A kövit nem tudom mikorra sikerül hoznom, de mindenképp igyekszem!
2014. augusztus 27., szerda
Nézd meg a díjam!
Ha van kedvedet nézzetek be az "oldalak" azon belül "díjak" modulban ahol megtudhattok rólam néhány dolgot:)
A kövit nem tudom mikorra sikerül hoznom, de mindenképp igyekszem!
A kövit nem tudom mikorra sikerül hoznom, de mindenképp igyekszem!
5. rész/ 2. Motor!
Miután felértem dühösen besiettem a terembe majd leültem a helyemre.
- Mi történt? - kérdezte Ash felvont szemöldökkel.
- Ahh semmi csak... - kezdtem el mutogatni, egyszer csak megfogta a kezem és összeszűkült szemekkel vizslatta.
- Luke mi? - horkant fel.
- Ja! - forgattam a szemem.
- Szóval....?
- A karkötőről kérdezett...
- Pontosabban?
- Hogy ki adta... - mondtam sóhajtva.
- És te nem mondtad meg, igaz?
- Úgy valahogy.....
- Majd beszélek vele.
- Szerintem nem túl jó ötlet.... - motyogtam. Ammm, de indulnunk kéne mert tesi lesz. - biccentettem. Lazán bólintott majd elindultunk.
Az öltözőben mindenki felém kapta a tekintetét amikor beértem, de én csak ignoráltam a dolgot és gyorsan átöltöztem.
Sokaknak furcsa lehet, hogy nincs egy lány barátom sem, de nekem teljesen megszokott. Néha azt érzem hallgatnom kellet volna Vanessára, de akkor nem álltam volna ki magamért és az nem én lennék, úgyhogy miután végig gondoltam elvetettem a kétségeimet.
Az öltözőből kiérve rögtön az udvarra mentem mert most kinti óránk lesz.
- Jó reggelt diákok! Lányok ti a végzősökkel fogtok röplabdázni, de előtte futni fogtok. A szokásost. Fiúk ti pedig a végzős fiúkkal fociztok.
Ohh persze a fiúknak nem kell futniuk mert őket bámulhatja ahogy félmeztelenül fociznak. Ki nem állhatom ezt a nőt!
Lassan a szájához emelte a sípot majd egy óriásit belefújt. Mindenki megindult és futni kezdtünk. Igazából szeretek futni csak zenével és nem tesi órán. A "szokásos" az nálunk 6 kör futást jelentett a focipálya körül.
- Hajrá Sky! - valaki felém ordított, de nem láttam ki volt így hátra fordultam.
- Köszi Calum! - nevettem fel, miközben visszaordítottam neki. Miota segítettem neki nagyon jó fej hozzám. Nem is értem mért félnek tőle.
Ash-el is össze pillantottunk, de csak bólintottunk egymásnak.
- Au! - éreztem ahogy valami keménybe ütköztem. Talán a futásnál előre kéne néznem.. Hát igen lehetséges...
- Nem látsz!? - ripakodott rám.
- Képzeld nem számítottam arra, hogy "valaki" - mutattam macskakörmöt. - aki focizik, a futó résznél lesz.
- Tudod te "nagy okos" - ismételte a mozdulatom. - a labda ki tud gurulni ide is.
- Ahh! - forgattam a szemeimet.
Inkább otthagytam Lukeot és tovább futottam. Már majdnem lefutottan az utolsó kört is, de valami neki jött a bokámnak és borzasztóan fájt.
- Ohhh basszus! - kaptam a fájó ponthoz és akkor vettem észre, hogy a focilabda elgurult mellettem. Lassan felnéztem és Luke ördögi vigyorával találtam szembe magam.
Ez most komoly, hogy megrúgott mert véletlen neki mentem¿? Annyira gyerekes....
- Nem direkt volt! - nevetett.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és mosolyogtam mert tudtam, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen.
Állkapcsa megfeszült és a kezét ökölbe szorította, de mielőtt megindulhatott volna felém a tanár ismét megszólalt.
- Mindenki álljon be a helyére a röplabdához.
Természetesen nekem kellet középen elől állnom és ki más állhatott volna velem szemben, ha nem Aly.
- Üdv szerencsétlen! - nevetett.
- Szia Miss.Picsa! - nevettem én is.
A többiek csak köztünk kapkodták a fejüket, de Aly nem mondott semmit csak vicsorgott. Úgy tűnik a kis követői nélkül nem ér semmit. Nem mintha úgy többet nyomna a latba.
A meccs nagyon egyszerűen ment. mind a két fél időt mi nyertük.
Már csak a tanár kemény hangját hallottam amint értesített minket, hogy vége az órának. Egy nagy sóhajt véve megindultam az öltözőbe. Az arcomat a csapból folyó hideg vízzel hűsítettem és a már lehűlt bőrömről csöpögő vizet pedig a pólóm végével töröltem le. Egy kis spray-t is használtam utána pedig felkaptam a másik pólómat meg a többi öltözékemet.
**
A fárasztó kémián kívül könnyen túl éltem ezt a napot és már a kijárat felé tartok épp.
Ahogy kiléptem egyből észre vettem Ashéket.
- Héy Sky, ne vigyelek el? - kérdezte Calum.
Mielőtt válaszolhattam volna észre vettem, hogy mind a négyen motorral voltak és akkor belém hasítottak az emlékek.
~Vissza emlékezés~
- Kicsim gyere! - anya hangja fájdalmat sugárzott.
A babáimmal való játszást rögtön abba hagytam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban két rendőr állt anya pedig sírva válaszolt a kérdéseikre. Gyorsan anya mellé igyekeztem, de az urak addigra elmentek.
Anyukám pedig zokogva zuhant össze a kanapén.
- A..anya mi történt?
Lassan felnézett a könnycseppektől elnehezedő pillái alól majd a szemembe nézett és a kezeimet az övéibe vette.
- K..kicsim ap.... - de már nem tudta folytatni. A hangja elcsuklott és bármennyire is próbált erősnek mutatkozni egyre csak gyengébbnek tűnt.
- Apunak motor b..balesete volt. És egy kocsi b..elé... - most én nem hagytam, hogy folytassa. A szemeimben összegyűltek a könnyek és záporozni kezdtek az arcomon lefolyva.
- D..e ugye s..semmi baja? És meggyógyul! S..sőt látogassuk meg azonnal!
- K..kicsim... már nem tudjuk meglátogatni ő..ő már.....
- Neeeeeee!!!! Ne mond ezt!! - ordítottam el magam!
**
- Héy Sky itt vagy?
- I..igen! - dadogtam. Éreztem ahogy az emlékek miatt egy könnycsepp tör utat magának, de azonnal le is töröltem nehogy észrevegyék.
- Bocsi mit kérdeztél? - erőltettem egy mosolyt magamra.
- Hogy elvigyelek-e?
- Ohh... Hát nem hinném, hogy túl jó ötletet lenne mármint én...
- Csak nem félünk? - szakított félbe egy hang.
- Én nem! - igyekeztem határozott lenni, bár igazából féltem. Féltem mert tudtam mi történt akkor apával...
- Akkor mire vársz, nem mintha annyira akarnám, hogy velünk gyere. - köpte a szavakat Luke.
Talán meggondolatlan voltam, de Luke felé vettem az irányt és felültem mögé a járműre. - azt remélve, hogy felidegesítettem.
- Hééé azt hittem én viszlek! - játszotta a sértődöttet Cal.
- Majd legközelebb! - ordítottam mert a motort már mindegyikük beindította és csak így érthette meg amit mondok.
A motor két kapaszkodóját fogtam, mert semmi kedvem nem volt az előttem ülő fiúhoz hozzá érni, amúgy is csak azért ültem mögé, hogy idegesítsem, de nem igazán jött össze, mert semmi jelét nem láttam az idegeskedésnek.
A kezem remeget és a szívem is gyorsabban kezdet verni. Félni kezdtem! Próbáltam kizárni a borzalmas emlékeket, több kevesebb sikerrel. De már nem hátrálhatok meg.
- Jobb lenne, ha nem ott kapaszkodnál!
- Miért is? - hergeltem.
- Nekem mindegy, csak szóltam, hátha esetleg még élni akarsz! - kuncogott.
Lehet, hogy igaza van, de túlságosan önfejű vagyok, hogy hallgassak rá.
Egy szó nélkül megindult. A hirtelen lökettől majdnem leestem amin ő csak nevetett. Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát.
+1 feliratkozó után jön a kövi!KÖSZÖNÖM a pipákat, komikat, feliratkozókat!!! Love ya guys! <3
- Mi történt? - kérdezte Ash felvont szemöldökkel.
- Ahh semmi csak... - kezdtem el mutogatni, egyszer csak megfogta a kezem és összeszűkült szemekkel vizslatta.
- Luke mi? - horkant fel.
- Ja! - forgattam a szemem.
- Szóval....?
- A karkötőről kérdezett...
- Pontosabban?
- Hogy ki adta... - mondtam sóhajtva.
- És te nem mondtad meg, igaz?
- Úgy valahogy.....
- Majd beszélek vele.
- Szerintem nem túl jó ötlet.... - motyogtam. Ammm, de indulnunk kéne mert tesi lesz. - biccentettem. Lazán bólintott majd elindultunk.
Az öltözőben mindenki felém kapta a tekintetét amikor beértem, de én csak ignoráltam a dolgot és gyorsan átöltöztem.
Sokaknak furcsa lehet, hogy nincs egy lány barátom sem, de nekem teljesen megszokott. Néha azt érzem hallgatnom kellet volna Vanessára, de akkor nem álltam volna ki magamért és az nem én lennék, úgyhogy miután végig gondoltam elvetettem a kétségeimet.
Az öltözőből kiérve rögtön az udvarra mentem mert most kinti óránk lesz.
- Jó reggelt diákok! Lányok ti a végzősökkel fogtok röplabdázni, de előtte futni fogtok. A szokásost. Fiúk ti pedig a végzős fiúkkal fociztok.
Ohh persze a fiúknak nem kell futniuk mert őket bámulhatja ahogy félmeztelenül fociznak. Ki nem állhatom ezt a nőt!
Lassan a szájához emelte a sípot majd egy óriásit belefújt. Mindenki megindult és futni kezdtünk. Igazából szeretek futni csak zenével és nem tesi órán. A "szokásos" az nálunk 6 kör futást jelentett a focipálya körül.
- Hajrá Sky! - valaki felém ordított, de nem láttam ki volt így hátra fordultam.
- Köszi Calum! - nevettem fel, miközben visszaordítottam neki. Miota segítettem neki nagyon jó fej hozzám. Nem is értem mért félnek tőle.
Ash-el is össze pillantottunk, de csak bólintottunk egymásnak.
- Au! - éreztem ahogy valami keménybe ütköztem. Talán a futásnál előre kéne néznem.. Hát igen lehetséges...
- Nem látsz!? - ripakodott rám.
- Képzeld nem számítottam arra, hogy "valaki" - mutattam macskakörmöt. - aki focizik, a futó résznél lesz.
- Tudod te "nagy okos" - ismételte a mozdulatom. - a labda ki tud gurulni ide is.
- Ahh! - forgattam a szemeimet.
Inkább otthagytam Lukeot és tovább futottam. Már majdnem lefutottan az utolsó kört is, de valami neki jött a bokámnak és borzasztóan fájt.
