) <3 Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket bár megjegyzem ez nem a kedvencem lett úgymond.... Na mind1... :) Remélem most is kapok néhány vissza jelzést és sok sikert a sulihoz Babys! <3

7. rész / 2. Ki ő valójában?

~Este~
Idegesen dobáltam a cuccaimat a bőröndömbe és csak arra tudtam gondolni, hogy valamit biztosan itthon hagyok...
Na jó, az igazat megvallva ez volt a legkisebb gondom. Nem tudtam, hogy most örüljek-e a "kirándulásnak". Jobb esetben biztosan ezt tenném, de most....,most nem.
Nem értem ezt az egészet ami ma történt. Ash mért nem mondott semmit és a többiek miért voltak ilyen furák? Egyszerűn nem értem....
Sokszor úgy érzem távol kéne maradnom Luke-tól és ettől a bandától és akkor minden egyszerűbb lenne. De nem megy! Túl kíváncsi vagyok. Ki kell derítenem, hogy mi ez az egész. A banda a karkötő és, hogy miért félnek ennyire Luke-tól. Bár ezt már sejtem, de nekem a teljes igazságra van szükségem.
Talán annyi jó lesz ebben a kiruccanásban, hogy valamit esetleg sikerül kiderítenem.
**
~Más nap reggel~
A buszról leszállva az úton húzni kezdtem a gördülős bőröndömet.
Nagyon sok ember volt az iskola buszok megállójában én pedig forgolódva kerestem a csoportomat.
Párperc keresgélés után szerencsére meg is találtam őket majd gyorsan oda siettem. Nem igazán vetettek rám nagy figyelmet ami nem volt meglepő. Az is csoda, ha a nevemet tudják. Bár mivel Ash-el lógtam azt hiszem több mint valószínű, hogy emlékeznek rám.
- Felszállás diákok! - szólt hangosan a tanár.
Azt hiszem Brightonba utazunk, de nem vagyok teljesen biztos benne.
Nagy nehezen felrángattam a bőröndömet a buszra és elkezdtem keresni egy üres helyett. Szinte mindegyik foglalt volt már, de volt még néhány ülés hátul így lehuppantam az egyik székre. Igaz, hogy ez ilyen négyes hely volt, de legalább mellettem nem ült senki.
**
Már eltelt legalább 10 perc és a jármű még mindig nem indult el ezért úgy döntöttem, hogy előveszek egy könyvet és folytatom az olvasását. A 'Ha maradnék.' című könyvre esett a választásom. Mindenki hangosan beszélgetett vagy éppen csak falatozott vagy hasonlok amíg én egyedül ültem és hol a könyvre koncentráltam hol csak elgondolkoztam valamin.
Az eső hangos kopogása rántott ki a gondolataimból és ismét a könyv fölé görnyedtem. Bár ez nem tartott sokáig mivel az előttem ülő két lány csak egyre hangosabb lett.
A könyvet idegesen csaptam össze majd a táskámba kezdtem el elhelyezni. Hirtelen síri csönd lett mire én felkaptam a fejem és egy kék szempárral találtam szembe magam. De rögtön elkaptam a tekintetemet.
Egy halvány árnyék betakart ezzel akadályozva, hogy megtudjam nézni az időt az órámon. Idegesen morogtam és felnéztem a most már kuncogó idegenre. Talán, ha nem ismerném azt mondanám, hogy édes a mosolya, de így hogy ismerem tudom, hogy ez a mosoly csak a dühítésemre szolgál.
Az előttem ülő két lány egyből felállt és másik helyet keresett a buszon és ennek nem lehetett más oka mint Luke!
A fiú azonnal elfoglalta a helyett, de egy szót sem szólt csak bámult.
Próbáltam tartani magam, hogy semmit se szóljak, de egyre nehezebb lett. Ezért úgy döntöttem ismét elő veszem a könyvem ami sikeresen takarta az arcomat előle.
**
Kíváncsi voltam, hogy még mindig engem nézz-e ezért felnéztem a könyvből. Már nem engem nézett csak kifelé nézett az ablakon.
 
