11./ 2. rész Alone.

zene: 9. a listán (Miley Cyrus - Someone Else)

"- Mi folyik itt? - szűrődött ki egy mély hang a tömegből. Az összetömörült emberek lassan szétnyitották a kört így Luke-al kerültem szembe, a hang tulajdonosával. Meg sem lepett az a nyomorult mosoly az arcán ami a helyzetem miatt alakult ki."

Míg Luke idegesítően lassan közeledett felénk addig azon gondolkoztam,hogyan tudnám vissza adni ezt az egészet annak a ribinek, míg ki nem ötlöttem valamit. Tudtam, hogy ebből sehogy se fogok jól kijönni, de a cél szembesíti az eszközt.
Egy gúnyos mosoly ült ki az arcomon, amit Luke is észre vett. Végre elénk ért és ez mihelyst megtörtént rögtön beszélni kezdtem.
- Ohh úgy tűnik nem tudod kordában tartani a királynőt igaz királyfi? - mondtam gúnyosan. Azt hiszem mind a kettőjük gyenge pontja ebben a 'királyosdiban' rejlik. Szóval,játszunk!
- Mi? De hát te estél nekem, te nem normális! - Magyarázott Aly.
- Én nem arról beszélek. - mosolyogtam. Kellet egy kis idő mire le esett neki, hogy a tettére gondoltam ezt pedig az ijedt arckifejezéséből vettem ki. Luke is rá jött mi a tervem. Mármint ezzel ő is bajba kerülhet, hiszen 1 neki kellet volna rám vigyáznia 2 elég ciki lenne, ha mindenki megtudná, hogy az állítólagos barátnője miket tesz.
Láttam ahogy az izmai megfeszülnek és, ahogy a mosolya szépen lassan átalakul kifejezéstelen arccá. És imádtam! Megérdemelte, hiszen elszakította a karkötőm és próbálta minden pillanatban tönkre tenni az életemet csak hiba csúszót a kis tervébe. Az-az 2-1 az állás úgy tűnik, a javamra.
- Aly lejárt az időd! - mondta Luke
- Azt hiszem ideje másik királynőt választani! - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Mindenki lélegzet elfojtva hallgatta a szavait míg én örültem magamnak és Aly gyászos arcát néztem.
Előre sajnálom a következő "kiválasztottat".

Luke rám emelte a 100 wattos mosolyát én pedig gyanakvóan néztem rá majd pedig kitágult szemekkel kezdtem rázni a fejemet.
- A következő királynő pedig nem más mint Sky! - vigyorgott még mindig.
Aly és én pedig egyszerre kiáltottunk.
- MI?
- Ez ez nem lehet, hogy ezt a ribancot választod helyettem, mert egy kicsit baja lett a gyógyszeremtől. - szerencsétlennek fel sem tűnt, hogy leleplezte magát.
Nem adom meg Lukenak azt az örömet, hogy kiakadni lásson ezért inkább kihasználom a lehetőséget utána pedig lemondom ezt a hülyeséget.
Az emberek mind össze súgtak és Lukera vagy rám kapkodták a fejüket. Intettem annak aki lefogott, ő pedig rögtön el is engedett. Aly elé léptem majd ismét adtam neki egy pofont csak most már annyi különbséggel, hogy ő le volt fogva.
Persze lehordott mindennek és kalimpált, de nem igazán figyeltem oda hanem azon járt az eszem, hogy Luke a saját csapdámat fordította ellenem.
Vajon mért csinálja eszt velem? Semmi rosszat nem tettem ellene. Jó egyszer megaláztam az ebédlőben, de azt is ő kezdte.
Sóhajtottam egyet majd otthagytam a tömeget. Még át sem kellet verekednem magam rajtuk hiszen egyenes utat hagytak nekem. Úgy tűnik nagyon komolyan veszik ezt az egészet, de miért?
Annyi a megválaszolatlan kérdés...
Kicsit furcsálltam, hogy Luke csak úgy elengedett, de örültem neki. Vissza siettem a faházamhoz miközben a csuklómat szorongattam, de a megszokott fekete anyagnak már hűlt helye volt. Elhaladtam ott is ahol Mr.Szörny letépte rólam, de már nem volt ott.
Még is csak egy baráttól kaptam...,de ő ezt is tönkre tette.
- Ugye tudod, hogy most már nem tudod elkerülni!? - jött egy hang mögülem.
Lassan megfordultam és Calum-al találtam szembe magam,
- Mit? - ráncoltam a homlokom.
- Inkább kit..
- Mi? Nem értem.
- Hallottam, hogy Luke téged választott királynőnek...
- Jaah, hogy arra gondoltál.. Nem számít.. Majd elmondom, hogy nem akarok az lenni vagy kiszállok...ilyesmi. Csak nem akartam mindenki előtt leszégyeníteni...
- Ezt te nem érted.. Innen nincs kiszállás...
- Mért, ki ő? Vagy mit tud tenni ellenem? Eddig is megkeserítette az életem, rosszabb már csak nem lesz! - horkantam fel.
- Több dologra képes mint te azt gondolnád. - morogta. Ki nem állhatom amikor valaki ilyen ködösen beszél, annyira irritáló, egyszerűen felidegesít.
- Amúgy is minek törődsz velem? Eddig sem érdekelt mi van velem... - fakadtam ki.
- Mi? Mért ne törődnék veled? - ráncolta a homlokát.