- Ohhh basszus! - kaptam a fájó ponthoz és akkor vettem észre, hogy a focilabda elgurult mellettem. Lassan felnéztem és Luke ördögi vigyorával találtam szembe magam.
Ez most komoly, hogy megrúgott mert véletlen neki mentem¿? Annyira gyerekes....
- Nem direkt volt! - nevetett.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és mosolyogtam mert tudtam, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen.
Állkapcsa megfeszült és a kezét ökölbe szorította, de mielőtt megindulhatott volna felém a tanár ismét megszólalt.
- Mindenki álljon be a helyére a röplabdához.
Természetesen nekem kellet középen elől állnom és ki más állhatott volna velem szemben, ha nem Aly.
- Üdv szerencsétlen! - nevetett.
- Szia Miss.Picsa! - nevettem én is.
A többiek csak köztünk kapkodták a fejüket, de Aly nem mondott semmit csak vicsorgott. Úgy tűnik a kis követői nélkül nem ér semmit. Nem mintha úgy többet nyomna a latba.
A meccs nagyon egyszerűen ment. mind a két fél időt mi nyertük.
Már csak a tanár kemény hangját hallottam amint értesített minket, hogy vége az órának. Egy nagy sóhajt véve megindultam az öltözőbe. Az arcomat a csapból folyó hideg vízzel hűsítettem és a már lehűlt bőrömről csöpögő vizet pedig a pólóm végével töröltem le. Egy kis spray-t is használtam utána pedig felkaptam a másik pólómat meg a többi öltözékemet.
**
A fárasztó kémián kívül könnyen túl éltem ezt a napot és már a kijárat felé tartok épp.
Ahogy kiléptem egyből észre vettem Ashéket.
- Héy Sky, ne vigyelek el? - kérdezte Calum.
Mielőtt válaszolhattam volna észre vettem, hogy mind a négyen motorral voltak és akkor belém hasítottak az emlékek.
~Vissza emlékezés~
- Kicsim gyere! - anya hangja fájdalmat sugárzott.
A babáimmal való játszást rögtön abba hagytam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban két rendőr állt anya pedig sírva válaszolt a kérdéseikre. Gyorsan anya mellé igyekeztem, de az urak addigra elmentek.
Anyukám pedig zokogva zuhant össze a kanapén.
- A..anya mi történt?
Lassan felnézett a könnycseppektől elnehezedő pillái alól majd a szemembe nézett és a kezeimet az övéibe vette.
- K..kicsim ap.... - de már nem tudta folytatni. A hangja elcsuklott és bármennyire is próbált erősnek mutatkozni egyre csak gyengébbnek tűnt.
- Apunak motor b..balesete volt. És egy kocsi b..elé... - most én nem hagytam, hogy folytassa. A szemeimben összegyűltek a könnyek és záporozni kezdtek az arcomon lefolyva.
- D..e ugye s..semmi baja? És meggyógyul! S..sőt látogassuk meg azonnal!
- K..kicsim... már nem tudjuk meglátogatni ő..ő már.....
- Neeeeeee!!!! Ne mond ezt!! - ordítottam el magam!
**
- Héy Sky itt vagy?
- I..igen! - dadogtam. Éreztem ahogy az emlékek miatt egy könnycsepp tör utat magának, de azonnal le is töröltem nehogy észrevegyék.
- Bocsi mit kérdeztél? - erőltettem egy mosolyt magamra.
- Hogy elvigyelek-e?
- Ohh... Hát nem hinném, hogy túl jó ötletet lenne mármint én...
- Csak nem félünk? - szakított félbe egy hang.
- Én nem! - igyekeztem határozott lenni, bár igazából féltem. Féltem mert tudtam mi történt akkor apával...
- Akkor mire vársz, nem mintha annyira akarnám, hogy velünk gyere. - köpte a szavakat Luke.
Talán meggondolatlan voltam, de Luke felé vettem az irányt és felültem mögé a járműre. - azt remélve, hogy felidegesítettem.
- Hééé azt hittem én viszlek! - játszotta a sértődöttet Cal.
- Majd legközelebb! - ordítottam mert a motort már mindegyikük beindította és csak így érthette meg amit mondok.
A motor két kapaszkodóját fogtam, mert semmi kedvem nem volt az előttem ülő fiúhoz hozzá érni, amúgy is csak azért ültem mögé, hogy idegesítsem, de nem igazán jött össze, mert semmi jelét nem láttam az idegeskedésnek.
A kezem remeget és a szívem is gyorsabban kezdet verni. Félni kezdtem! Próbáltam kizárni a borzalmas emlékeket, több kevesebb sikerrel. De már nem hátrálhatok meg.
- Jobb lenne, ha nem ott kapaszkodnál!
- Miért is? - hergeltem.
- Nekem mindegy, csak szóltam, hátha esetleg még élni akarsz! - kuncogott.
Lehet, hogy igaza van, de túlságosan önfejű vagyok, hogy hallgassak rá.
Egy szó nélkül megindult. A hirtelen lökettől majdnem leestem amin ő csak nevetett. Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát.
+1 feliratkozó után jön a kövi!KÖSZÖNÖM a pipákat, komikat, feliratkozókat!!! Love ya guys! <3
2014. augusztus 23., szombat
5. rész / 1. Tudni akarom!
Bocsánat ! Valami baja van a bloggernek folyton kitesz mindent o-O,de javítom..... Tényleg nem tudom mi lehet.. Sajnálom! De köszön a feliratkozókat és a pipákat meg a komikat! <3 Ez csak az első fele az 5. résznek. Sajnálom, hogy ilyen nyomi lett... de muszáj volt befejeznem mert elég ciki, hogy kiteszi a blogger....
Zene: 2. vagy a 13. a listán!
Tegnap miután Ash elment beszedtem néhány fejfájás csillapított majd lepihentem. Most viszont már egy ideje a szoknyám cipzárjával szenvedek.
- Anya, segítenél? - ordítottam le a konyhába.
- Most nem érek rá! - mondta fagyosan
De persze mit is vártam....
Öt perc húzogatás után inkább feladtam és egy leginxet választottam helyette. A cipőmet a bejáratnál vettem fel majd útnak indultam. A táskámat feljebb helyeztem a vállamon mivel folyton lecsúszkált...
A buszmegállóban ülve reménykedtem, hogy találkozok Ashel és többet mesél erről a bandáról és a karkötőről. De hát nem így lett. A busz a megállóba érve lelassított majd az ajtók kinyíltak. Lassan a most már szokásos helyemre battyogtam és elindítottam egy zenét a telefonomon. Amíg hallgattam a számokat a távolt néztem és a tegnapon gondolkoztam. Vajon miért fél mindenki Luke-tól? És mi ez a folytonos feketeség? Ash viselkedését sem értem igazán.... A tetkók ellenére nagyon is kedves, legalább is eddig ez jött le viszont elég zárkózott. Ezt a bandát sem értem igazán.... Ez az Aly meg a többi plasztik viszont undorító. Nem fogom hagyni, hogy megfélemlítsen! Abban viszont reménykedem, hogy Vanessáék még mindig a barátaim maradnak és nem ijesztem el őket ezekkel az ügyekkel.
- Héy kisasszony! - szólt egy mély hang. Ekkor vettem észre, hogy már rég megérkeztünk a busz pedig már üres. Kínosan oda mosolyogtam és elnézést kértem majd elindultam az iskolába. Beérve rögtön keresni kezdtem a lányokat, de csak Luke bandáját vettem észre. Még egyszer körbe pillantottam és ép akkor vettem észre Ashlit és Vanessat. Gyorsan oda igyekeztem, de ahogy megláttak, Vanessa egyből elfordult és elindult a másik irányba. Értetlen fejjel néztem Ashlire, de ő csak eltátogott egy 'sajnálom -ot' majd Vanessa után siettet. Hurrá! Úgy tűnik bevált a sejtésem és Luke és Aly miatt eltávolodtak tőlem... Elégé rosszul esett, de ahogy ezelőtt mondtam, sose volt igazán lány barátom. Sóhajtottam egyet és éppen szólalt meg a felcsengő. Ismét sóhajtva elindultam a lépcsőn majd a terembe érve egy pillanatra megálltam. Mindenki engem bámult és ahogy láttam kicsit megijedtek vagy hasonló, de nem értem miért nem igazán vagyok ijesztő. Majdnem mindenki mellet ült valaki, de ahol voltak helyek vagy nem ülhettem vagy csak nem akartam.
Így már nem ülhetek Ashliék mellé úgyhogy még is csak választanom kell egy helyet. Ismét körbe néztem majd Ashel össze fonódott a tekintetünk. Biccentet egyet a fejével én pedig lassan elindultam felé.
- Ammmm... Szia! - mondtam kicsit megszeppenve.
- Ülj le! - utasított. Kicsit furán ért a dolog, de nem tudom melyik jobban a hangneme vagy, hogy megengedte, hogy mellé üljek. Ismét furcsa pillantásokkal jutalmaztak, de nem igazán érdekelt.
- Köszi. - mosolyogtam. Ő csak bólintót.
Az első órám matek volt. Mondjuk úgy, hogy nem éppen a kedvenc tantárgyam bár ez az óra tűrhető volt mert csak ismételtünk. Miután vége volt az órának úgy döntöttem elmegyek a büfébe mert nagyon éhes lettem. Lebattyogtam a lépcsőn és én is beálltam a sorba. Gyorsan kértem egy kakaós csigát és fizettem is. A nő odaadta nekem majd indultam is. Már a lépcső elejénél álltam amikor valaki a csuklómnál fogva hátra rántott.
- Mit keres rajtad Luke karkötője? - ordította miközben a csuklómat még mindig szorította.
- Nem tudom miről beszélsz! - rántottam ki a csuklom a kezei közül.
Már szólásra nyitotta a száját, de nem tette csak előre bámult. Megfordultam, hogy mit néz ennyire és akkor ért oda mellénk Luke.
- Ohh, már messziről hallom, hogy miattam veszekszetek. - mondta nevetve majd mind a kettőnk arcán végig simított, de én gyorsan eltoltam a kezét. Már beszélni kezdtem volna, de Aly megelőzött.
- Mért van rajta a karkötőd? - kérdezte, de még sem durván.
- Mi? Az enyém rajtam van. - mutatott a tárgy van.
- D...de - kezdet dadogásba Aly.
- Fejezd be! - csattant fel Luke.
Nem voltam kíváncsi a veszekedésükre ezért úgy döntöttem ismét elindulok.
- Mit képzelsz hova mész?!
- Mi? - csattantam fel.
- Oda megyek ahová akarok!
- Csak akkor mehetsz ha azt mondtam!
- Ezt most ugye te se gondoltad komolyan!? Nem te mondod meg hova mennyek! Tudtommal nem az anyám vagy, vagy még is? - nevettem fel.
Megfogta a csuklómat majd közelebb vont magához. A szorítása ismét erős volt és szúrós szemmel nézett rám, amit én is viszonoztam.
- Eresz el! - szóltam hangosan és a szabad kezemmel az övére csaptam. A karkötőm össze ütődött az övével amitől melegséget éreztem. Ő is oda kapta a tekintetét ezért gondolom ő is érezte. Elég fura volt.
- Honnan van ez? - biccentet a karomra.