 Most annyira más mint általában. Nem a ridegség vagy a sötétség volt a szemeiben hanem inkább a szomorúság. Annyira furcsa, de ez csak egyre kíváncsibbá tesz. Sosem láttam még ilyennek. Mintha most egy kicsit sebezhető lenne. Talán ez a szőke fiú is olyan mint minden átlagos tini csak tele titkokkal. Úgy érzem ki kell derítenem, hogy ki ez a Luke Hemmings! De, ahogy vissza emlékezem az eddigi itt lévő napjaimra akkor néha azt kívánom bárcsak sose találkoztam volna vele.
Teljesen elmerültem a sorok között és már azt se tudtam hány óra viszont azt éreztem, hogy álmosodom.
A könyvet kivettem az arcomból majd a szemet megdörzsöltem és ásítottam egyet.
Bár most inkább csak azt kívántam volna, bárcsak tovább olvastam volna azt a könyvet. Mert egyáltalán nem voltam arra kíváncsi, ahogy Luke és Aly nyalják falják egymást.
De mielőtt elnézhettem volna Luke észre vett. Éreztem, ahogy az arcom lángba bórul, de már ezen se volt időm gondolkozni, mert a tanár hangja megzavart.
- Megérkeztünk! - ordította a tanár.
Legalább valami menekülő út, hogy ne kelljen Luke-al szemben ülnöm.
Amilyen gyorsan csak tudtam össze szedtem a cuccaimat és elkezdtem húzni a bőröndömet.
A lépcsőnél vissza toltam a húzóját majd fel emeltem.
- Hé várj, segítek!
- Kösz, de nem kell. - válaszoltam flegmán Calumnak. Nem értem... Tegnap még hozzám sem akart szólni, most pedig rögtön segítene nekem.
Cal először furcsán nézett, de aztán felkapta a bőröndöm és egy szó nélkül le ráncigálta, így esélyem sem volt ellenkezni.
- Mennél már! - hallottam egy kicsit ideges hangot mögülem, majd hátra néztem.
Nem szóltam semmit csak lecammogtam a lépcsőn. Annyira nem értem Luke-ot. Egyszer totál dühös máskor idegesítően nyugodt a harmadik pillanatban olyan mintha megakarna ölni vagy csak nagyon rémisztő. És az érzelmeit kétpercenként változtatja. Annyira bonyolult! Ez Luke...

Ismét köszönök minden vissza jelzést!! <3 és a +1 feliratkozót. Tudom, hogy nem igazán derül ki semmi a részből vagy éppenséggel nem izgalmas, de ilyen is kell néha :D Igyekszem a következővel! :)

7. rész / 1. Váratlan esemény!

 Elöször is sajnálom, hogy ilyen rövid lett és, hogy nem tudtam előbb hozni a részt, de suli mellet lehetetlennek tartom... A második pedig, hogy nem tudom milyen rendszerességgel lesznek részek sajnos, de igyekszem! Jó olvasást! :)