- Szép kis barát mondhatom. Nem elég, hogy még le is cserélsz, még úgy is csinálsz mintha nem tudnál az egészről. Hihetetlen!
- Jobb lesz, ha távol maradsz tőle... - csak ennyit mondott aztán pedig lelépet.
Utálom, ha valaki megmondja mit csináljak, de az most még jobban zavart, hogy csak így itt hagyott. Valahol nagyon is bánt a viselkedése, ahogy Ash-é is. Már nem is keres, bár ebben nagy részben Luke keze is benne van, úgy érzem, de akkor is.
Nem akarok ismét egyedül lenni, igaz megszoktam, de sosem voltam teljesen egyedül mindig voltak fiú barátaim,mostanáig!
Végre elérkeztem a faházhoz majd épp a kilincs után nyúltam, de valaki megelőzött bentről.

Ash nevetve nyitotta ki az ajtóit, de amikor észre vett egyből átalakultak a vonásai.
- Mit keresel itt? - húztam össze a szemöldököm.
- Amm... semmit.
Már elégé ismerem ahhoz, hogy tudjam valami itt nem stimmel.
Arrébb löktem majd nehézkesen bejutottam a helyiségbe. A szemeim kitágultak, ahogy megláttam az éppen pólóját igazító Lilly-t. Idegesen fordultam Ash-ez aki a tarkóját vakarta.
- T....te!
- Te tudtad mit csinált ez a liba és komolyan lefektetted?!! - túrtam idegesen a hajamba. Nem voltam féltékeny egyáltalán, de annál idegesebb. És mérhetetlenül csalódott.
- Takarodj innen! - ordítottam rá. Próbált magyarázkodni, de egyáltalán nem izgatott a mondani valója. Kilöktem az ajtón majd jól becsaptam azt.
Aztán meggyötörten huppantam le az ágyra.
- É..én... - kezdett bele a lány, de nem hagytam, hogy befejezze. A düh ismét eluralkodott rajtam ezért ordibálni kezdtem vele és megfenyegettem, ő pedig könnyezve rohant el. Annyira mérges voltam rá, de az igazat megvallva inkább Ashtonra. De örülhet, hogy mást nem tettem vele. Bármi történhetett volna velem a hülye tablettája miatt, de még megfizet!
** este
A vacsora után a tanár ismét össze hívta a csoportot megbeszélésre.
Nem csalódtam, hiszen csak elmondta, hogy holnap mikor megyünk a vonathoz és a napi teendőket,
Utána pedig mindenki szétszéledt a faházához. Kivéve én! Semmi kedvem nem volt egy levegőt szívni azzal a kétszínű egyeddel ezért a tanárok figyelmetlenségét kihasználva leszöktem a partra.
Ledőltem a homokba és hallgatta a hullámokat. Annyira nyugtató volt és nekem most pont erre volt szükségem. Végig gondoltam az eddig itt töltött napjaimat, de valahogy semmi jó dolog nem történt velem. Sokkal jobb lenne, ha még mindig a régi házunkban laknánk távol innen. Legalább nem lennék teljesen egyedül mint itt.
A gondolkodás felidegesített ezért felültem és egy közelemben lépő kavicsot belehajítottam a tengerbe.

- Nem akarok egyedül lenni! - ordítottam, majd még egyet bele dobtam a hullámok közé.

Az arcomat a tenyereimbe temettem és vissza idéztem a régi szép időket, amikor apa még élt és egy család voltunk. Boldogok! Nagyon hiányzik ez....

Van már chat a blogon úgyhogy aki szeretne ott is írhat nyugodtan :)Nagyon örülnék néhány bővebb kominak. 5 kommi után jön a kövi :) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és wao 22 pipát! Nagyon örültem neki! <3

11. /1. Rész Kölcsön kenyér vissza jár!

Köszönöm a 2 új féliratkozót! <3 Köszönöm az összes visszajelzést :') Remélem tetszik majd a rész, bár nem túl hosszú....