- Nem tudom. - hazudtam. Nem akarta Ash-t bajba keverni.
- Most kérdezem meg utoljára... Honnan van?! - emelte fel a hangját.
- Mondom, hogy nem tudom! - ordítottam én is.
- Luke! - sikítottam, amikor a kezemet még erősebben szorítani kezdte.
- Hé Luke!
- Mi van? - nézet rá szúrósan.
- Talán nem itt kéne ezt lerendezned! - biccentett a lépcső tetejére ahol most kezdtek nyüzsögni a tanárok.
- Ezt megúsztad! - sziszegte majd elengedte a csuklóm, de előtte még egyet szorított rajta.
Majd elsétált a kék hajú haverjával és Aly is követte őket.
Én pedig lassan felindultam a terembe a csuklómat masszírozva...
Zene: 2. vagy a 13. a listán!
Tegnap miután Ash elment beszedtem néhány fejfájás csillapított majd lepihentem. Most viszont már egy ideje a szoknyám cipzárjával szenvedek.
- Anya, segítenél? - ordítottam le a konyhába.
- Most nem érek rá! - mondta fagyosan
De persze mit is vártam....
Öt perc húzogatás után inkább feladtam és egy leginxet választottam helyette. A cipőmet a bejáratnál vettem fel majd útnak indultam. A táskámat feljebb helyeztem a vállamon mivel folyton lecsúszkált...
A buszmegállóban ülve reménykedtem, hogy találkozok Ashel és többet mesél erről a bandáról és a karkötőről. De hát nem így lett. A busz a megállóba érve lelassított majd az ajtók kinyíltak. Lassan a most már szokásos helyemre battyogtam és elindítottam egy zenét a telefonomon. Amíg hallgattam a számokat a távolt néztem és a tegnapon gondolkoztam. Vajon miért fél mindenki Luke-tól? És mi ez a folytonos feketeség? Ash viselkedését sem értem igazán.... A tetkók ellenére nagyon is kedves, legalább is eddig ez jött le viszont elég zárkózott. Ezt a bandát sem értem igazán.... Ez az Aly meg a többi plasztik viszont undorító. Nem fogom hagyni, hogy megfélemlítsen! Abban viszont reménykedem, hogy Vanessáék még mindig a barátaim maradnak és nem ijesztem el őket ezekkel az ügyekkel.
- Héy kisasszony! - szólt egy mély hang. Ekkor vettem észre, hogy már rég megérkeztünk a busz pedig már üres. Kínosan oda mosolyogtam és elnézést kértem majd elindultam az iskolába. Beérve rögtön keresni kezdtem a lányokat, de csak Luke bandáját vettem észre. Még egyszer körbe pillantottam és ép akkor vettem észre Ashlit és Vanessat. Gyorsan oda igyekeztem, de ahogy megláttak, Vanessa egyből elfordult és elindult a másik irányba. Értetlen fejjel néztem Ashlire, de ő csak eltátogott egy 'sajnálom -ot' majd Vanessa után siettet. Hurrá! Úgy tűnik bevált a sejtésem és Luke és Aly miatt eltávolodtak tőlem... Elégé rosszul esett, de ahogy ezelőtt mondtam, sose volt igazán lány barátom. Sóhajtottam egyet és éppen szólalt meg a felcsengő. Ismét sóhajtva elindultam a lépcsőn majd a terembe érve egy pillanatra megálltam. Mindenki engem bámult és ahogy láttam kicsit megijedtek vagy hasonló, de nem értem miért nem igazán vagyok ijesztő. Majdnem mindenki mellet ült valaki, de ahol voltak helyek vagy nem ülhettem vagy csak nem akartam.
Így már nem ülhetek Ashliék mellé úgyhogy még is csak választanom kell egy helyet. Ismét körbe néztem majd Ashel össze fonódott a tekintetünk. Biccentet egyet a fejével én pedig lassan elindultam felé.
- Ammmm... Szia! - mondtam kicsit megszeppenve.
- Ülj le! - utasított. Kicsit furán ért a dolog, de nem tudom melyik jobban a hangneme vagy, hogy megengedte, hogy mellé üljek. Ismét furcsa pillantásokkal jutalmaztak, de nem igazán érdekelt.
- Köszi. - mosolyogtam. Ő csak bólintót.
Az első órám matek volt. Mondjuk úgy, hogy nem éppen a kedvenc tantárgyam bár ez az óra tűrhető volt mert csak ismételtünk. Miután vége volt az órának úgy döntöttem elmegyek a büfébe mert nagyon éhes lettem. Lebattyogtam a lépcsőn és én is beálltam a sorba. Gyorsan kértem egy kakaós csigát és fizettem is. A nő odaadta nekem majd indultam is. Már a lépcső elejénél álltam amikor valaki a csuklómnál fogva hátra rántott.
- Mit keres rajtad Luke karkötője? - ordította miközben a csuklómat még mindig szorította.
- Nem tudom miről beszélsz! - rántottam ki a csuklom a kezei közül.
Már szólásra nyitotta a száját, de nem tette csak előre bámult. Megfordultam, hogy mit néz ennyire és akkor ért oda mellénk Luke.
- Ohh, már messziről hallom, hogy miattam veszekszetek. - mondta nevetve majd mind a kettőnk arcán végig simított, de én gyorsan eltoltam a kezét. Már beszélni kezdtem volna, de Aly megelőzött.
- Mért van rajta a karkötőd? - kérdezte, de még sem durván.
- Mi? Az enyém rajtam van. - mutatott a tárgy van.
- D...de - kezdet dadogásba Aly.
- Fejezd be! - csattant fel Luke.
Nem voltam kíváncsi a veszekedésükre ezért úgy döntöttem ismét elindulok.
- Mit képzelsz hova mész?!
- Mi? - csattantam fel.
- Oda megyek ahová akarok!
- Csak akkor mehetsz ha azt mondtam!
- Ezt most ugye te se gondoltad komolyan!? Nem te mondod meg hova mennyek! Tudtommal nem az anyám vagy, vagy még is? - nevettem fel.
Megfogta a csuklómat majd közelebb vont magához. A szorítása ismét erős volt és szúrós szemmel nézett rám, amit én is viszonoztam.
- Eresz el! - szóltam hangosan és a szabad kezemmel az övére csaptam. A karkötőm össze ütődött az övével amitől melegséget éreztem. Ő is oda kapta a tekintetét ezért gondolom ő is érezte. Elég fura volt.
- Honnan van ez? - biccentet a karomra.
- Nem tudom. - hazudtam. Nem akarta Ash-t bajba keverni.
- Most kérdezem meg utoljára... Honnan van?! - emelte fel a hangját.
- Mondom, hogy nem tudom! - ordítottam én is.
- Luke! - sikítottam, amikor a kezemet még erősebben szorítani kezdte.
- Hé Luke!
- Mi van? - nézet rá szúrósan.
- Talán nem itt kéne ezt lerendezned! - biccentett a lépcső tetejére ahol most kezdtek nyüzsögni a tanárok.
- Ezt megúsztad! - sziszegte majd elengedte a csuklóm, de előtte még egyet szorított rajta.
Majd elsétált a kék hajú haverjával és Aly is követte őket.
Én pedig lassan felindultam a terembe a csuklómat masszírozva...
2014. augusztus 22., péntek
4. rész Verekedés.
Sziasztok!! A gép valahogy magától kitette a részt xd na mind1... Szóval köszönöm a komikat és a pipákat na meg az új feliratkozót/kat!!! <3 Most már a névtelenek is tudnak komizni és a kóddal sem kell szórakozni :) 1 Új feliratkozó vagy 3 kommi után jön
a kövi. Jó olvasást! Élvezzétek ki még ezt a pár napot a suli előtt !! :D
zene:
Elmotyogtam egy "most megyek lemosom ez a vackot" - félét és elindultam a mosdóba. Ilyen ragadósan csak nem indulhattam haza. Egy törlőkendőt halásztam ki a táskámból amit a csap alá helyeztem és elkezdtem kitisztítani az italt az ingemből és a hajamból. Nagy nehezen kiszedtem a ruhámból, de mivel fehérbe voltam elé átlátszót, de nem tudtam mit tenni.
Éppen indultam volna ki az ajtón amikor valakibe beleütköztem.
- Bocs! - sziszegtem.
- Ohh semmi baj. - mondta nyálas hangon.
- Szállj le Luke-ról különbem nagyon megbánod!
- Mi? Semmi közöm hozzá! És amúgy is ő jött oda hozzám, ha nem tűnt volna fel! - mondtam idegesen.
- Te kis ribanc! - mondta majd elkezdte húzni a hajam.
- Engedj el Aly! - ordítottam rá.
Majd én is elkezdtem húzni a haját, de a két csatlósa lerántott róla és a folyosó falának löktek.
- Au, basszus! - sziszegtem. Elégé bevágtam a fejem.
- Most mondom el utoljára! Ne merj Luke közelébe menni mert megjárod.
Lassan felálltam majd a fejemet fogfa kezdtem el beszélni.
- Szerintem Luke eltudja dönteni kinek a közelében akar lenni. - kacéran felnevettem. És ne fenyegess!
Ilyenkor jobb esetbe megijedtem volna vagy valami hasonló. Nem is tudom mért szóltam vissza pedig én nem ilyen vagyok, de megint feltüzelve éreztem magam.. Csak tudnám miért!
- Látom nem értesz a szép szóból! - mosolygott kacéran. Majd egy óriási pofont adott aminek irányába el is hajoltam. A két barátnőjével együtt röhögni kezdtek.
"Luke Hemmings szemszöge"
- Ép a fiú wc-ből jöttünk ki a fiukkal amikor észre vettem, hogy Aly és az az új csaj veszekednek. Kíváncsi voltam a dologra így úgy döntöttem az egyik oszlop mögül végignézem Ash-el együtt. A többi banda tagot pedig elküldtem. Amikor Sky-t megütötte Aly Ash rögtön szólt, hogy ezt nem nézi tovább és közbe lép, de nem hagytam.
"Sky szemszöge"
Az ütés helyét fogva vissza fordultam, hogy szembe legyünk és mielőtt gondolkodtam volna vissza adtam neki a pofont. A két ribanca már rám támadtak volna, de Aly nem engedte. Valami olyasmit motyogott, hogy ez az ő dolga.
- Talán félsz, hogy Luke rád unt? - nevettem ismét.
Addigra egy kisebb tömeg gyűlt körénk. Gondolom nem sokszor látják, hogy valaki megveri a "királynőt" vagy mi...
Ismét szemben állt velem majd elkezdte tépni a hajam, újra, de én se hagytam magam. De az egyik csatlósa neki lökött megint a falnak. Ennek köszönhetően Aly előnybe került. Rám ugrót és tépte a hajam és pofozgatott. Próbáltam védekezni, de a fejem már lüktetem a fájdalomtól. Majd valaki kilépet a tömegből és lerángatta rólam a csajt.
- Engedj már el Ashton! - rikácsolta.
- Állj már le! - szólt rá Ash a kapálódzó lányra.
- Ha ezt Luke megtudja biztos szétszed! - sipákolta.
- Nem hinném! - nevetett fel.
- Elég már Aly! - hallottam meg egy távoli hangot.