A reggelem ismét a szokásos teendőimmel indult talán annyi kivétellel, hogy a tegnap borzalmas képei mindig felvillantak.
**
A busz lassan begurult a suli előtti megállóba és mindenki lesietett róla. Az eső ismét esett, de én imádtam! Legszívesebben csak lefeküdtem volna a földre és élveztem volna a hűs cseppeket, de ehelyett viselnem kellet a kényelmetlen kapucnimat, hogy ne tituláljanak valami gúnynévvel az ázott hajam miatt.
Az iskola ajtaját nagy nehezen, de sikerült benyomnom ezzel utat engedve magamnak a helyiségbe.
Azután pedig egyből a termembe siettem. Ahol egyből megpillantottam Ashtont. Rögtön oda siettem hozzá, hogy oda üljek, de mielőtt oda értem volna fogta a táskáját és letette a mellette lévő székre, ezzel jelezve, hogy foglalt.
Értetlen fejet vágtam és már szólásra nyitottam a számat, de ép akkor toppant be az irodalom tanár. És kénytelen voltam valahova leülni így a középső padba ültem.
Mondanom sem kel, hogy nem igazán kötötte le a tanár a figyelmem így körülbelül semmire sem emlékszem abból amit elmondott, de egyébként is feszülten vártam a kicsengőt, hogy végre megtudjam miért nem engedett Ash oda ülni pedig senki sem ült mellé.
**
A csengetés hangjára rögtön megindultam Ash-hez. De ő gyorsabb volt és addigra már az ajtó másik oldalán volt. Utána futottam, de természetesen belebotlottam a küszöbbe aminek köszönhetően óriásit estem.
- Basszus! - sziszegtem, amikor a földre érkeztem.
A szerencsétlenségemre ügyet se vetve indultam tovább. De mire kiértem Ash már ott állt a többiekkel ahonnan Luke se hiányozhatott.
Egy nagy levegőt véve a karkötőmet szorongatva megindultam feléjük. Minden lépéssel ahogy közelebb kerültem hozzájuk úgy szűkült egyre kisebbre a gyomrom.
A végén pedig megtört a köztem és a köztük lévő távolság.
Olyan érzésem volt mintha a levegő megfagyott volna.
Aly gyilkos tekintettel nézett rám miközben Luke vállán támaszkodott, de nem mondott semmit. Calum és Michael arckifejezése fagyos volt akár Ashtoné. Luke karja Aly körül volt, de valamiért egyáltalán nem tűnt természetesnek inkább erőltetettnek. Luke szemeiből semmit sem tudtam kivenni...
 Sosem éreztem még ilyen furcsán magam. Olyan volt mintha valami rosszat tettem volna, legalábbis ezt az érzést keletkezett bennem.
Cal általában, ha meglát mosolyogva üdvözöl és folyamatosan beszél valamiről, de most olyan mintha nem is ismerne.....
Ismét egy nagyot nyeltem majd szólásra nyitottam a szám.
- Am Ash beszélhetnénk...? - a lábammal kezdtem el birizgálni a talajt.
- Ash most nem ér rá! - mondta Luke, de a tekintette megváltozott. Az izmai egy aprót megfeszültek, utána pedig egy féloldalas vigyor kúszott az arcára.
 
Ezzel annyira feldühített. Nem is értem miért hiszi azt, hogy azt irányíthatja akit csak akar. De azt végkép nem értem, hogy Ashton mért nem szól vissza neki vagy egyáltalán a tegnapi után mit keres még mindig Luke-al.
- De igen is rá ér! - mosolyogtam, az arcáról pedig már a düh íródott le.
A reakcióját meg nem várva megfogtam Ashton kezét és elhúztam onnan. Majd egy erős kéz szorult a felkaromra.
- Azt mondtam, hogy NEM! - emelte ki az utolsó a szót és a hangját is feljebb emelte.
Most már engem is átjárt a düh és nem csak őt. A kezemet kirántottam az övéiből majd a szemébe néztem. Bár ebben a pillanatban csak azt szerettem volna, ha én is akkora lehetnék mint ő és nem magasodna ilyen ijesztően fölém.
Ismét beszélni akartam, de a csengő félbe szakított így azonnal a terembe kellet sietnem, mert hogy is mondjam... az osztályfőnök nem túl lágyszívű.
Éppen be értem még az ofő előtt aki üdvözölt minket majd elkezdte felvázolni az erre a hónapra vonatkozó dolgokat. Bár én nem igazán tudtam rá figyelni, mert egész végig az előző eseményekre tudtam koncentrálni.
**
- Maga is hallotta Miss Becker kisasszony?
Gyorsan megráztam a fejem majd a tekintetemet a tanárra szegeztem.
- Ammmm.... Megtudná ismételni kérem? Bocsánat, de elbambultam... - próbáltam magyarázkodni.
- Igen azt észre vettem Miss Becker.
Az osztály egy része nevetni kezdet, de a másik felét nem igazán érdekelte a bugyutaságom.
- Szóval azt mondtam, hogy holnap 3 napos kirándulásra megyünk. A fontos tudni valók pedig ezen a lapon vannak. - mutatott az asztalomra.
- Holnap? - kerekedtek el a szemeim.
- Igen, azért, mert ebben a teremben és a 2. emeleten lévő kettő osztályban ki kell cserélni az ablakokat és erről mi is csak nem rég értesültünk. - sóhajtott és vissza indult a tanári asztalhoz majd  hirtelen vissza fordult.
- Ohh és majdnem elfelejtettem a végzősök jönnek velünk és ők felügyelnek majd titeket, diákokat.

