Fontos! Blog szünet

Sziasztok! Sajnos rossz hírekkel érkeztem.... Tudom,hogy ennyi idő után ezt hallani nagyon "gáz", de remélem megértitek.....
Úgy érzem nem tudom már rendesen vezetni a blogot a suli miatt. Mivel, ha még csat tanulni kéne úgy lenne egy kevés időm, de más is van.... (gyakorlás +közmunka mivel 50 óra kell és most még több időm van mint jövőre lesz vagy azután)Mivel muszáj fejlesztenem az angoltudásom, minden szabadidőmet kb. arra fordítom, hogy bővítsem a szókincsem az-az tanulok...
Ez azt jelenti, hogy sajnos be kell zárnom a blogot.... 1000 -szer +1 is átgondoltam és erre jutottam.... De erre most nem jut időm.... Próbáltam felezni, de nem megy... És egyik angoltanárral most nagyon belehúztunk és tartani kell a tempót... Sajnálom.... De mindenképp folytatom majd a blogot az-az a végére juttok.... De ha komolyan veszem a tanulást akkor erre csak nyári szünetbe kerül sor..............

Trailer

Itt a blog trailer, ha esetleg valaki még nem látta volna. :)
https://www.youtube.com/watch?v=UfhsHFCEFw0&feature=youtu.be

Nem rész

Sziasztok :)

Nagyon sajnálom, de mostanában egyszerűen semmire sincs időm. Ha van akkor vagy hullafáradtan esek haza vagy elromlik a gép, amit most kaptam vissza, de most meg beteg vagyok -.-... Jól össze jött.... Na mindegy igyekszem a résszel, de nem tudom mikorra tudom hozni :/ 

12. rész Soha ne merészelj még egyszer Lucas-nak hívni!

Mostanában egyáltalán nincs időm írni szóval fogalmam sincs mikor tudom hozni a kövi részt, de sietek! Remélem megértitek.... :(


(Bipoláris=személyiség zavar-folyton változnak az érzései)

~Luke szemszöge~

Nem volt kedvem visszamenni a faházba ezért úgy döntöttem teszek egy kört a whiskym társaságában.

Éppen a partnál jártam, amikor megláttam valakit összekuporodva a víz szélénél. Közelebb sétáltam és akkor jöttem rá, hogy Lenna van előttem. A cigi füstöt lassan kifújtam majd megálltam mögötte. A szabad kezemet a gerincéhez vezettem, de az utolsó pillanatban visszahúztam. 

Egy percre talán el is felejtettem, hogy nekem nincsenek is érzéseim. - nevettem magamon, de csak magamban. 

Visszasétáltam a visszavezető úthoz, de megálltam, mert megláttam valakit közeledni.

~Lenna szemszöge~

Valaki a vállamra tette a kezét erre hirtelen felkaptam a fejem.

Ash volt az. Egy undorodó tekintettel ajándékoztam meg majd próbáltam felállni, hogy itt hagyjam, de visszatartott és ismét ülőhelyzetben találtam magam.

- Mit akarsz? - köptem a szavakat. Nem bírtam rá nézni ezért inkább a hullámzó tengernek vetettem a figyelmem.

- É..én nem gondolkodtam. Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Mármint tudom... csak..ahh ideges lettem. Mármint mérges.... vagy is dühös, szóval sajnálom! - hebegett össze-vissza.

- Kire voltál te dühös? - húztam  össze a szemeimet.

- Rám? - kérdeztem mielőtt még válaszolhatott volna.

- Igen. - mondta keményen. - én pedig értetlenül bámultam rá..

~Ashton szemszöge~

*visszaemlékezés*

Épp az ajtómon léptem ki amikor Luke-al találtam szembe magam.

Nem szólt semmit csak a kezembe nyomott valamit. A tekintetem egyből a tárgyra vetődött és akkor láttam meg, hogy ez, az a karkötő amit Skynak adtam.

- Megkért, hogy ezt adjam oda. Azt hiszem, már nem bír téged. - nevetett.