A tömeg lassan elkezdet ketté válni így bejutást engedve a hanghoz tartozó fiúnak. Amikor Aly meglátta rögtön abba hagyta a kapálódzást. Ash lassan elengedte a lányt aki a barátnőihez sietett.
- Tudod... Három egy ellen nem igazán igazságos! - mondta fejét rázva a hang ami egyre közelebbről hallatszott, de én még mindig nem láttam a személyt.
- É..én.. - kezdte dadogni Aly.
A hanghoz végre arc is párosult.
Ahhoz képest, hogy Aly s barátnője eléggé megijedt a fiútól.
Luke biccentett Aly felé aki el is ment. Körbe vezette a tekintetét a tömegen akik gyorsan szét is széledtek csak Ash maradt ott.
Csak most vettem észre mennyi tetoválása van sőt piercingje is, de ez is csak a feltűrt ujjú ingnek köszönhető. Csak ott állt keresztbe tett lábakkal és kezekkel a falnak dőlve. Ash lassan felém sétált majd segített felállni.
- Köszönöm! - mondtam halkan majd rá mosolyogtam.
- Jól vagy? - a hangjában egy apró félelmet fedeztem fel.
- Igen! - hazudtam.
- Enged el!
- Mi? - kérdezte értetlenül Ash.
- Azt mondtam enged el!
- De Luke, akkor elesik!
- Azt mondta jól van! - jelent meg egy kaján mosoly az arcán majd közelebb lépet.
Nem akartam, hogy Ash is úgy járjon, ahogyan Calum ezért egy biztató mosolyt küldtem felé.
Ash vonakodva, de elengedett. A fejem még mindig zúgott, de próbáltam elindulni. Teljesen olyan volt mintha forogna velem a világ majd egyszer csak éreztem, hogy hátra fogok esni. A szemeimet össze szorítottam, de az esés nem történt meg. Lassan kinyitottam a szemem és a még mindig mosolygós Lukeal találtam szembe magam.
- Nem kell a segítséged! - sziszegtem.
- Azt látom. - vigyorgott. Túl gyorsan rántott fel ami miatt újból megszédültem és karjai közé estem.
- Látszik, hogy jól vagy! - nevetett fel szarkasztikusan, de még mindig nem változott a helyzetünk. A lüktető fejem miatt kénytelen voltam lecsukni a szemem. Luke az egyik kezével a hátamat támasztotta a másikkal pedig a térd hajlatomat fogta. Lassan fel emelt, de csak Ashtonhoz vitt és átadok neki.
- Vidd haza! - utasította Luke.
Gondolom Ash bólintót mivel éreztem, hogy a mozgása miatt egy apró szellő suhan át az arcomnál. Ashből amúgy is kinéztem volna, hogy haza visz.
Ez aztán tényleg egy elcseszett első nap. Már elképzelem mi lesz a többi napon.....
Egy apró sóhajtás hagyta el a fiú száját majd beszélni kezdett.
- Ugye tudod, hogy most nagy bajban vagy?!
- Miért? - suttogtam
- Nem félek Luke-tól! - mondtam keményen.
- Pedig kéne... - halkult el a végére.
- De most nem róla beszélek.
- Hanem? - kérdeztem, míg ő felcipelt a buszra majd leültetett a székbe.
- Köszi. - mondtam mielőtt válaszolhatott volna az előző kérdésemre.
- Aly-től meg az idegesítő követőitől. - mondta undorral.
- Tudok vigyázni magamra. - vontam vállat. De talán nem kellet volna mert a fejembe belenyilallt az éles fájdalom.
- Azt látom. - horkantott fel.
- Azt vedd fel!
Mutatott egy fekete karkötőre.
- Miért?
- Csak vedd fel és hord! - mondta szúrós tekintettel és kicsit keményen. Hangjára összerezzentem. Az út többi részén nem igazán beszéltünk, de észre vettem, hogy neki is van ilyen karkötője csak az övén van minta míg az enyém üres.
**
A buszról segített leszállnom amit megint megköszöntem, de ő csak a szemét forgatta. Nem értem mi bajuk van az embereknek, ha megköszönök valamit... Nálam ez így szokás.
Még az ajtóig elkísért, de mielőtt elmehetett volna megöleltem búcsúzásként. Biztos vagyok benne, hogy furcsának tartotta mert az izmai kicsit megfeszültek és bátortalanul ölelt vissza. Gondoltam ennyi minimum jár, ha már ennyit tett értem.
2014. augusztus 21., csütörtök
3. rész Bajban vagyok!
Köszönöm a feliratkozást Catherine German-nak! <3 és a komentet szintén és Vivinek is! +1 feliratkozó és jön a kövi vagy 3 komment! :) Remélem tetszik majd! Jó olvasást ! :) Köszi a pipákat is !! <3
Reggel a telefonom csörgése ébresztett.
Hát ez a nap is eljött új suli új osztály új élet...
Kikászálódtam az ágyból és egyből a fürdőbe mentem. Megmosakodtam és fogat mostam. Útközben találkoztam anyával aki természetesen csak arról magyarázott, hogy legyek jó és figyeljek oda mindenre véletlenül sem azt mondta, hogy barátkozzak...
Vissza érve a szobámba feltettem egy apró sminket ami egy kis szempillaspirálból és egy színezett ajakbalzsamból állt. Miután ezzel végeztem a hajamat kifésültem és egy egyszerű lófarokba fogtam és felvettem az egyenruhám. Anya rögtön munkába indult így nem vitt el kocsival szóval buszoznom kell. A táskámat a vállamra tettem és már indultam is. Elsétáltam a buszmegállóig amit nagy nehezen megtaláltam majd leültem a padra.
Párperccel később észre vettem két fekete bakancsot a látó teremben.
- Ohh szia! - néztem fel rá. Ash csak a fejével biccentett majd leült mellém. Az volt az érdekes, hogy neki a kék kendő helyett fekete volt az ingén amit elégé furcsálltam.
- Ash, neked mért fekete a kendőd? - a fejét rögtön rám emelte. Összeszűkült szemmel nézett rám majd mintha eszébe jutott volna valami meglágyultak a vonásai.
- Majd megtudod. - dünnyögte. Ismét a bő beszéd. Szerintem reggel nincs jó passzban. Amíg ez a gondolat átfutott az agyamon az iskola busz is begurult a megállóba. Ashton előre engedett ami egész kedves volt tőle. Mármint nem néztem volna ki belőle. Felérve mindenki szinte kettesével ült és felém kapták a fejüket. Gyorsan hátra siettem, hogy elszökjek a bámuló tekintetek elől. Hátul szerencsére volt egy üres kettős hely és oda leültem. Három megálló után meg is érkeztünk. Nagyon sokan álltak az udvaron kisebb csoportokba viszont én senkit se ismertem.
Lassan mindenki beindult az iskolába. Sokan gondolom a termükbe igyekeztek, de viszont a folyóson is sokan álltak.
- Hé, te vagy Lenna Skyler Becker? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
Vajon honnan tudja a középső nevem...?
- Igen én vagyok! - fordultam felé.
- Szia én Vanessa Jon vagyok. Én leszek aki segít eligazítani és körbevezetni téged. - mosolygott.
- Köszönöm! - mosolyogtam vissza.
- Nincs mit, ez a munkám.
- Munkád?
- Igen, én vagyok a dönk vezető és a matléták vezetője is ja és még pár csoporté.
- Azta! - ámuldoztam.
- Esetleg ha van valami kérdésed nyugodtan tedd fel egész sok mindent tudok. - nevetett.
Nagyon kedves lánynak tűnik.
- Rendben, köszi!
- Semmiség. Na gyere körbevezetlek!
Óriási volt az iskola. Szerintem sose fogom tudni mi hol van max a WC-t.
- Ez az ebédlő!
- Jó nagy. - sóhajtottam.
- Hát igen, de tudod itt nem mindegy hova ülsz. - mondta egy sóhaj kíséretében.
- Ohh értem-bólintottam.
- Gyere! Megmutatom a termedet.
Ép akkor szólt amikor egy furcsa ebédlő asztalt néztem. Az egész teljesen fekete volt. Elégé furcsa.
- Amm megyek már! - szóltam utána.
Szerencsére a termem az első emeleten helyezkedett el és nem az akárhányadikon is. Ép akkor lett vége a szünetnek így Vanessa és én is bementünk a terembe. Úgy tűnik szerencsémre osztálytársak leszünk bár ezt elfelejtette megemlíteni. A terembe érve mindenki ránk kapta a fejét. Asht is észre vettem az egyik padban, de más nem volt ismerős. Mielőtt helyet foglalhattam volna a tanár maga mellé állított, hogy én leszek az új osztálytárs blabla... Csak egy "kicsit" volt ciki a helyzet.
Vanessa mögé ültem mivel ő a barátnője mellett ült. Legalább is gondolom...
Az osztályfőnöki órák hamar elteltek. Néhányan oda is jöttek hozzám beszélgetni ami nagyon kedves volt tőlük.
- Hé, Sky! Megyünk ebédelni nem jössz velünk? - kérdezte Vanessa. Van egy olyan érzésem ez a becenév rám fog ragadni, bár megértem hiszen a Lenát nem igazán lehet becézni.
- Persze megyek! - siettem oda.
Vanessa barátnője is nagyon kedves volt hozzám ha jol emlékszem Ashlinek hívják. Elindultunk az ebédlő felé majd amikor megérkeztünk egyből lefagytam mindenki úgy ül az asztaloknál akár a filmekben, de egy csoport kitűnt közülük. A fekete asztalosok.
- Sky jössz már?
- I..igen. - dadogtam. Majd lassan utol értem őket.
- Ne bámuld őket! - mondta Vanessa miközben az ételekkel együtt indultunk az ő asztalához.
- Én nem is... - mentegetőztem.
Ahogy néztem a fekete asztalt felismertem mindegyikőjüket. Mindegyiknek fekete volt a kendője míg a többieknek sima kék. Ott volt az a lila hajú srác is bár most inkább kékes volt a hajszíne. Calum is ott ült akinek segítettem meg Ashton is. És az ijesztő kék szempár tulajdonosa is Luke! Rajta viszont minden fekete volt.
- Kik ők? - mutattam rájuk, de Ashli egyből lefogta a kezem.
- Ha élni akarsz nem mutogatsz rájuk sőt rájuk sem nézel. - suttogta a fülembe. Egy kicsit megrémisztet.
- Pontosan. - helyeselte Vanessa.
- Kerüld el őket! Főleg Lukeot! - mondta és a szemében megjelent a félelem szikrája.
- Miért? - kérdeztem elvált ajkakkal.
- Mert veszélyesek! - suttogták egyszerre.
- De..de mért vannak feketébe?
- Senki se tudja ez a védjegyük. - suttogta Vanessa.
Amíg ettünk próbáltam megemészteni az előbb hallottakat, de éreztem, hogy valaki nézz. Egy idő után elégé zavart így körbe néztem ki bámulhat majd a pillantásom egybe forrt a tengerkék szempárral. A vér is megfagyott bennem ahogy nézett pont akkor ült az ölébe egy szőke platina csaj így megszakadt az egybeforrt tekintetünk.
- Ki az a lány az ölében? - kérdeztem suttogva.
- Ő a plasztikok úgymond "vezetője" - mutatott macska körmöt az ujjaival. És egyben a királynő.
- Plasztikok? Királynő? - kérdeztem szemöldököm felvonva.