Köszönöm a NAGYON sok komit! *-* <3 Remélem most is megdobtok egy-kettővel :) és a pipákat is!! És az új feliratkozókat!!

6. rész / 2. "Szörnyeteg"

 Köszönöm a +2 féliratkozót és a pipákat na meg a komikat főként! Jó olvasást! *-* <3

 Zene:

  https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng

"Vártam párpercet majd ismét széthúztam, de addigra Luke már nem állt ott így egy mondhatni nyugodt sóhaj kíséretében visszahúztam az anyagot."

A megkönnyebbült sóhajt viszont átváltotta az idegesség. Nem értettem vajon Luke mit kereshet itt. De volt egy sejtésem ami semmi jót nem takart. Felkaptam a kapucnimat és gyorsan leszaladtam a lépcsőn onnan pedig át Ashez. Kopogtattam az ajtón, de nem reagált senki. Már indultam volna vissza a házba, de hangokat hallottam amik elég ismerősek voltak. És tudtam ki van vele..
Luke!
Lassan már püföltem az ajtót és ordítottam is Ash nevét, de senki sem jött ki, sőt még válasz sem érkezett. Egy nagy levegőt vettem majd idegesen túrtam a hajamba és fel-alá járkálva gondolkoztam, hogy mit tehetnék.
- Meg van! - nyögtem majd hátra szaladtam. Szerencsémre nyitva volt a hátsó ablak így egyszerűen betudtam mászni rajta bár ez csak nekem volt egyszerű.... Elindultam a hangok irányába majd megtaláltam őket. A látványtól felsikítottam ezzel magamra vontam a figyelmüket.
A lábaim ismét remegni kezdtek amikor megláttam Ash kétségbe esett tekintetét és ahogy Luke gyilkos tekintettel méreget miközben Ash-t a nyakánál fogva szorítja a falhoz.
Egyszerre olyan gyengének,de erősnek is éreztem magam, ahogy Luke szemébe néztem. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés volt...
- Mit keresel itt?
Figyelmen kívül hagytam Luke kérdését és szólásra nyitottam a számat.
- Enged el! - jelentettem ki.
A keze meglazult Ashton nyaka körül majd lassan el is engedte azt. Ash a földre csúszott le és közben erősen köhögött ami szívszorító látvány volt. Próbáltam felé sietni, de Luke elindult felém. Szerettem volna minél erősebbnek tűnni, de a fekete szemei és az ijesztő mosolya sikeresen meggátolt ebben.