A szemeim tágra nyíltak ahogy az ajtó becsapódott és Luke állt előttem. A takarót lehámoztam magamról majd felültem az ágyon. Már nem éreztem semmiféle fájdalmat ami megnyugtatott.
Tisztában voltam azzal, hogy ezt neki köszönhetem, de azokat a dolgokat sem felejtettem el amit eddig tett. Úgyhogy mondjuk egálban vagyunk. Nem fogom megköszöni neki. végül is. ha úgy vesszük ő sodort bajba. De még mindig nem értem mi történhetett. Nem szoktam csak így ilyen rosszul lenni...
A halk köhintése zavarta meg a gondolatmenetemet és a tekintetem ismét rá vezettem.
- Mi történt? - néztem a szemébe. Az elejétől kezdve elkezdte mesélni a történetet, de én nem így értettem, hogy mondja el a dolgokat ezért meg is állítottam.
- Ammm.. nem úgy értem, hanem nem tudod mi bajom volt, vagy mi történt? - kérdeztem rá.
Egy kicsit hezitált majd szólásra nyitotta a száját.
- De. Aly, Lilly segítségével egy elég erős hatású gyógyszert tett a kulacsodba amíg nem figyeltél. - vont vállat. Teljesen lesokkoltam.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad. - vont ismét vállat. Úgy csinál mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne.
Ez pedig csak még jobban felidegesített. Nem vagyok hirtelen haragú, de ez megtette a hatását. Felálltam az ágyról és dühösen elindultam az ajtó felé. Tuti megtépem azt a ribancot! Nem tudom felfogni, hogy jut valakinek ilyen az eszébe.
- Most meg hova mész? - nevetett Luke.
- Kinyírni Aly-t! - ripakodtam rá.
- Ne merj ilyen hangnembe beszélni velem! - kapta el a kezemet és szúrósan nézett rám.
- Eresz már el! - rángatóztam.
- Ennél többre nem futja? - jelent meg egy kaján mosoly az arcán.

Próbáltam kitépni a kezem az övéi közül, de sehogy se ment és ez csak még mérgesebbé tett.
- Luke eresz már el! - szóltam rá mérgesen, miközben még mindig rángattam a kezem.
Csak felhorkantott egyet és már is a földön találtam magam. Hát persze a szokásos "eleresztése".
- Jól vagy? - halottam meg egy ismerős hangot.
- Úgy nézek ki? - mordultam Calumra. Tudom, hogy nem érdemelte meg, hogy rajta vezessem le a dühöm. Vagy még is!?
- Akkor gondoltál volna erre amikor lecseréltél!- morogtam.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét. Én közben pedig feltápászkodtam a földről.
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy lecseréltél, hogy ne te legyél a vigyázom. - fontam össze  a karomat a mellkasom előtt.
- Mi?
- Luke megmondta, nem kell játszanod magad.
- Én nem... - kezdte el, de Luke köhintése megzavarta ebben. Rá pillantott majd idegesen elviharzott. Végkép nem értem. Még neki állt feljebb? Hihetetlen!
Ez is csak növelte az idegességemet. Tudtam, ha én egyszer megtalálom Aly-t nem lesz kegyelem!
 Luke-ot figyelmen kívül hagyva folytattam az utamat.Éppenséggel a part felé, mert megbeszéltük, hogy amíg itt vagyunk mindig lejövünk ide a csoporttal.
- Hova sietsz így? - Állt utamba Ashton. Bár tippem sincs, hogy került ide.
- Én.... - már folytattam volna, de a vállamon elhelyezkedő kéz tulajdonosa meggátolt ebben.
- Ő most velem van és nem siet semerre. - vigyorgott Luke és a vállamat megszorította én pedig fel szisszentem rá, de csak én hallottam.
 Ash még beszélt volna, de Luke szokásosan elküldte. Nem értem mi baja van vele.És Ash miért teszi csak úgy amit Luke mond. Már semmit nem értek...
- Mit képzelsz magadról? Ki vagy te, hogy egy szó nélkül lelépj? - csikorgatta a fogait. Így elég ijesztő volt, de a düh átvette felettem az uralmat, úgyhogy nem éreztem félelmet.
- Lenna Skyler Becker lennék. - gúnyolódtam.
még mindig szúrósan nézett rám majd ismét megszólalt.
- Ez még mindig rajtad van? - váltott témát.
A karkötőmre mutatott, én pedig automatikusan megszorítottam azt.
- Mért ne lenne? - vontam vállat. Tudtam, hogy már nem kéne tovább húzni az agyát, de egyszerűen nem bírtam megállni.
- Azt mondtam, hogy ne viseld! - jött egyre közelebb és mire észbe kaptam már csak annyit vettem észre, hogy a fekete anyagból készült tárgy a földön hevert.
Ha azt a dühöt ami bennem volt egy kicsit is növelni lehetett, akkor neki ez sikerült. Úgy éreztem már nem bírom tovább. A kezem megemeltem és minden érzésemet beleadva rá csaptam az arcára. Ezt érdemelte...
Fel egyenesedet majd teli méreggel megindult felém én pedig hátrálni kezdtem. Észre vettem a háttérben, hogy valaki közeledik és ahogy egyre közelebb ért megtudtam állapítani, hogy Michael az. Ahogy észre vette a helyzetet az utolsó métereket már futva tette meg és vissza fogta Luke-ot. A szőke fiú eleinte ellenkezett, de ahogy Mich suttogni kezdet neki, abba hagyta. Én nem vártam meg a végét inkább folytattam az utamat, de már futva. Az alatt az idő alatt pedig azon gondolkoztam, hogy Mick-ot hívhatnám a hősömnek is. Hiszen alig látom, de, ha szükség van rá mindig ott terem. A gondolatomat megmosolyogtam, de ez egyből átváltott undorodó tekintetté, ahogy megláttam azt a hárpiát.
A lábaim ismét gyors tempót diktáltak és így már előtte álltam. Úgy látszik egy kis tömegünk is lesz, de legalább így látják, ahogy megalázom azt az "királynőjüket".
- Héy Aly! - szóltam neki aztán egy óriási pofont kevertem le neki. Az arcát fogva fordult vissza az eredeti állásába majd nekem esett és a földön terültünk el.