A fekete asztal mellettire biccentet Vanessa. Tele volt mini szoknyás szó szerint plasztikokkal.
- Luke it a vezér és a barátnője automatikusan a királynő. - ez teljesen abszurd volt, de valamiért még is hihető....
- Szóval aki az ölében ül ő Aly a barátnője. - válaszolt Ashli.
- Értem. - bólintottam.
Sajnos véletlen megint oda néztem és engem nézett miközben az ölében ülő lány nyakát szívta.
Az arcomon undor jelent meg amit ő is észre vett és abba hagyta az előbbi tevékenységét majd az állkapcsa megfeszült. Gondolom várta a rémült tekintetem, de nem adtam meg neki azt az örömöt.
Gyorsan elfordultam és ismét a csajokkal beszélgettem, de éreztem az égető tekintetét magamon. Majd egy árnyékot észleltem az asztalon így felnéztem.
Biztos vagyok benne, hogy a szívem kihagyott egy ütemet amikor megláttam őt.
- Mért bámultál? - nézett egyenesen a szemembe.
- Én nem bámultalak inkább fordítva! - mondtam keményen.
- Sky! - szólt rám Vanessa mire én értetlen fejet vágtam.
Hallottam Luke keserves nevetését ami elég irritáló volt és egyfajta dühöt váltott ki belőlem. Mintha csak a nevetésével feltüzelne. Rossz értelembe.
- Tudod talán azt néztem, hogy milyen szánalmas ahogy a csajod nyakát szívod miközben mást bámulsz! - vágtam vissza.
Majd felálltam, hogy kivigyem a tálcám. Láttam ahogy megfeszül az állkapcsa. Megragadta a kezem majd maga felé fordított.
- Mit mondtál? - szűrte ki a fogai közül. Elég erős volt a szóritása, de próbáltam ignorálni. Addigra már mindenki minket figyelt az ebédlőben.
- Talán süket vagy? - Ismételjem meg még egyszer! - vágtam hülye fejet.
- Kinek képzeled te magad? Azt hiszem nem ismersz. Jobban tennéd ha meghúznád magad! - mondta keményen, de teljesen úgy tűnt mintha a szemei feketék lettek volna.
- Ne fenyegess! - sziszegtem.
- Inkább te kinek hiszed magad? - vontam fel ismét a szemöldököm.
Egy kaján mosolyra húzta a száját majd csak annyit vettem észre, hogy valami hideg folyik le a fejemen. Ez a szemét leöntött alma lével.
- Luke Hemmings kedves - suttogta a fülembe. Majd elindult az ajtó felé és a többi banda tag is követte.
- Ezt nem hagyom ennyiben sziszegtem! - majd letettem a tálcám és felkaptam a poharamat majd utána siettem.
- Luke! - szóltam utána. Lassan megfordult én pedig egy mosoly kíséretében rá öntöttem az italom.
- Lenna Skyler Becker. - suttogtam én is fülébe.
Mielőtt elmehettem volna megfogta a csuklom és fölém magasodott. A szemei ismét befeketedtek. Amitől még ijesztőbb lett, de igyekeztem állni a sarat. A szóritása egyre erősebb lett és a tekintetét az enyémbe fúrta, de nem csináltam semmit.
- Elég lesz! - hallottam meg két ismerős hangot. Ahogy Luke háta mögé pillantottam észre vettem Calumot és Ash-t ahogy a fiú két vállát fogják.
Majd Luke lassan közelebb hajolt és a fülembe súgta.
- Most írtad alá a halálos ítéleted, kedves Sky! - a végénél egy kicsit felkuncogott. A hangjára megremegtem.
Egy önelégült mosoly kíséretében elengedte a csuklóm majd csak a távolodó alakját véltem felfedezni. Ash még utoljára hátra nézet és megrázta a fejét. Amitől úgy éreztem ez az egész nem vicc!
Az első napom és már is a legnagyobb bajba kerültem! ....
Reggel a telefonom csörgése ébresztett.
Hát ez a nap is eljött új suli új osztály új élet...
Kikászálódtam az ágyból és egyből a fürdőbe mentem. Megmosakodtam és fogat mostam. Útközben találkoztam anyával aki természetesen csak arról magyarázott, hogy legyek jó és figyeljek oda mindenre véletlenül sem azt mondta, hogy barátkozzak...
Vissza érve a szobámba feltettem egy apró sminket ami egy kis szempillaspirálból és egy színezett ajakbalzsamból állt. Miután ezzel végeztem a hajamat kifésültem és egy egyszerű lófarokba fogtam és felvettem az egyenruhám. Anya rögtön munkába indult így nem vitt el kocsival szóval buszoznom kell. A táskámat a vállamra tettem és már indultam is. Elsétáltam a buszmegállóig amit nagy nehezen megtaláltam majd leültem a padra.
Párperccel később észre vettem két fekete bakancsot a látó teremben.
- Ohh szia! - néztem fel rá. Ash csak a fejével biccentett majd leült mellém. Az volt az érdekes, hogy neki a kék kendő helyett fekete volt az ingén amit elégé furcsálltam.
- Ash, neked mért fekete a kendőd? - a fejét rögtön rám emelte. Összeszűkült szemmel nézett rám majd mintha eszébe jutott volna valami meglágyultak a vonásai.
- Majd megtudod. - dünnyögte. Ismét a bő beszéd. Szerintem reggel nincs jó passzban. Amíg ez a gondolat átfutott az agyamon az iskola busz is begurult a megállóba. Ashton előre engedett ami egész kedves volt tőle. Mármint nem néztem volna ki belőle. Felérve mindenki szinte kettesével ült és felém kapták a fejüket. Gyorsan hátra siettem, hogy elszökjek a bámuló tekintetek elől. Hátul szerencsére volt egy üres kettős hely és oda leültem. Három megálló után meg is érkeztünk. Nagyon sokan álltak az udvaron kisebb csoportokba viszont én senkit se ismertem.
Lassan mindenki beindult az iskolába. Sokan gondolom a termükbe igyekeztek, de viszont a folyóson is sokan álltak.
- Hé, te vagy Lenna Skyler Becker? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
Vajon honnan tudja a középső nevem...?
- Igen én vagyok! - fordultam felé.
- Szia én Vanessa Jon vagyok. Én leszek aki segít eligazítani és körbevezetni téged. - mosolygott.
- Köszönöm! - mosolyogtam vissza.
- Nincs mit, ez a munkám.
- Munkád?
- Igen, én vagyok a dönk vezető és a matléták vezetője is ja és még pár csoporté.
- Azta! - ámuldoztam.
- Esetleg ha van valami kérdésed nyugodtan tedd fel egész sok mindent tudok. - nevetett.
Nagyon kedves lánynak tűnik.
- Rendben, köszi!
- Semmiség. Na gyere körbevezetlek!
Óriási volt az iskola. Szerintem sose fogom tudni mi hol van max a WC-t.
- Ez az ebédlő!
- Jó nagy. - sóhajtottam.
- Hát igen, de tudod itt nem mindegy hova ülsz. - mondta egy sóhaj kíséretében.
- Ohh értem-bólintottam.
- Gyere! Megmutatom a termedet.
Ép akkor szólt amikor egy furcsa ebédlő asztalt néztem. Az egész teljesen fekete volt. Elégé furcsa.
- Amm megyek már! - szóltam utána.
Szerencsére a termem az első emeleten helyezkedett el és nem az akárhányadikon is. Ép akkor lett vége a szünetnek így Vanessa és én is bementünk a terembe. Úgy tűnik szerencsémre osztálytársak leszünk bár ezt elfelejtette megemlíteni. A terembe érve mindenki ránk kapta a fejét. Asht is észre vettem az egyik padban, de más nem volt ismerős. Mielőtt helyet foglalhattam volna a tanár maga mellé állított, hogy én leszek az új osztálytárs blabla... Csak egy "kicsit" volt ciki a helyzet.
Vanessa mögé ültem mivel ő a barátnője mellett ült. Legalább is gondolom...
Az osztályfőnöki órák hamar elteltek. Néhányan oda is jöttek hozzám beszélgetni ami nagyon kedves volt tőlük.
- Hé, Sky! Megyünk ebédelni nem jössz velünk? - kérdezte Vanessa. Van egy olyan érzésem ez a becenév rám fog ragadni, bár megértem hiszen a Lenát nem igazán lehet becézni.
- Persze megyek! - siettem oda.
Vanessa barátnője is nagyon kedves volt hozzám ha jol emlékszem Ashlinek hívják. Elindultunk az ebédlő felé majd amikor megérkeztünk egyből lefagytam mindenki úgy ül az asztaloknál akár a filmekben, de egy csoport kitűnt közülük. A fekete asztalosok.
- Sky jössz már?
- I..igen. - dadogtam. Majd lassan utol értem őket.
- Ne bámuld őket! - mondta Vanessa miközben az ételekkel együtt indultunk az ő asztalához.
- Én nem is... - mentegetőztem.
Ahogy néztem a fekete asztalt felismertem mindegyikőjüket. Mindegyiknek fekete volt a kendője míg a többieknek sima kék. Ott volt az a lila hajú srác is bár most inkább kékes volt a hajszíne. Calum is ott ült akinek segítettem meg Ashton is. És az ijesztő kék szempár tulajdonosa is Luke! Rajta viszont minden fekete volt.
- Kik ők? - mutattam rájuk, de Ashli egyből lefogta a kezem.
- Ha élni akarsz nem mutogatsz rájuk sőt rájuk sem nézel. - suttogta a fülembe. Egy kicsit megrémisztet.
- Pontosan. - helyeselte Vanessa.
- Kerüld el őket! Főleg Lukeot! - mondta és a szemében megjelent a félelem szikrája.
- Miért? - kérdeztem elvált ajkakkal.
- Mert veszélyesek! - suttogták egyszerre.
- De..de mért vannak feketébe?
- Senki se tudja ez a védjegyük. - suttogta Vanessa.
Amíg ettünk próbáltam megemészteni az előbb hallottakat, de éreztem, hogy valaki nézz. Egy idő után elégé zavart így körbe néztem ki bámulhat majd a pillantásom egybe forrt a tengerkék szempárral. A vér is megfagyott bennem ahogy nézett pont akkor ült az ölébe egy szőke platina csaj így megszakadt az egybeforrt tekintetünk.
- Ki az a lány az ölében? - kérdeztem suttogva.- Ő a plasztikok úgymond "vezetője" - mutatott macska körmöt az ujjaival. És egyben a királynő.
- Plasztikok? Királynő? - kérdeztem szemöldököm felvonva.
A fekete asztal mellettire biccentet Vanessa. Tele volt mini szoknyás szó szerint plasztikokkal.
- Luke it a vezér és a barátnője automatikusan a királynő. - ez teljesen abszurd volt, de valamiért még is hihető....
- Szóval aki az ölében ül ő Aly a barátnője. - válaszolt Ashli.
- Értem. - bólintottam.
Sajnos véletlen megint oda néztem és engem nézett miközben az ölében ülő lány nyakát szívta.
Az arcomon undor jelent meg amit ő is észre vett és abba hagyta az előbbi tevékenységét majd az állkapcsa megfeszült. Gondolom várta a rémült tekintetem, de nem adtam meg neki azt az örömöt.