Hátrálni kezdtem, de pár lépés után a falhoz értem ő viszont egyre csak közeledett és elém ért.
Aztán beszélni kezdett.
- Tudod... - kuncogott. - Hiába próbálod keménynek mutatni magad - lassan a fülemhez hajolt míg én a karkötőmet szorongattam. - Én tudom, hogy legbelül félsz. - suttogta a fülembe.
Majd vissza húzódott és ismét a szemembe nézett, de a tekintete teljesen üres volt.
- Ne próbálj meg nekem parancsolni! - emelte fel a hangját.
A levegőt is szaporábban vettem és a szívem ismét örült tempót diktált, de hálát adtam Istennek, hogy a testem nem remegett.
A kezét felemelte én pedig becsuktam a szemem és a kezeimet védekezően az arcom elé helyeztem. De nem éreztem semmiféle fizikai fájdalmat csak azt ahogy a fal megremeg mellettem. Az érzésre automatikusan kipattantak a szemeim és csak azt láttam, ahogy Luke lassan vissza húzza a faltól a kezét. Én automatikusan utána nyúltam, hogy megnézzem a szerzett sebeket, de amikor észre vettem a tettemet azonnal vissza húztam. Csak furcsán nézet aztán beszélni kezdet.
- Komolyan azt hitted, hogy megütlek? - nevetett cinikusan.
  Őszintén persze, hogy azt hittem úgy néz ki mint aki mindjárt szétrobban és aki az útjába áll azt kinyírja. De ezt mégsem mondhatom neki.
- É...én... - dadogtam, de már nem tudtam fojtatni, mert félbe szakított.
- Ne is folytasd... - túrt idegesen a hajába.
Párpercig furcsán méregetett, de ismét vissza tért a sötétség a szemeibe és csak úgy kiment a házból. Semmit se mondott.
Próbáltam feldolgozni a nemrég történteket, de Ash köhögése vissza rántott a valóságba.
Eléggé szégyelltem magam, hogy elfeledkeztem róla, de amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem hozzá.
- Jól vagy? - kérdeztem kétségbe esetten bár tudtam, hogy nyilvánvalóan nincs jól.
Nem szólt semmit csak bólintót én pedig az egyik karját a vállamon át tettem és úgy segítettem eljutni neki a kanapéig. Ott lassan hátra döntöttem amin kicsit felmordult, de nem reagált rosszul.
A fürdőben kerestem valami fertőtlenítőt ami kitisztíthatja a sebeit, mert ahogy látom jól össze verekedtek.
Amit most gondolok Lukeról azt egyszerű megfogalmazni. Egyszóval, ő egy szörnyeteg!
Miután megtaláltam az elsősegély dobozt kivettem az alkoholt és egy tiszta kendőt majd vissza siettem a fiúhoz.
Az alkoholból kiöntöttem egy keveset az anyagra amit a véres felületekre helyeztem, de csak óvatosan!
- Szzzzz! - szisszent fel.
- Sajnálom, de muszáj lesz kitisztítanom, ha nem akarod, hogy elfertőződjön! - mondtam határozottan.
**
Majd egy kis szünet állt be közénk, de én megtörtem.
- A karkötő miatt volt itt igaz? - mondtam halkan és egy pillanatra abba hagytam a munkámat.
- Igen... - suttogta ő is.
- É...én sajnálom.
Éreztem, ahogy a szemem csípni kezd és a torkomban megjelenik az a bizonyos csomó.
- Tudom! De nem a te hibád ő ilyen.
- De akkor mér vagy ebben a "bandába" mért nem kerülöd el?
- Mert nem lehet! De te ezt úgy sem értenéd! - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el!
- Nem lehet! Értsd meg! Jobb, ha semmit sem tudsz. - sóhajtott.
**
Miután befejeztem a fertőtlenítést és meggyőződtem, hogy jól van Ash haza indultam.
Szerencsére anya megint munkában volt. Gondolom ismét behívták túlórázni, de legalább addig sem zaklat. Mivel ma semmi leckém nem volt csak bepakoltam a táskámba holnapra és megindultam a fürdőbe.
A csapot gyorsan megnyitottam és miután meleg víz folyt beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg cseppek végigfolyjanak a testemen ami kellemes bizsergést okozott a kinti hideg idő után. A gondolataimat igyekeztem elterelni a nemrég történt dolgomról, de egyszerűen lehetetlen volt. De még is nem a verekedés járt a fejemben főként hanem, az hogy Luke zavarodott tekintete találkozott az enyémmel. Még sosem láttam ilyennek....
Miután megtörölköztem és fogat mostam az ágyamba vezetett az utam. A Laptopomon elindítottam a kínos 2. Évadát és azt kezdtem nézni, de már a 6. résznél elálmosodtam és úgy döntöttem inkább alszom. De Luke ijesztő tekintete beleégett a fejembe és csak arra tudtam gondolni mielőtt elaludtam.