Egy szót sem bírtam kinyögni, de mire képes lettem volna rá addigra elsétált.

*vissza emlékezés vége*

Dühös lettem az emlékre és meggondolatlanul köptem a szavakat a lány felé.

~Lenna szemszöge~

Meglepet a hangvétele és ennek hangot is akartam adni, de megelőzött a beszédben.

- Sokszor tesznek olyat az emberekkel, amivel megbánthatják a másikat, de ez van! Törődj bele. - motyogta.

Nem hittem a fülemnek. Még neki áll feljebb? Hihetetlen.

Most már sikeresen felálltam, majd lekevertem egyet Ash-nek és sietni kezdtem a visszavezető ösvény felé. Szerencsémre eszébe se jutott utánam jönni.

~Luke szemszöge~

Végig néztem Lenna és Ash veszekedését, de sajnos azt nem hallottam, hogy miről "beszélnek".

Egy hangos csattanást hallottam, amire visszakaptam a fejem, de már csak annyit láttam, hogy valaki felém halad. Nem álltam meg hanem folytattam a sétát.
**

Már az ösvény közepénél jártam, de úgy döntöttem bevárom a közeledő személyt. Két esett következhet be. Első: Ashton az és akkor kiderítem mi történt. Második: Sky az és kicsit "szívóm a vérét."

Azt hiszem az utóbbi az esélyes, mert már ide hallom Sky szitkozódásait, ami persze megmosolyogtat.

Bebújtam a fa árnyékába, és amikor már elég közel volt ki tettem a lábam ő pedig elesett benne.

- Basszus! - káromkodott. Halkan kuncogni kezdtem ő pedig feltápászkodott és a szemembe nézett.

- Faszfej! - sziszegte. Az állkapcsom megfeszült, türtőztetni kellet magam, hogy ne tegyek butaságot, de nem volt könnyű.

Közeledni kezdett felém én pedig követtem a tekintetemmel a mozdulatait. Hirtelen már csak annyit vettem észre, hogy a whiskym a kezében van és a tartalmát elkezdi magába üríteni.

~Sky szemszöge~

A nem rég szerzett italt minél gyorsabban magamba próbáltam 'önteni', hogy mielőtt elvenné mindenképp  érezzem a hatását. De meglepve kellet tapasztalnom, hogy a megfeszült izmai egy sejtelmes mosollyá alakultak át. Nem igazán törődtem vele, helyette inkább az ital fogyasztással foglalkoztam, mert féltem, hogy meggondolja magát és elveszi.

Miután elégnek véltem az elfogyasztott mennyiséget Luke kezébe nyomtam az üveget.

-  Remélem, nem szándékozol megerőszakolni. – forgattam a szemeimet.
- Hozzád még bottal sem érnék! – köpte a szavakat.

Mondhatom jól eset a kedves kis kijelentése…

Ismét szedni kezdtem a lábam ő pedig követett. Éreztem, ahogy az alkohol lassan eléri a hatását és egy kicsit meg is billenek sétálás közben.

- Mi az, talán Ash megsértette az érzéseid? - mondta gúnyosan, majd ismét kortyolt egyet az üvegből.

- Mit kerestél itt? - tereltem a témát, miközben arra ügyeltem, hogy ne essek el.

- Unatkoztam és gondoltam végig nézem a szívélyes kis veszekedéseteket, - kuncogott két korty között.

Ezzel a mondatával sikerült még idegesebbé tennie, pedig Ashton is pont elég volt nekem.

- Utállak Luke Hemmings. - dünnyögtem, de sokkal inkább magamnak, mint neki.

- Barom! - köptem a szavakat, de már elég hangosan ahhoz, hogy meghallja.

- Hmmm... Talán a te hibád, mármint biztos megharagudott, hogy nem hordod a karkötőcskéjét. - az az idegesítő mosoly végig az arcán lapult, míg kiejtette gúnyosan a szavakat.

Tudta, hogy ezzel végleg belém döfte a kést hiszen ő szakította el az ékszert.

Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. Egy perc alatt képes feldühíteni és a legrosszabb, hogy még élvezi is.

- Szörnyeteg! - ripakodtam rá a dühtől vezérelve. A ritka idegesítő mosoly pedig egy kifejezéstelen arcra változott fekete szemekkel együtt. Lassan közelíteni kezdett felém...

Éreztem, ahogy az egyik közeli fához ütközik a hátam a lökés miatt, ujjai pedig óriási gyorsasággal a nyakam köré csavarodnak.

Talán félnem kéne tőle,de nem ilyen állapotban. Az alkohol elfoglalta már az agyamnak legalább a felét és valamiért nevetnem kellet. Furcsán nézett rám, de mielőtt bármit mondhatott volna bele kezdtem a monológomba.

- Ohh a Nagy Luke Hemmings csak a saját testi erejével képes kordában tartani a királynőt, mi? - nevettem fel. Egy pillanatra izmai megfeszültek, de ismét gúnyos mosollyá alakult át.

- Úgy gondolod? - itta ki az utolsó csöppet is. Kezét lassan leengedte majd zsebre dugta azt.

Vigyorral a képén kezdett egyre jobban közeledni én pedig a fa miatt képtelen voltam a hátrálásra. Kezeit kicsúsztatta a zsebeiből majd meglepetésemre gyorsan a vállaim fölé a fára támaszkodott, így lehetetlenné téve a menekülésemet. Fejét nyakhajlatomhoz vezette majd suttogni kezdett.

- Úgy gondolod? - ismételte.

- Úgy. - mondtam egy kicsit lefagyva. Éreztem, ahogy a mámorító whisky illata ömlik a szájából, ezzel még vonzóbbá téve őt.

Gondolatomra azonnal megráztam a fejem, hiszen én sose gondolnék ilyeneket Luke-ról józanon. Azt hiszem.... Mármint az tagadhatatlan, hogy vonzó külseje van, de a belső maga a pokol.

Fejét visszavezette az eredeti helyzetbe és a szemeimbe nézett.

- Kár. - mondta miközben ujjával lassan végig simított az arcomon. Szemeimmel végig követtem a mozdulatait majd megremegtem, ahogy az érintés helye ismét hideggé vált,

Nem értettem Luke viselkedését. Annyira bipoláris, bár tudom az előző tette csak a vérében csorgó alkoholnak köszönhető. Nem mintha akarnám, hogy közöm legyen hozzá.

Hátra lép egy lépést és hátat fordít ezzel mutatva, hogy távozni készül, de nem hagyom, beszélni kezdek.

- Azt tudom, hogy egy szörny vagy. - jelentettem ki, ezzel nem hagyva, hogy azt higgye egy kis játék miatt rögtön a kezei közé omlok. Talán nem kellet volna, de nem hagyhattam, hogy gyengének tituláljon.

Vissza fordul hozzám a szemei pedig ismét sötétségben úsznak, de nem félek.

- Nem ismersz! - magasodott fölém.

- Ohh csak azt ne mond, hogy 'te is más vagy, meg legbelül jó fiú és ez csak egy álca, mert az élet kemény lapokat osztott neked' ezt már ismerjük. - gúnyoltam..

Idegesítően kuncogni kezdett. Mondjuk ki őszintén nem erre a reakcióra számítottam.

- Mi ilyen vicces? - húztam össze a szemöldököm, karjaimat pedig mellkasom előtt összefűztem.

- Sosem mondanék ilyet... - rázta a fejét.

A szemeimet forgattam mire ismét sötét tekintetével találtam szembe magam.

- Ne forgasd rám a szemed! - emelte fel a hangját, én pedig a hirtelen jött váltás miatt megremegtem.

- Mért mit teszel Lucas? - kérdeztem őszintén. Tekintetem az övébe véstem, de még is mintha valahol máshol járna.