Gyorsan elfordultam és ismét a csajokkal beszélgettem, de éreztem az égető tekintetét magamon. Majd egy árnyékot észleltem az asztalon így felnéztem.
Biztos vagyok benne, hogy a szívem kihagyott egy ütemet amikor megláttam őt.
- Mért bámultál? - nézett egyenesen a szemembe.
- Én nem bámultalak inkább fordítva! - mondtam keményen.
- Sky! - szólt rám Vanessa mire én értetlen fejet vágtam.
Hallottam Luke keserves nevetését ami elég irritáló volt és egyfajta dühöt váltott ki belőlem. Mintha csak a nevetésével feltüzelne. Rossz értelembe.
- Tudod talán azt néztem, hogy milyen szánalmas ahogy a csajod nyakát szívod miközben mást bámulsz! - vágtam vissza.
Majd felálltam, hogy kivigyem a tálcám. Láttam ahogy megfeszül az állkapcsa. Megragadta a kezem majd maga felé fordított.
- Mit mondtál? - szűrte ki a fogai közül. Elég erős volt a szóritása, de próbáltam ignorálni. Addigra már mindenki minket figyelt az ebédlőben.
- Talán süket vagy? - Ismételjem meg még egyszer! - vágtam hülye fejet.
- Kinek képzeled te magad? Azt hiszem nem ismersz. Jobban tennéd ha meghúznád magad! - mondta keményen, de teljesen úgy tűnt mintha a szemei feketék lettek volna.
- Ne fenyegess! - sziszegtem.
- Inkább te kinek hiszed magad? - vontam fel ismét a szemöldököm.
Egy kaján mosolyra húzta a száját majd csak annyit vettem észre, hogy valami hideg folyik le a fejemen. Ez a szemét leöntött alma lével.
- Luke Hemmings kedves - suttogta a fülembe. Majd elindult az ajtó felé és a többi banda tag is követte.
- Ezt nem hagyom ennyiben sziszegtem! - majd letettem a tálcám és felkaptam a poharamat majd utána siettem.
- Luke! - szóltam utána. Lassan megfordult én pedig egy mosoly kíséretében rá öntöttem az italom.
- Lenna Skyler Becker. - suttogtam én is fülébe.
Mielőtt elmehettem volna megfogta a csuklom és fölém magasodott. A szemei ismét befeketedtek. Amitől még ijesztőbb lett, de igyekeztem állni a sarat. A szóritása egyre erősebb lett és a tekintetét az enyémbe fúrta, de nem csináltam semmit.
- Elég lesz! - hallottam meg két ismerős hangot. Ahogy Luke háta mögé pillantottam észre vettem Calumot és Ash-t ahogy a fiú két vállát fogják.
Majd Luke lassan közelebb hajolt és a fülembe súgta.
- Most írtad alá a halálos ítéleted, kedves Sky! - a végénél egy kicsit felkuncogott. A hangjára megremegtem.
Egy önelégült mosoly kíséretében elengedte a csuklóm majd csak a távolodó alakját véltem felfedezni. Ash még utoljára hátra nézet és megrázta a fejét. Amitől úgy éreztem ez az egész nem vicc!
Az első napom és már is a legnagyobb bajba kerültem! ....
2014. augusztus 20., szerda
2. rész Ki lehet ez a Luke?
Köszönöm azoknak akik pipáltak!! :) és Vivinek a kommentet! <3 Sajnos ebbe a részbe nem igazán tudtam belefűzni Luke-ot, de ígérem a következő tele lesz Luke-al :).De mivel ez egy 5sos blog is egyben így a többiek is szerepelnek bőven. Jó olvasást! Vissza jelezni ér :D
Éreztem,
ahogy a csukott szemhéjamon áthalad a fény így bármennyire is akartam volna
tovább aludni, nem ment.
A takarómat lefejtettem magamról majd a konyhába vettem az irányt. Öntöttem magamnak egy pohár narancslét majd a pult felé haladtam. Megláttam egy cetlit, amin keresztül anya üzent. Csak a szokásos volt rajta, hogy dolgozni ment és ne mennyek sehova esetleg a boltba venni valamit a sulihoz. Komolyan senkit se ismerek itt, de azért valószínűleg elmegyek valahova. A papír mellet még volt egy friss croasan, amit a narancslevemmel együtt el is fogyasztottam. Miután végeztem gyorsan fogat mostam és megmosakodtam majd úgy döntöttem lemegyek a boltba mivel holnap kezdődik a suli és szükségem van egy jegyzetfüzetre. A többi dolog mind megvan.
Gyorsan felkaptam egy pólót és egy szoknyát, amihez egy topánkát párosítottam. Hajamat szabadon engedtem, ami laza hullámokban hullott a vállaimra. Felkaptam a pulton lévő táskám és a kulcsom, már úton is voltam a bolt felé. Igazából csak tippem volt, hogy hol is van pontosan, mert még egyszer sem voltam ott, csak amikor költöztünk a kocsiból láttam. Elindultam a hosszú utcán majd balra fordultam és megpillantottam a boltot. - Hál' Istennek! - sóhajtottam fel. Szerencsémre beigazolódott a tippem.
- Te magadban beszélsz? - hallottam meg egy kuncogó mélyebb hangot. Amire automatikusan megfordultam.
- É..én... - kezdtem el dadogni, amikor megláttam Asht.
- Mármint én nem! - mondtam határozottan. Legalábbis próbáltam, de elég cikis helyzet volt.
- Mit nem?
- Hát, hogy én nem beszélek magamba.
- Nem úgy tűnt. - mondta egy kacér mosoly kíséretében.
A szemeimet megforgattam majd elindultam az üzletbe. Semmi kedvem nem volt hallgatni a hülyeségeit. Talán túl hamar borul el az agyam semmiségeken, de próbálok ezen változtatni. A boltba belépve kifújtam a tüdőmben felgyülemlő felesleges oxigént majd egy sóhaj kíséretében kifújtam azt.
Azonnal a papír/írószer sorhoz vettem az irányt majd kiválasztottam egy egyszerű jegyzetfüzetet. Miután végig álltam a sort és fizettem a kijárat felé indultam meg. Miután végeztem a vásárlással hazafelé vettem az irányt. Pont a sikátor mellett haladtam el, amikor ordítozás és ütések hangját hallottam. Az eszem azt mondta oda se figyeljek a dologra csak mennyek tovább, de a szívem és a kíváncsiságom egyértelműen ellene szólt. Egyre gyorsabban vettem a levegőt és a fejemet ide-oda kapkodtam hátha megpillantok valakit. Lassan kifújtam a levegőt majd oda szaladtam a sikátorhoz. Nagyon sötét volt bent, de a verekedő alakok vonalai kirajzolódtak. A fal mellet kúszva igyekeztem oda. A levegőt még gyorsabban szedtem és már a lábam is remegni kezdett, de a kíváncsiság még mindig hajtott.
Csak az egyik fiút láttam, mert a másik a még sötétebbik oldalon volt. Az egyiket felismertem ő is Ashtonékhoz ment akkor. A földre esett én meg automatikusan a számhoz kaptam a kezem. Az eső eleredt és villámlott is. A fiú ott feküdt és az orrából fojt a vér nem is gondolkoztam csak azonnal oda szaladtam hozzá miután eltűnt az ismeretlen támadója.
- Te meg m..mit keresel itt? – nyöszörögte, amikor letérdeltem mellé.
- Hogy hívnak? - kérdeztem a kérdését ignorálva.
- Calum. - köhögte.
Azonnal kikaptam egy zsebkendőt és egy apró kölnit a táskámból.
- Mit csin... - már nem tudta befejezni mer az anyagot a sebeihez nyomtam ezzel segítve, hogy kitisztuljanak.
- Ssz... - szisszent fel.
- Pasi vagy, nem kéne ezt tűrnöd? - kérdeztem kicsit kuncogva miközben a fejemet ráztam.
Ő csak vállat vont. Nagy nehezen a vért is lemostam róla. Majd segítettem neki felülni.
- Miért segítettél?
Egy percre elgondolkoztam a kérdésen mivel pontosan én sem tudtam a választ.
- Talán... ,mert ilyen vagyok. - vontam vállat.
- Köszi.... - suttogta alig halhatóan.
Férfi ego.
- Ki tette ezt? – mutogattam az arcára.
- Luke... - sóhajtotta.
- Luke.... - ízlelgettem a szót.
Egyből bevillant az ijesztő szempár.
- U..ugye neki van k..kék szeme? - dadogtam.
- Amm az van neki, de mié...? - ismét nem hagytam, hogy befezezze.
- Nem érdekes. - ráztam a fejem.
- És miért... tette ezt?
- Nem érdekes.. - ismételte meg a szavaimat. Csak a szememet forgattam majd felálltam, hogy elinduljak.
- Nekem most mennem kel.. Megleszel?
- Igen. - bólintót.
- Héy! - szólt utánam, amikor már a sikátor elejébe voltam. Azonnal hátra fordultam.
- Mi a neved?
- Lenna.
Gondolom bólinthatott, de a nagy sötéttől nem láttam.
A szakadó esőben kellet haza mennem bár kezdhetném megszokni, hogy itt folyamatosan esik. És természetesen nem volt nálam esernyő. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Visszagondoltam a nem rég történt dolgokra. Szóval az ijesztő szempárhoz egy nevet is tudok csatolni.
Luke...!
És egy brutális embert is úgy tűnik.
Egy idő után már elégé vacogtam, de semmi kedvem nem volt futni, főleg szandálban. Tuti hanyatt esnék.
Ismét dörögni kezdett, amire egy kicsit összerezzentem.
- Hé! - kiáltottam fel, amikor egy pulcsi eset rám és a kapucni eltakarta a látásom. Egyből feljebb húztam a kapucnit, hogy lássak.
- Te? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de a pulcsit magamra szorítottam, mert elégé fáztam.
- Hazafelé megyek. - hmmm ismét a bőbeszédűség.
- Köszi. - böktem a pulcsi felé. Nem is olyan bunkó, mint gondoltam.
Csak vállat vont majd elindult előttem.
Mikor a ház elé értem odaadtam a pulcsit utána elköszöntem és besiettem a házba. Beérve azonnal levettem a szandálom majd felsiettem a fürdőbe és felmelegítettem magam. Miután végeztem készítettem egy forró teát és a hajamat szárítottam. Az italomat szürcsölve azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz az osztályom meg persze az iskola és azon, vajon mért verte meg az a bizonyos Luke Calumot.
Miután elfogyasztottam az italom és bevágtam egy szendvicset felsiettem a szobámba. Kikészítettem a holnapra való egyenruhát majd befeküdtem az ágyamba és kerestem egy filmet. A Beavatottra eset a választásom bár már huszadjára nézem újra. Egy óra múlva már éreztem, ahogy lecsukódnak a szemeim és elnyel az állom és ismét visszatért a két kék szempár.
A takarómat lefejtettem magamról majd a konyhába vettem az irányt. Öntöttem magamnak egy pohár narancslét majd a pult felé haladtam. Megláttam egy cetlit, amin keresztül anya üzent. Csak a szokásos volt rajta, hogy dolgozni ment és ne mennyek sehova esetleg a boltba venni valamit a sulihoz. Komolyan senkit se ismerek itt, de azért valószínűleg elmegyek valahova. A papír mellet még volt egy friss croasan, amit a narancslevemmel együtt el is fogyasztottam. Miután végeztem gyorsan fogat mostam és megmosakodtam majd úgy döntöttem lemegyek a boltba mivel holnap kezdődik a suli és szükségem van egy jegyzetfüzetre. A többi dolog mind megvan.