Remélem tetszett! (a fekete szem képletesen értendő) 4 kommi után kövi :)

6. rész/ 1. Félelmetes!

 Ismét egy rövid rész, de se időm sem erőm nem volt többet írni. Komolyan már első nap is kaptunk tanulni valót... Na mind1. Sietek ahogy tudok! Remélem azért tetszik majd!! Köszi minden komit és pipát és b*asszus 4 feliratkozót *o* !! <3 Hihetetlenek vagytok!! (sorry a hibákért)

" Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát."
A félelem még mindig átjárta a testemet, de igyekeztem ezt leplezni.
Egyre csak gyorsabban hajtott a hajamat már teljesen szétfújta a szél és a hideg levegő pedig kicsípte az arcom. Bár mennyire is próbáltam távol maradni Luketól lehetetlen volt. Muszáj volt a hátának dőlnöm különbem a kanyarban biztos leestem volna.
Éreztem ahogy egy aprót kuncog a tetemen. Biztos azt hiszi most megadtam magam.
Úgy tűnik a karkötős dologról elfeledkezett bár ebben nem igazán hiszek, de amíg nem említi addig nem lehet gond.
- Honnan van a karkötő? - szólalt meg rekedtes hangján. Abban a pillanatban lefagytam. Azt hiszem túl elhamarkodottan gondolkodtam.
Magamba szitkozódtam, de egy szót se szólalt.
- Azt kérdeztem honnan van? - emelte fel a hangját.
Egyre gyorsabban ment pedig azt hittem ez lehetetlen a szívem pedig, már a torkomban dobogott.
- Luke lassíts már! - ordítottam.
- Most kérdezem meg utoljára, kitől kaptad?!
Alig tudtam magam tartani éreztem, ahogy kezeim csúszni kezdenek. Tudtam, hogy úgysem segítene rajtam én meg lezuhannék.
- Lu..ke! - sikítottam dadogva. Éreztem, ahogy testem minden egyes porcikája remeg. Ő csak kacagott, de tudtam nekem nincs sok hátra.
- Nem hallom!! - mondta még mindig nevetve. Bármennyire is próbáltam nem tudtam vissza tartani a könnyimet amik lassan potyogni kezdtek. Láttam, ahogy a sebesség mérő csak gyorsul. A félelem elvakított. Muszáj volt elmondanom vagy képes és hagyja, hogy meghaljak.
- A..ashtől. - ziháltam. A motor lassan elkezdett lassulni, de még mindig túl gyors volt.
- Álj meg! Azonnal állj meg! Te nem vagy normális! - próbáltam ordítani, de a folyton megcsuklott a hangom. Egyszerre voltam dühös ijedt és gyenge is. Annyira gyűlöltem, hogy azt szavakba nem lehetett kifejezni.
Végre meg állt én pedig azonnal leszálltam és üvöltözni kezdtem vele.