Tudtam, hogy tudja, hogy miért ütöttem meg ezért nem szólt semmit. Ne hogy kiderüljön a kis titka.
Szívesen karmolásztam volna még, de valaki leszedte rólam és engem is lefogott. Rugdalóztam, de nem sikerült kiszabadulnom a fogságból, ahogy Alynek sem.
- Mi folyik itt? - szűrődött ki egy mély hang a tömegből. Az összetömörült emberek lassan szétnyitották a kört így Luke-al kerültem szembe, a hang tulajdonosával. Meg sem lepett az az idegesítő mosoly az arcán ami a helyzetem miatt alakult ki.

Szuperságos őszi szünetet :') és ne felejtsetek pipálni vagy komizni :)

10. Rész Szenvedés.

 Sziasztok drága olvasóim :3 először is waooo köszönöm a +2 féliratkozót! *-* és a sok pipát és a komikat! <3
 Lenna és Sky ugyan az az ember. (Lenna középső neve Sky) Csak gondoltam ezt leírom hátha valaki elfelejtette volna és így össze zavarodik.... itt a csoport :)

https://www.facebook.com/groups/713847638697143/

Flame and Fire blog :)

~Az egyik kezemet még próbáltam nyújtva tartani, hogy lásson, de nem volt túl sok esélyem.
Már csak imádkozni tudtam, hogy visszaforduljon hozzám.~
Már az ujjaim hegyét is ellepte a víz amitől csak még kétségbe esettebbé váltam. Még jobban süllyedni kezdtem amikor egy erős kéz körbe fogta az enyéimet és felrántani készült a vízből.
Ahogy a levegő megérintett rögtön össze rezzentem a karjaiban és levegőért kapkodtam.
A vizes pólóját markolásztam remegve és a szemeimet össze zárva próbáltam elűzni a fájdalmat. De nem ment....
Nem szólt egy szót se csak éreztem ahogy sietősen a part felé igyekszik.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon a borzasztó fájdalom miatt.
Utáltam, hogy ilyen gyengének lát, de nem tudtam mit tenni csak ő segíthet most.
Párperc múlva már puha anyagot éreztem alattam és a szememet is kitártam. Az egyik faházban voltunk én pedig az ágyon feküdtem. Bár ez nem az én faházam volt.
A szemeim rögtön megtalálták őt aki egész végig engem figyelt. Az arca ugyan olyan kifejezéstelen volt mint eddig, de a tekintete...mintha egy apró aggódás szikrája futott volna végig rajta, de aztán ismét rideggé vált. Beszélni akartam, de ahogy szólásra nyitottam a számat ismét egy éles fájdalom nyilallt a hasamba.
- Áhh! - ordítottam. - ő pedig az ágy széléhez sietett.
- Mi történt? - mondta fagyosan én pedig még mindig a könnyeimmel küszködtem.
- N..nem tudom. - ráztam a fejem miközben a lepedő anyagát szorongattam.
- Ettél ma valami különöset?
- Nem, csak a reggelit. - nyöszörögtem.
- Hmmm..., és mit ittál?
- Semmit csak vizet a kulacsomból.
- Hol az a kulacs? - húzta össze a szemöldökét. De nem értem mi ilyen fontos abban a kulacsban.
Válaszoltam kérdésére, de mielőtt én feltehettem volna az enyémet Luke már az ajtó túloldalán volt.
~Luke szemszöge~
Van egy sejtésem, hogy mi történhetett...
A part felé haladtam, hogy megkeressem Sky kulacsát.
- Luke! - szólított egy mély hang.
Megfordultam a hang irányába és Ash-el találtam szembe magam.
- Mit akarsz?
 - Nem érek rá. Nem mintha magyarázkodnom kéne neki.
Tovább indultam, de követni kezdett.
- Hova mész? Nem Lennára kéne figyelned? - ráncolta a szemöldökét.
Egy gyors fordulatot vettem majd a szemébe néztem.
- Te engem ne kérj számon! - mordultam rá!
- De, ha ennyire tudni akarod hozzá megyek csak vissza viszek neki valamit.
Majd ismét folytattam az utam míg a napozó ágyaknál meg nem találtam az üveget amin a neve is rajta volt. Rögtön kinyitottam, de üres volt, viszont az utolsó cseppekben valami volt sőt fehér por szerűség ragadt az oldalára.
- Sejtettem. - motyogtam magamban.
- Minek neki Lilly üvege? - okoskodott Ash.
- Ez nem... várjunk.. mi? Honnan veszed, hogy ez az övé?
- Láttam amikor kinyitotta. - vont vállat.
Egy szót sem szóltam csak kikerültem a fiút és a lány keresésére indultam.
~Lilly szemszöge~
Még mindig lelki ismeret furdalásom van amiatt amit tettem, de már nem tehetek semmit. Remélem így Aly jobban felfigyel rám!
Éppen a faházból tartottam ki amikor megláttam Luke-ot.
 