Gyorsan felkaptam egy pólót és egy szoknyát, amihez egy topánkát párosítottam. Hajamat szabadon engedtem, ami laza hullámokban hullott a vállaimra. Felkaptam a pulton lévő táskám és a kulcsom, már úton is voltam a bolt felé. Igazából csak tippem volt, hogy hol is van pontosan, mert még egyszer sem voltam ott, csak amikor költöztünk a kocsiból láttam. Elindultam a hosszú utcán majd balra fordultam és megpillantottam a boltot. - Hál' Istennek! - sóhajtottam fel. Szerencsémre beigazolódott a tippem.
- Te magadban beszélsz? - hallottam meg egy kuncogó mélyebb hangot. Amire automatikusan megfordultam.
- É..én... - kezdtem el dadogni, amikor megláttam Asht.
- Mármint én nem! - mondtam határozottan. Legalábbis próbáltam, de elég cikis helyzet volt.
- Mit nem?
- Hát, hogy én nem beszélek magamba.
- Nem úgy tűnt. - mondta egy kacér mosoly kíséretében.
A szemeimet megforgattam majd elindultam az üzletbe. Semmi kedvem nem volt hallgatni a hülyeségeit. Talán túl hamar borul el az agyam semmiségeken, de próbálok ezen változtatni. A boltba belépve kifújtam a tüdőmben felgyülemlő felesleges oxigént majd egy sóhaj kíséretében kifújtam azt.
Azonnal a papír/írószer sorhoz vettem az irányt majd kiválasztottam egy egyszerű jegyzetfüzetet. Miután végig álltam a sort és fizettem a kijárat felé indultam meg. Miután végeztem a vásárlással hazafelé vettem az irányt. Pont a sikátor mellett haladtam el, amikor ordítozás és ütések hangját hallottam. Az eszem azt mondta oda se figyeljek a dologra csak mennyek tovább, de a szívem és a kíváncsiságom egyértelműen ellene szólt. Egyre gyorsabban vettem a levegőt és a fejemet ide-oda kapkodtam hátha megpillantok valakit. Lassan kifújtam a levegőt majd oda szaladtam a sikátorhoz. Nagyon sötét volt bent, de a verekedő alakok vonalai kirajzolódtak. A fal mellet kúszva igyekeztem oda. A levegőt még gyorsabban szedtem és már a lábam is remegni kezdett, de a kíváncsiság még mindig hajtott.
Csak az egyik fiút láttam, mert a másik a még sötétebbik oldalon volt. Az egyiket felismertem ő is Ashtonékhoz ment akkor. A földre esett én meg automatikusan a számhoz kaptam a kezem. Az eső eleredt és villámlott is. A fiú ott feküdt és az orrából fojt a vér nem is gondolkoztam csak azonnal oda szaladtam hozzá miután eltűnt az ismeretlen támadója.
- Te meg m..mit keresel itt? – nyöszörögte, amikor letérdeltem mellé.
- Hogy hívnak? - kérdeztem a kérdését ignorálva.
- Calum. - köhögte.
Azonnal kikaptam egy zsebkendőt és egy apró kölnit a táskámból.
- Mit csin... - már nem tudta befejezni mer az anyagot a sebeihez nyomtam ezzel segítve, hogy kitisztuljanak.
- Ssz... - szisszent fel.
- Pasi vagy, nem kéne ezt tűrnöd? - kérdeztem kicsit kuncogva miközben a fejemet ráztam.
Ő csak vállat vont. Nagy nehezen a vért is lemostam róla. Majd segítettem neki felülni.
- Miért segítettél?
Egy percre elgondolkoztam a kérdésen mivel pontosan én sem tudtam a választ.
- Talán... ,mert ilyen vagyok. - vontam vállat.
- Köszi.... - suttogta alig halhatóan.
Férfi ego.
- Ki tette ezt? – mutogattam az arcára.
- Luke... - sóhajtotta.
- Luke.... - ízlelgettem a szót.
Egyből bevillant az ijesztő szempár.
- U..ugye neki van k..kék szeme? - dadogtam.
- Amm az van neki, de mié...? - ismét nem hagytam, hogy befezezze.
- Nem érdekes. - ráztam a fejem.
- És miért... tette ezt?
- Nem érdekes.. - ismételte meg a szavaimat. Csak a szememet forgattam majd felálltam, hogy elinduljak.
- Nekem most mennem kel.. Megleszel?
- Igen. - bólintót.
- Héy! - szólt utánam, amikor már a sikátor elejébe voltam. Azonnal hátra fordultam.
- Mi a neved?
- Lenna.
Gondolom bólinthatott, de a nagy sötéttől nem láttam.
A szakadó esőben kellet haza mennem bár kezdhetném megszokni, hogy itt folyamatosan esik. És természetesen nem volt nálam esernyő. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Visszagondoltam a nem rég történt dolgokra. Szóval az ijesztő szempárhoz egy nevet is tudok csatolni.
Luke...!
És egy brutális embert is úgy tűnik.
Egy idő után már elégé vacogtam, de semmi kedvem nem volt futni, főleg szandálban. Tuti hanyatt esnék.
Ismét dörögni kezdett, amire egy kicsit összerezzentem.
- Hé! - kiáltottam fel, amikor egy pulcsi eset rám és a kapucni eltakarta a látásom. Egyből feljebb húztam a kapucnit, hogy lássak.
- Te? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de a pulcsit magamra szorítottam, mert elégé fáztam.
- Hazafelé megyek. - hmmm ismét a bőbeszédűség.
- Köszi. - böktem a pulcsi felé. Nem is olyan bunkó, mint gondoltam.
Csak vállat vont majd elindult előttem.
Mikor a ház elé értem odaadtam a pulcsit utána elköszöntem és besiettem a házba. Beérve azonnal levettem a szandálom majd felsiettem a fürdőbe és felmelegítettem magam. Miután végeztem készítettem egy forró teát és a hajamat szárítottam. Az italomat szürcsölve azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz az osztályom meg persze az iskola és azon, vajon mért verte meg az a bizonyos Luke Calumot.
Miután elfogyasztottam az italom és bevágtam egy szendvicset felsiettem a szobámba. Kikészítettem a holnapra való egyenruhát majd befeküdtem az ágyamba és kerestem egy filmet. A Beavatottra eset a választásom bár már huszadjára nézem újra. Egy óra múlva már éreztem, ahogy lecsukódnak a szemeim és elnyel az állom és ismét visszatért a két kék szempár.
2014. augusztus 17., vasárnap
1. rész Ijesztő szempár!
Sziasztok! Tehát ez lenne az első rész :) Remélem tetszik majd! Jó olvasást. :)
"Lenna Beckeer"
A nevem Lenna Skyler Beckeer. Eddig Floridában éltem, de mivel anya új munkát kapott ezért Londonba kellet költöznünk. Elég rosszul érintet ez a költözés mert ott kellet hagynom a barátaimat és mondjuk ki őszintén, mindent. Hogy mi fog legjobban hiányozni? Elég viccesen hangzik, de úgy érzem a szomszéd macskája. Hogy miért? Egyszerű! Nekem sose lehetett házi állatom pedig mindig is szerettem volna. Anya totál tisztaság mániás úgyhogy esélyem sincs. Sokan ilyenkor a napsütést hiányolnák a legjobban vagy esetleg a legjobb barátnőjüket. A napot eléggé untam már. Valamiért úgy érzem az eső elrejt és megnyugtat. Imádom. Olyan igaz legjobb barátom pedig sosem volt. Inkább fiukkal barátkoztam mivel nálunk szinte csak beképzelt libák voltak na meg persze a ribik és az antiszoccok. Szóval nem volt túl nagy a választék. A fiukkal meg mindig is jobban kijöttem, de ez nem azt jelenti, hogy fiús csaj vagyok. Nem vagyok az a túlságosan csajos, de nem is az a full fiús, szóval azt hiszem valahol a kettő között lehetek.
Egy egész otthonos házba költöztünk. Még medence is van a kertben. Csak én és anyukám fogunk itt lakni mivel apukám meghalt amikor én 10 éves voltam. Természetesen így sok emlékem van róla. Amikor vissza gondolok rá úgy érzem a szívem össze szorul egy aprócska golyóvá. Szörnyű érzés. Hogy hiányzik-e? Persze ez természetes, nagyon is, de anya előtt ezt nem szabad kimutatnom. Mióta apa meghalt teljesen kifordult magából. Úgy érzi tökéletesen kell teljesítenie mindenben és ezt próbálja rám is át "ragasztani". Anya nővérként dolgozik a Stepheni kórházban így alig van itthon.
**
- Kicsim lennél szíves jönni!?
Inkább parancsnak hangzott mint kérdésnek, de lassan elindultam egy óriási dobozzal a kezemben amiben azt hiszem a CD-im lehettek. Most jöttek a költöztetők és anyám 'kérésére' kötelező volt besegítenem. Semmi kedvem nem volt az egészhez.
Próbáltam figyelni, hogy merre megyek, de ez a nagydoboz teljesen eltakarta a kilátást.
- Basszus! - szitkozódtam amikor neki mentem valakinek és majdnem felborultam.
- Bocsi,bocsi. - kértem bocsánatot miközben a dobozt letettem a földre.
Elégé szúrós szemmel nézet rám a barna kicsit göndör hajú fiú. De amikor alaposan végig nézet rajtam enyhültek a kemény vonásai egy kicsit.
- Új vagy itt? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a pár-perccel ezelőtti dolgot.
- Igen - bólintottam és ujjammal mutattam meg neki a nem régiben szerzett lakó helyem.
" - Hé, Ash merre vagy? " - hallottam meg egy rekedtesebb hangot.
"- Gyere már! Luke vár minket." - mondta megint. Hmmn szóval Ash-nek hívják.
- Megyek már! - ordított vissza a punknak. Most ahogy nézem van egy pár tetkója.
- Szomszédok! - mondta egy apró mosoly mellett majd elindult a barátja felé azt hiszem lila volt a haja, de nem vagyok teljesen biztos benne. Elég érdekes figurák..
Pár percig még gondolkoztam Ash rövid mondatán majd rá jöttem, hogy ezzel arra utalt, hogy szomszédok leszünk. Látszik, hogy lefárasztott ez a pakolászás.
- Kislányom, azonnal indulj meg! - ordított ki anya, amivel vissza rántott a valóságba.
Gyorsan felkaptam a dobozom majd beindultam a házba. Ezek után egyenesen a szobámba vettem az irányt. Szerencsére ágy már volt benne. Nem volt kicsi, de túlságosan nem is nagy. Volt benne még két ruhás szekrény, amibe meg is kezdtem a pakolást. Az asztalomra kitettem a legfontosabb dolgokat, majd kihelyeztem a cédéimet az ágyam melletti falon lévő tartókra.
Miután ezekkel a dolgokkal végeztem leindultam a konyhába, hogy készítsek valami harapnivalót.
- Lenna, ma hétre húzz fel valami csinosat mivel a szomszéd át hívott minket vacsorára.