~ Luke szemszöge~

A kiejtett szavai visszaidézték bennem a keserű emlékeket. Pont úgy mondta, mint ő. Még a hanglejtés sem különbözött. Pontosan olyan volt, ahogyan "ő" ejtette ki. Az egyetlen, aki iránt érzéseim voltak, de meg is bántam. Nincs rájuk szükség csak megnehezítenek mindent.

Éreztem, ahogy öklöm megfeszül és kénytelenül idézem vissza azt a pillanatot ami örökre megváltoztatott engem.

**visszaemlékezés**

Megtudta amit nem kellet volna és most itt hagy. Próbálok tiltakozni, de nem hallgat rám, menekülni akar

- Nem mehetsz el. - ejtem ki a szavakat kétségbe esetten. Nem tudom elképzelni nélküle az életem, de úgy látszik neki nem jelentettem semmit. Pedig azt mondják a szerelem mindent kibír, de ez hazugság.

- Mért mit teszel Lucas? - állt elém.

Nem tudtam mit mondhatnék már mindent megtettem. Ott eldöntöttem megváltozok.
 Kikerül majd útjára indul, de én elkapom a karját és a szemébe nézek.

- Ugye tudod, hogy erről senkinek sem beszélhetsz Zoela, vagy véged!

Szeme mintha egy apró csalódottságot tükrözött volna, de utána semmitmondóra váltott át. 

Bólintott majd idegesen kirántotta a kezét az enyémből és felszállt az indulásra kész buszra.

Akkor láttam utoljára.

**visszaemlékezés vége**

Az ujjaimat erősen ökölbe szorítottam és próbáltam kiűzni borzalmas pillanatot a fejemből.

~Lenna szemszöge~

Nem tudom mi játszatódott le a fejében, de a vonásai percenként változtak. Talán az alkohol okozta ezt a látomást, de meg lennék esküdve, hogy egy pillanatra fátyolos lett a tekintete.

 Épp felszólaltam volna, hogy itt van-e még, de ismét megelőzött. 

- Soha.. - lépet még közelebb.

- Érted..soha ne merészelj még egyszer Lucas-nak hívni! - szinte már ajkaim közé beszélt. - annyira fájdalmasan hangzottak a szavai, de nem tudom miért.

- Senki sem nevezhet így! - mondta erőteljesen, de a végén mintha megremegett volna a hangja, majd otthagyott.

Párperc még kellet, hogy észhez térjek és én is visszaigyekezzek a saját faházamba.

Egész úton pedig azon gondolkoztam vajon mért akadt fenn azon, hogy Lucas-nak hívtam....

Bipoláris idióta ez tény!


Wao ismét köszönöm a +2 feliratkozót és a komikat meg a pipákat!! <3 Remélem ez a rész is tetszett. :)

11./ 2. rész Alone.

zene: 9. a listán (Miley Cyrus - Someone Else)

"- Mi folyik itt? - szűrődött ki egy mély hang a tömegből. Az összetömörült emberek lassan szétnyitották a kört így Luke-al kerültem szembe, a hang tulajdonosával. Meg sem lepett az a nyomorult mosoly az arcán ami a helyzetem miatt alakult ki."