Nagyon dühösnek látszott és egyre közelebb ért. Próbáltam hátrálni, de már előttem állt.
- Mit raktál ebbe? - ordított. A vér is megfagyott bennem. Honnan tudja vajon?
- É..én semmit. - dadogtam.
- Azt kérdeztem mit raktál bele? - üvöltött. Már könnyek szöktem a szemembe hiszen nagyon féltem.
Megragadta az arcom így beállítva, hogy mindenképp a szemébe nézzek. Az-az a gyilkos tekintetébe. Nem bírtam tovább, el kellet mondanom.
- E..egy tablettát. - dadogtam.
- Milyen tablettát? - szorított még mindig.
- N..em tudom. Már nem tudtam megállni a sírást, de a könnyeim nem igazán hatották meg.
- Nem tudod... - ízlelgette a szavakat.
- Valakitől kaptad talán? - vonta fel a szemöldökét. Én hezitáltam és ide oda kapdostam a tekintetem. Már tudtam, hogy elárultam magam. Luke nem hülye.
- Kitől kaptad? - ordított ismét.
- Én nem... - ráztam a fejem, de mondatomat nem tudtam befejezni. Mert az ajtó megremegett mellettem hiszen beleütött. Túlságosan féltem, hogy ezt velem is megteszi ezért inkább elmondtam neki amit akart.
- A..aly-től... - hajtottam le a fejem.
- Basszameg! - szitkozódott.
A szellő rögtön megcsapott ahogy elsuhant mellettem. Én pedig remegve vissza siettem a partra.
~Ash szemszöge~
Luke lelécelt, de semmit nem árult el. Még mindig a parton voltam hiszen én is be vagyok osztva vigyázónak.
Ahogy a büfé felé siettem egy ismerős alak bukkant fel. Gyorsan meg is állítottam.
- Héy Lilly! Mi ez az egész? - néztem rá szúrósan és csak most vettem észre a kisírt szemeit. Érzem, hogy Luke-nak mind ehhez köze van.
- N..nem tudom. É...én csak... - dadogott.
- Luke majd m..mindent elmond. - szaladt el.
- Egyre bonyolultabb ez az ügy és már ki akarom deríteni mi ez az egész. Tudom mit mondott Luke arról, hogy Sky közelébe se mennyek, de meg kell néznem, hogy jól van-e.
~Aly szemszöge~
Remélem az a kis senki jól végezte a munkáját és nem látta meg senki. Én előre szóltam annak a ribancnak, hogy kerülje el Luke-ot, de úgy tűnik nem ért a szép szóból. Mostanra már biztos megtanulta, hogy hol a helye.
~Luke szemszöge~
Idegesen indultam vissza a part felé. Közben pedig emlékek játszódtak le a fejemben.
*Vissza emlékezés*
- Luke tudod az egyik idegesítő ismerősöm nem hagy békén és meg akarom leckéztetni, hogy tudja hol a helye. - szólt Aly.
- Szóval tudnál adni egy tablettát? - biccentet. Ezzel jelezte, hogy nem akármilyen tablettát akar.
 Túlságosan is idegesített a nyávogása ezért elkezdtem keresni amiről beszélt. Vissza gondoltam arra amit mondott ezért egy erősebb gyógyszert adtam neki, amivel tuti rá veszi a haverját vagy kit, hogy leszálljon róla.
Megfordultam és a kezébe nyomtam a bogyót utána pedig elküldtem.
*Vissza emlékezés vége*
Idegesen túrtam a hajamba hiszen rájöttem ez az én hibám. Én adtam neki a tablettát.
~Aly szemszöge~
A napmelegét érezni a legjobb, azzal a tudattal, hogy milyen sexy barnák leszünk a csajokkal.
- Aly!!! - egy dühös hang ordítása zavarta meg a gondolat menetem.
Azonnal felültem a napozó ágyon és a napszemüvegemet feltoltam a fejem tetejére. Az ordító hanghoz végre arc is párosult,bár, bárcsak ne történt volna meg!
Luke két másodperc alatt elém ért majd felrántott a csuklómnál fogva és gyilkos tekintettel méregetett. A félelem úrrá lett a testemen, amit a lábam remegése fejezet ki. Tudtam, hogy tudja.
- Miért? - bámult dühösen.
- Én én csak azt akartam, hogy tudja hol a helye. - magyarázkodtam.
- Te nem vagy normális! - szántotta át a haját az ujjaival.
Majd tekintetét az enyémbe vájta. Tudtam, hogy így is nagy önfegyelem kellet neki ahhoz, hogy ne rendezzen jelenetet itt mindenki előtt. Elengedte a csuklóm én pedig vissza rogytam az ágyra.
~Luke szemszöge~
 - Vége! - ez volt az utolsó szavam.
Nem kellet több szó, hogy megértessem Aly-vel mit tett...  Még utánam ordított, de figyelmen kívül hagytam.
**
Az ajtónál álltam és a kilincshez nyúltam, de azt éppen akkor nyomták le.
- Ash? - ráncoltam a homlokom.
Az arca teljesen lefagyott bár meg is értettem, de mi előtt bármit is mondhattam volna Lenna hangos ordítása bezengte a szobát.
~Lenna szemszöge~
Az elviselhetetlen fájdalomhoz még egy görcs is társult ami már túl sok volt egyszerre. Muszáj volt ordítanom és meg is tettem.
Luke rám kapta tekintetét, de meg sem szólalt.
- Meg mondtam nem? - nézett Ash szemébe.
- De..
- Nincs de! - vágta rá ismét Luke.
Nem tudtam miről beszélnek, de ebben az állapotban az érdekelt legkevésbé.
- Ezt vedd be! - utasított Luke. Nem ellenkezdtem hanem rögtön beszedtem a kapott tablettát egy kis vízzel. Ash addigra már nem tartózkodott a szobában. Elment...