- De anya! - nyögtem. Nagyon elfáradtam és már csak arra vártam, hogy lepihenjek és nézzem a "Kínos-t" a kedvenc sorozatomat, de persze anyának megint szervezkednie kellet. Bár nem az ő hibája, de akkor is...
- Semmi 'de' ! - vágta rá.
Én csak a szememet forgattam majd gyorsan kikaptam a hűtőből egy muffin-t és felszaladtam a szobámba. Elég éhes lehettem mivel már útközben befaltam az édességet. Keresgéltem valami tűrhető szettet és azzal együtt elindultam a fürdőbe. Imádtam ahogy a forró víz cseppjei folytak le a testem minden egyes pontján.
Miután elzártam a csapot megtörölköztem és felvettem a kiválasztott cuccokat. Egy apró fonatott tettem a hajamba majd egy kis szempillaspirált használtam. Anya természetesen már akkor siettetett pedig még volt negyedóránk. Jellemző!
Leérve felvettem a szandálom majd indultunk is. Reméltem, hogy Ashtonék hívtak minket és nem a másik ismeretlen szomszédék voltak azok. Anya elkezdet kopogni az ajtón amit örömömre Ash nyitott ki. Nem volt túl lelkes, hogy mi jöttünk. Gondolom ezek szerint mást is vár. Felszólt anyukájának, hogy itt vagyunk. A hölgy nagyon kedvesen fogadott minket. Egyből a kanapéhoz invitált minket majd kínálgatott mindenfélével. Mesélt a környékről és az iskoláról is ahova járni fogok. Úgy tűnik a már ismert punkkal leszek egy osztályban. Ő csak nyomkodta a telefonját, ránk nem nagyon vetette a figyelmét, de nem igazán zavart. Párperccel később már csak annyit vettem észre, hogy anya és Genet ( Ash anya) a kert felé vették az irányt míg én itt maradtam a fiúval. Továbbra se figyelt rám így úgy döntöttem bekapcsolom az előttünk lévő plazma tévét. Kapcsolgattam és kapcsolgattam, de semmi érdekeset nem találtam.
- Nyomd meg a 123-ast. - hallottam meg egy rekedtes hangot. Nem válaszoltam csak tettem amit tanácsolt.
- Ez az! Pont az MTV volt és a Kínos ment rajta. Nagyon megörültem neki.
- Szereted? - kérdezte kicsit kuncogva, gondolom az "Ez az" -kiáltásom kicsit viccesen nézett ki.
- Aha, imádom.
- Te is nézed?
- Néha, aha. - bőbeszédű az tuti.
Olyan hamar eltelt az idő, hogy csak akkor vettem észre amikor anya vállamat rázta és mondta, hogy indulnunk kéne.
Elköszöntünk Genettől és Ashtől, aki csak intett majd indultunk az ajtó felé. Miután kiértünk egyből észre vettem, hogy négy eléggé punkos fiú közeledett felénk. Elsétáltak mellettünk miközben az egyikkel össze akadt a tekintettem. Tenger kék szeme keménységet sugárzott. Kicsit ijesztő volt, de a másik pillanatban már benn voltak Ashék házában. Gondolom őket várhatta az említett fiú.
Beérve a szobámba gyorsan átöltöztem pizsibe majd le is feküdtem aludni. Míg el nem aludtam csak arra az ijesztő szempárra tudtam gondolni.
( A" 4 eléggé punkos fiú..." ott nem hiba a 4, későbbiekben ő is szerepelni fog a (+1 fő).
"Lenna Beckeer"
A nevem Lenna Skyler Beckeer. Eddig Floridában éltem, de mivel anya új munkát kapott ezért Londonba kellet költöznünk. Elég rosszul érintet ez a költözés mert ott kellet hagynom a barátaimat és mondjuk ki őszintén, mindent. Hogy mi fog legjobban hiányozni? Elég viccesen hangzik, de úgy érzem a szomszéd macskája. Hogy miért? Egyszerű! Nekem sose lehetett házi állatom pedig mindig is szerettem volna. Anya totál tisztaság mániás úgyhogy esélyem sincs. Sokan ilyenkor a napsütést hiányolnák a legjobban vagy esetleg a legjobb barátnőjüket. A napot eléggé untam már. Valamiért úgy érzem az eső elrejt és megnyugtat. Imádom. Olyan igaz legjobb barátom pedig sosem volt. Inkább fiukkal barátkoztam mivel nálunk szinte csak beképzelt libák voltak na meg persze a ribik és az antiszoccok. Szóval nem volt túl nagy a választék. A fiukkal meg mindig is jobban kijöttem, de ez nem azt jelenti, hogy fiús csaj vagyok. Nem vagyok az a túlságosan csajos, de nem is az a full fiús, szóval azt hiszem valahol a kettő között lehetek.
Egy egész otthonos házba költöztünk. Még medence is van a kertben. Csak én és anyukám fogunk itt lakni mivel apukám meghalt amikor én 10 éves voltam. Természetesen így sok emlékem van róla. Amikor vissza gondolok rá úgy érzem a szívem össze szorul egy aprócska golyóvá. Szörnyű érzés. Hogy hiányzik-e? Persze ez természetes, nagyon is, de anya előtt ezt nem szabad kimutatnom. Mióta apa meghalt teljesen kifordult magából. Úgy érzi tökéletesen kell teljesítenie mindenben és ezt próbálja rám is át "ragasztani". Anya nővérként dolgozik a Stepheni kórházban így alig van itthon.
**
- Kicsim lennél szíves jönni!?
Inkább parancsnak hangzott mint kérdésnek, de lassan elindultam egy óriási dobozzal a kezemben amiben azt hiszem a CD-im lehettek. Most jöttek a költöztetők és anyám 'kérésére' kötelező volt besegítenem. Semmi kedvem nem volt az egészhez.
Próbáltam figyelni, hogy merre megyek, de ez a nagydoboz teljesen eltakarta a kilátást.
- Basszus! - szitkozódtam amikor neki mentem valakinek és majdnem felborultam.
- Bocsi,bocsi. - kértem bocsánatot miközben a dobozt letettem a földre.
Elégé szúrós szemmel nézet rám a barna kicsit göndör hajú fiú. De amikor alaposan végig nézet rajtam enyhültek a kemény vonásai egy kicsit.
- Új vagy itt? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a pár-perccel ezelőtti dolgot.
- Igen - bólintottam és ujjammal mutattam meg neki a nem régiben szerzett lakó helyem.
" - Hé, Ash merre vagy? " - hallottam meg egy rekedtesebb hangot.
"- Gyere már! Luke vár minket." - mondta megint. Hmmn szóval Ash-nek hívják.
- Megyek már! - ordított vissza a punknak. Most ahogy nézem van egy pár tetkója.
- Szomszédok! - mondta egy apró mosoly mellett majd elindult a barátja felé azt hiszem lila volt a haja, de nem vagyok teljesen biztos benne. Elég érdekes figurák..
Pár percig még gondolkoztam Ash rövid mondatán majd rá jöttem, hogy ezzel arra utalt, hogy szomszédok leszünk. Látszik, hogy lefárasztott ez a pakolászás.
- Kislányom, azonnal indulj meg! - ordított ki anya, amivel vissza rántott a valóságba.
Gyorsan felkaptam a dobozom majd beindultam a házba. Ezek után egyenesen a szobámba vettem az irányt. Szerencsére ágy már volt benne. Nem volt kicsi, de túlságosan nem is nagy. Volt benne még két ruhás szekrény, amibe meg is kezdtem a pakolást. Az asztalomra kitettem a legfontosabb dolgokat, majd kihelyeztem a cédéimet az ágyam melletti falon lévő tartókra.
Miután ezekkel a dolgokkal végeztem leindultam a konyhába, hogy készítsek valami harapnivalót.
- Lenna, ma hétre húzz fel valami csinosat mivel a szomszéd át hívott minket vacsorára.
- De anya! - nyögtem. Nagyon elfáradtam és már csak arra vártam, hogy lepihenjek és nézzem a "Kínos-t" a kedvenc sorozatomat, de persze anyának megint szervezkednie kellet. Bár nem az ő hibája, de akkor is...
- Semmi 'de' ! - vágta rá.
Én csak a szememet forgattam majd gyorsan kikaptam a hűtőből egy muffin-t és felszaladtam a szobámba. Elég éhes lehettem mivel már útközben befaltam az édességet. Keresgéltem valami tűrhető szettet és azzal együtt elindultam a fürdőbe. Imádtam ahogy a forró víz cseppjei folytak le a testem minden egyes pontján.
Miután elzártam a csapot megtörölköztem és felvettem a kiválasztott cuccokat. Egy apró fonatott tettem a hajamba majd egy kis szempillaspirált használtam. Anya természetesen már akkor siettetett pedig még volt negyedóránk. Jellemző!
Leérve felvettem a szandálom majd indultunk is. Reméltem, hogy Ashtonék hívtak minket és nem a másik ismeretlen szomszédék voltak azok. Anya elkezdet kopogni az ajtón amit örömömre Ash nyitott ki. Nem volt túl lelkes, hogy mi jöttünk. Gondolom ezek szerint mást is vár. Felszólt anyukájának, hogy itt vagyunk. A hölgy nagyon kedvesen fogadott minket. Egyből a kanapéhoz invitált minket majd kínálgatott mindenfélével. Mesélt a környékről és az iskoláról is ahova járni fogok. Úgy tűnik a már ismert punkkal leszek egy osztályban. Ő csak nyomkodta a telefonját, ránk nem nagyon vetette a figyelmét, de nem igazán zavart. Párperccel később már csak annyit vettem észre, hogy anya és Genet ( Ash anya) a kert felé vették az irányt míg én itt maradtam a fiúval. Továbbra se figyelt rám így úgy döntöttem bekapcsolom az előttünk lévő plazma tévét. Kapcsolgattam és kapcsolgattam, de semmi érdekeset nem találtam.
- Nyomd meg a 123-ast. - hallottam meg egy rekedtes hangot. Nem válaszoltam csak tettem amit tanácsolt.
- Ez az! Pont az MTV volt és a Kínos ment rajta. Nagyon megörültem neki.
- Szereted? - kérdezte kicsit kuncogva, gondolom az "Ez az" -kiáltásom kicsit viccesen nézett ki.
- Aha, imádom.
- Te is nézed?
- Néha, aha. - bőbeszédű az tuti.
Olyan hamar eltelt az idő, hogy csak akkor vettem észre amikor anya vállamat rázta és mondta, hogy indulnunk kéne.
Elköszöntünk Genettől és Ashtől, aki csak intett majd indultunk az ajtó felé. Miután kiértünk egyből észre vettem, hogy négy eléggé punkos fiú közeledett felénk. Elsétáltak mellettünk miközben az egyikkel össze akadt a tekintettem. Tenger kék szeme keménységet sugárzott. Kicsit ijesztő volt, de a másik pillanatban már benn voltak Ashék házában. Gondolom őket várhatta az említett fiú.
Beérve a szobámba gyorsan átöltöztem pizsibe majd le is feküdtem aludni. Míg el nem aludtam csak arra az ijesztő szempárra tudtam gondolni.
( A" 4 eléggé punkos fiú..." ott nem hiba a 4, későbbiekben ő is szerepelni fog a (+1 fő).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)