 
Amikor észre vette a könnyeimet egy kaján mosoly jelent meg az arcán ami engem csak fel hergelt és megütöttem. Egy óriási csattanás hallatszott és a vöröslő helyhez kapta a kezét.
- Te hülye liba! - szitkozódott. A fejét felemelte és a tengerkék szempár helyett már csak feketeség jelent meg. Egy ijesztő mosoly keretében megindult felém, de én automatikusan hátrálni kezdtem. Míg bele nem ütköztem egy oszlopba és nagyot nyeltem. Már összeszorítottam a szemem és vártam a legrosszabbat, de semmi sem történt így lassan kinyitottam a szemeimet. Calum ép Luke vállát fogta és magyarázott neki míg Luke ingerülten reagált a fiú minden szavára. Kezdem úgy érezni, hogy van benne valami ijesztő, de még is kíváncsi vagyok, hogy mi az. Még magamat sem értem nem, hogy még őt és ezt az egész banda ügyet...
- Majd én elviszem! - biccentett felém Michael. Elég furcsán érintett az apró törődése mivel ő sose szólt hozzám. Luke nem szólt semmit, de mielőtt megtehette volna én már Mikey mögött ültem a járművön. Az előző motoros "kalandomra" még vissza gondolni is borzasztó. Ahogy a rémképek át szelték a fejem minden porcikáját összerezzentem és a kezem remegni kezdet....
Úgy tűnik Calnak valahogy sikerült lenyugtatnia Lukeot mert Mikey felé intett aki lassan megindult. Úgy tűnik ez volt a jel...
Ő teljesen máshogy vezetett mint Luke, nem túl gyorsan ép megnyugtatóan. A hűs levegő már csak csikizte az arcom és a hajamat épp, hogy megemelte. Sokkal biztonságosabbnak éreztem Michaelel az utat mint Lukeal. Egész úton az az ijesztő szempár jutott eszembe és a megfeszült teste a még ijesztőbbé tette a hatást. Viszont erről a karkötő dologról még mindig nem tudok semmit és csak remélem nem sodortam bajba Ash-t.
**
Párperc után meg is érkeztünk a házunkhoz. Nagy nehezen lemásztam a motorról és feszengve álltam mellettem. Mikey már indult volna, de én megfogtam a vállát, így maradásra bírtam. Megfordult és kérdően nézett rám, de a tekintete még mindig kemény volt.
- Köszönöm! - mondtam lehajtott fejjel és a lábammal egy kavicsot kezdtem el rugdosni a földön.
- Ne köszönd! Nem miattad tettem! - válaszolt majd lerázta a kezemet magáról és már el is hajtott. Kicsit rosszul esett a reakciója, de mit tehettem volna. Egy nagyot sóhajtottam és bementem a házba.
- Hol voltál? Már vagy negyedórája itthon kéne lenned! - ripakodott rám anya.
- Neked is szia.. - válaszoltam. Már nem volt lelkierőm ezek után veszekedni vele.
- Hogy mondtad? - emelte fel a hangját és a kezeit mérgesen a csípőjére tette.
- Sehogy... - forgattam a szemeimet, de ezt már nem láthatta mert már a lépcsőhöz indultam így háttal álltam neki.
Szerencsémre nem folytatta a veszekedést így gond nélkül feljutottam a szobámba. Az eső ismét megeredt és én eleve álmos voltam a suli miatt ezért úgy gondoltam, hogy behúzom a függönyöket és lepihenek. Addig is kiverem a fejemből a mai nap eseményeit amitől még mindig remeg a lábam, ha rá gondolok és érzem, hogy a szemeim is csípni kezdenek. Nem értettem miért miért félnek ennyire Luketól, de kezdem megérteni. Úgy tűnik ő nem viccel... És amit ma tett azt sose bocsájtom meg neki! Nem mintha annyira érdekelné őt, hogy ki mit gondol..., de nem engedem, hogy még egyszer azt lássa, hogy félek!
A függönyt megragadtam és elkezdtem beljebb húzni amikor villámlott egyet és kicsit megugrottam. Lenéztem az udvarra és egy óriási mosollyal találtam szembe magam. Lefagytam és csak egyenesen a szemébe bámultam. Az eső még mindig zuhogott, de ő meg sem mozdult. Ott állt egy fekete kapucnis pulcsiban és csak nézett, de a legérdekesebb, hogy egy fehér esernyő volt nála amit egyáltalán nem értettem.
 
 Kezdet gyűlni bennem a harag amit talán az idegesítő mosolya válthatott ki, de nem is volt érdekes. Ismét megfogtam az anyagot és behúztam magam előtt, de nem mozdultam onnan. Vártam párpercet majd ismét széthúztam, de addigra Luke már nem állt ott így egy mondhatni nyugodt sóhaj kíséretében visszahúztam az anyagot.