** ~fél óra múlva~
Éreztem ahogy a gyógyszer hatása egyre többet segít és már csak gyenge fájdalmaim vannak, de túl fáradt vagyok, hogy bármit is mondjak neki. Tudom, hogy ez az ő faháza, de már késő. Túlságosan is kimerültem és a szemhéjaim is leragadni készültek majd párperc múlva az álom átvette felettem az uralmat amit nem is bántam. De még előtte melegség terült el az oldalamon...

Sietek a kövivel mint mindig.. :) Várom a visszajelzéseket! :)<3

9. rész Bosszú!

Kedves olvasóim! Sajnos nem igazán tudom tartani ezt a heti 1 rész dolgot a suli miatt, de nagyon igyekszem.Most már tényleg kiszámíthatatlan, mert van amikor van időm és megtudom írni, de van amikor egyáltalán nem.. Remélem nem fogtok haragudni, ha későn érkezik a rész, de tényleg igyekszem! Ismét köszönöm a pipákat és kommenteket na meg a 19 féliratkozót! Nagyon jól esik tényleg! Imádlak titeket! <3 Bocsi ezért a kis monológért xd. Ha szeretnétek facebook csoportot szavazatok! 
A részről talán annyit, hogy az eleje nem igazán izgalmas, de a végét annak titulálom :) Szóval Jó olvasást!

És elsétált... De ha akartam volna akkor sem tudtam volna utána menni, mert túlságosan is elvesztem a gondolataimban. Most lehet örülnöm kéne, mert választ kaptam a kérdéseimre, de nem megy! Túl naivnak hisz, pedig tudom, hogy hazudik vagy legalább is egy része kimaradt a történetből.Talán ez volt az utolsó esélyem, hogy kiderítsem, hogy mi folyik itt, ennyi információt is csak azért tudtam kiszedni belő, mert elégé részeg volt.
  Kifújtam a tüdőmben lévő felesleges levegőt és elrugaszkodtam a fától. A "buli" még mindig tartott, de én inkább úgy gondoltam vissza cammogok a szobámba. Nem lepődtem meg... Lilly már rég aludt. Úgy tűnik ő is rá unt a bulira.  Én is az ő útját szeretném járni ezért gyorsan fel is kaptam a pizsamám és bevetettem magam az ágyba.
Csak bámultam a plafont és igyekeztem vissza idézni a nem régiben történő beszélgetés minden egyes szavát. De könnyen ment, mert bevésődött minden perc és mozdulat.
Már minden emlékem próbáltam össze rakni, de valahogy nem áll össze a kép....
**
Éreztem, ahogy a szemhéjaim elnehezednek és egyre jobban az állom világa felé haladok. Ami lassan be is szippant.
**
Reggel a hangos kopogás és az osztályfőnök rikácsoló hangja ébresztett.
- Igyekezzetek 10 perc múlva reggeli! - ordított.
Remek!
Nagy nehezen kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Meglepetten vettem észre, hogy Lilly már az utolsó simításokat végzi magán. Én pedig annak is örültem, hogy feltudtam ülni. Még jó, hogy alkoholt nem ittam akkor 2x ilyen furán érezném magam.
Lassan felkecmeregtem álló pozícióba és kerestem egy tűrhető szettet ami egy egyszerű pólóból és egy szoknyából állt, meg  egy topánkából. A hajamat gyorsan rendbe szedtem és egy törlőkendővel át töröltem az arcom ezzel egy kis löketet adva magamnak a reggelhez.
Amikor elkészültem elindultunk Lillyvel az ebédlőhöz.
Beérve leültünk egy üres asztalhoz és a kikészített müzlit enni kezdtük.

- Nos diákok. Ahogy látom mindenki elfogyasztottat az ételét ezért most ismertetem a mai programunkat. Először is öltözzenek fürdő ruhába, mert le megyünk a partra. Ez lesz az egésznapos programunk. Az ebéd pedig úgy alakul, hogy a strandon fogunk lángost enni. 10 perc múlva indulunk. Kérem siessenek a készülődéssel!
Hát akkor irány vissza!- gondoltam magamban.
**
A fürdőben gyorsan átöltöztünk és vissza indultunk a faházhoz.
Az kizárt dolog volt, hogy én egy száll fürdőruhába mennyek le a partra ezért felkaptam egy hosszú lukacsos lenge fölsőt ami annyit takart amennyire szükség volt.
A tanárok már kint álltak és várták a diákokat akik több kevesebb sikerrel meg is érkeztek.
A lelógó hajam már túlságosan is melegített ezért inkább felkötöttem egy laza kontyba. Körbe néztem az embereken és megláttam Ash-t. Ami azt illeti még mindig haragszom rá. Megakarom tudni ezt az egész ügyet, de a büszkeségem nem hagyom alább szóval nem szólók hozzá. De amit Luke emlitett még mindig elgondolkodtat.
~Ash szemszöge~
Éreztem Lenna égető tekintetét magamon, de nem fordulhattam oda. Tudom, hogy haragszik, de jobb lesz így. Legalább távol marad az egésztől. Ha tudná, hogy azért nem beszélek vele, mert nem lehet. Sokkal egyszerűbb lenne minden. Luke megtiltotta. Nem értem, hogy ez is a teljes csapattaggá válás egyik 'feladata' vagy csak nem akarja, hogy közöm legyen hozzá.... Úgy tűnik ezt már sose tudom meg. Túlságosan is jól ismerem Luke-ot, ha beszélnék Lennával talán engem bántana, de az is lehet, hogy tovább folytatná a 'keserítsük meg Lenna életét' - akcióját. Jobb lesz, ha nem kockáztatok...
~Lenna szemszöge~
Ki vetettem az idegesítő gondolatokat a fejemből. Majd elindultam a tömeg után.
Igazából hamar oda értünk, mert a tenger elég közel volt a faházakhoz. A tanár még elmondta, hogy a lángosos bódénál találkozunk egy órakor addig pedig szabad foglalkozás, de a vigyázóknak mindenképp a közelünkben kell lenniük.
Bár Luke-ot sehol se láttam eddig, de nem mintha hiányozna vagy valami óriási bajba keverednék amíg nincs itt.
Ahogy látom mindenki a tengert tűzte ki célpontul, de megértem hiszen nagyon meleg van, de én mégis inkább maradok a napozásnál. Gyorsan kerestem egy szabad napozóágyat és leültem rá majd ittam egy kicsit a kihozott üvegemből utána pedig levettem a felsőmet és hátradőltem az ágyra.
- Végre egy kis nyugalom. - sóhajtottam, amint a napmelegét megéreztem pezsegni a bőrömön. A szememet becsuktam és így élveztem tovább a barnulás pillanatait.
~Lilly szemszöge~
Követtem Lenát a part felé, de ő eléggé sietősre fogta, ezért én lelassultam...
Nagyon furcsán nézhettem ki amikor az előttem lévő lányra pillantottam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is hozzám szól.
- Te vagy Lilly, igaz? - hunyoritott.
- I..igen é..én vagyok. - dadogtam Aly-nek.
- Ne dadogj már! - utasított.
- Rendben! Sajnálom... - húztam össze magam.
- Lenne itt egy feladat amit teljesíteni kéne. Meg tudod csinálni? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Persze! - bólogattam hevesen.
Talán így kivívok nála valamiféle elismerést. Mindig is szerettem volna közel kerülni hozzá, de ez nem igazán volt lehetséges.
- Mi lenne az? - kérdeztem.
- A feladat egyszerű. - mosolygott ördögien.
- Csak annyi az egész, hogy ezt a kis pirulát beledobod Lenna üvegébe és kész is. De senki se lásson és senkinek sem beszélhetsz erről! - nézett rám ellen mondást nem tűrő tekintettel. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy mi ez a tabletta és mért kell ezt tennem, de tudtam, hogyha ezt megteszem biztos magamra haragítom ezért inkább csöndben maradtam és bólintottam egyet.
- Helyes! - mosolygott ismét
- De, ha egy szót is mersz szólni akárkinek erről a kis csevejről... - jött közelebb. Megkeserítem az életedet! - szegezte felém a mutató ujját. Nagyon rám ijesztett ezért ismét csak bólintottam.
- Én is így gondoltam! - mondta, majd tovább haladt a csapat után.
~Lenna szemszöge~
Annyira melegem volt, hogy egyből lehúztam az üvegem egész tartalmát majd ismét vissza dőltem a napozó helyemre.
Párperc múlva egy apró nyilallást éreztem a hasamban, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Élveztem volna tovább a napsugarak melegét magamon, de egy árnyék megzavart ebben. Kinyitottam a szemem és ki más lett volna ott, ha nem Luke. A szememet forgattam rá utána pedig ismét becsuktam azokat.
- Nyugi én se lennék itt szívesen veled. - ült le a mellettem lévő ágyra.
- Akkor minek vagy itt?
- Mert muszáj! - köpte oda.
- Tudod én vagyok a "vigyázod" vagy mi...
- És? Attól még elmehetsz... Senki se tudja meg.. és ahogy látod nem vagyok túl nagy veszélyhelyzetben. - flegmáztam. De a gyomrom ismét fájni kezdett...
- Ne flegmáz velem! - került ismét elém.
- Mér? Mi lesz? - húztam az agyát egy mosoly kíséretében.
Az ő arcára is egy vigyor ült ki ami nem sejtetett túl sok jót....
És már csak annyit éreztem, hogy a hideg tenyere a térdhajlatom alá és a hátamra csúsztatta.
- Luke Hemmings! Azonnal tegyél le! - kalimpáltam, de a gyomrom egyre jobban fájt ezért kénytelen voltam abba hagyni.
- Ohh tudod a teljes nevem? Ez de cuki. - nevetett miközben a tenger felé haladt.
- Komolyan Luke tegyél le! Nagyon fáj a hasam! - nyöszörögtem.
- Ennél jobb kifogásod nincs? - horkant fel ismét.
- Komolyan Luke! - ütöttem a mellkasát, de nem hatotta meg és egyre beljebb értünk a vízben. A hasam már borzasztóan fájt szinte ordítani tudtam volna, de nem tudom mitől fáj....
- Kérésed számomra parancs! - nevetett. Majd a kezei elengedtek én pedig a vízbe zuhantam és süllyedni kezdtem. Próbáltam feljebb úszni, de minden mozdulat maga volt a pokol.
 
 Muszáj volt össze húznom magam, mert így kevésbé éreztem a fájdalmat. Ahogy felnéztem nem láttam Luke alakját így kétségbe estem, hogy nem fog kimenteni.
Levegőm is alig maradt ezért megkellet próbálnom felúszni ez volt az utolsó lehetőségem. Kimozdultam a magzatpózból és minél gyorsabban próbáltam a felszínre úszni, de borzasztóan fájt. A fejem ki ért a vízből és a távolodó fiú nevét próbáltam ordítani.
- Luke!
Már nem láttam, hogy észre vett-e mert ismét süllyedtem. Túlságosan is fájtak a mozdulatok. Az egyik kezemet még próbáltam nyújtva tartani, hogy lásson, de nem volt túl sok esélyem.
 
Már csak imádkozni tudtam, hogy visszaforduljon hozzám.


Remélem azért tetszett és egy kis vissza jelzést is kapok :) Szeretnétek külön facebook csoportot esetleg? :) Szavazatok! :)