Míg Luke idegesítően lassan közeledett felénk addig azon gondolkoztam,hogyan tudnám vissza adni ezt az egészet annak a ribinek, míg ki nem ötlöttem valamit. Tudtam, hogy ebből sehogy se fogok jól kijönni, de a cél szembesíti az eszközt.
Egy gúnyos mosoly ült ki az arcomon, amit Luke is észre vett. Végre elénk ért és ez mihelyst megtörtént rögtön beszélni kezdtem.
- Ohh úgy tűnik nem tudod kordában tartani a királynőt igaz királyfi? - mondtam gúnyosan. Azt hiszem mind a kettőjük gyenge pontja ebben a 'királyosdiban' rejlik. Szóval,játszunk!
- Mi? De hát te estél nekem, te nem normális! - Magyarázott Aly.
- Én nem arról beszélek. - mosolyogtam. Kellet egy kis idő mire le esett neki, hogy a tettére gondoltam ezt pedig az ijedt arckifejezéséből vettem ki. Luke is rá jött mi a tervem. Mármint ezzel ő is bajba kerülhet, hiszen 1 neki kellet volna rám vigyáznia 2 elég ciki lenne, ha mindenki megtudná, hogy az állítólagos barátnője miket tesz.
Láttam ahogy az izmai megfeszülnek és, ahogy a mosolya szépen lassan átalakul kifejezéstelen arccá. És imádtam! Megérdemelte, hiszen elszakította a karkötőm és próbálta minden pillanatban tönkre tenni az életemet csak hiba csúszót a kis tervébe. Az-az 2-1 az állás úgy tűnik, a javamra.
- Aly lejárt az időd! - mondta Luke
- Azt hiszem ideje másik királynőt választani! - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Mindenki lélegzet elfojtva hallgatta a szavait míg én örültem magamnak és Aly gyászos arcát néztem.
Előre sajnálom a következő "kiválasztottat".

Luke rám emelte a 100 wattos mosolyát én pedig gyanakvóan néztem rá majd pedig kitágult szemekkel kezdtem rázni a fejemet.
- A következő királynő pedig nem más mint Sky! - vigyorgott még mindig.
Aly és én pedig egyszerre kiáltottunk.
- MI?
- Ez ez nem lehet, hogy ezt a ribancot választod helyettem, mert egy kicsit baja lett a gyógyszeremtől. - szerencsétlennek fel sem tűnt, hogy leleplezte magát.
Nem adom meg Lukenak azt az örömet, hogy kiakadni lásson ezért inkább kihasználom a lehetőséget utána pedig lemondom ezt a hülyeséget.
Az emberek mind össze súgtak és Lukera vagy rám kapkodták a fejüket. Intettem annak aki lefogott, ő pedig rögtön el is engedett. Aly elé léptem majd ismét adtam neki egy pofont csak most már annyi különbséggel, hogy ő le volt fogva.
Persze lehordott mindennek és kalimpált, de nem igazán figyeltem oda hanem azon járt az eszem, hogy Luke a saját csapdámat fordította ellenem.
Vajon mért csinálja eszt velem? Semmi rosszat nem tettem ellene. Jó egyszer megaláztam az ebédlőben, de azt is ő kezdte.
Sóhajtottam egyet majd otthagytam a tömeget. Még át sem kellet verekednem magam rajtuk hiszen egyenes utat hagytak nekem. Úgy tűnik nagyon komolyan veszik ezt az egészet, de miért?
Annyi a megválaszolatlan kérdés...
Kicsit furcsálltam, hogy Luke csak úgy elengedett, de örültem neki. Vissza siettem a faházamhoz miközben a csuklómat szorongattam, de a megszokott fekete anyagnak már hűlt helye volt. Elhaladtam ott is ahol Mr.Szörny letépte rólam, de már nem volt ott.
Még is csak egy baráttól kaptam...,de ő ezt is tönkre tette.
- Ugye tudod, hogy most már nem tudod elkerülni!? - jött egy hang mögülem.
Lassan megfordultam és Calum-al találtam szembe magam,
- Mit? - ráncoltam a homlokom.
- Inkább kit..
- Mi? Nem értem.
- Hallottam, hogy Luke téged választott királynőnek...
- Jaah, hogy arra gondoltál.. Nem számít.. Majd elmondom, hogy nem akarok az lenni vagy kiszállok...ilyesmi. Csak nem akartam mindenki előtt leszégyeníteni...
- Ezt te nem érted.. Innen nincs kiszállás...
- Mért, ki ő? Vagy mit tud tenni ellenem? Eddig is megkeserítette az életem, rosszabb már csak nem lesz! - horkantam fel.
- Több dologra képes mint te azt gondolnád. - morogta. Ki nem állhatom amikor valaki ilyen ködösen beszél, annyira irritáló, egyszerűen felidegesít.
- Amúgy is minek törődsz velem? Eddig sem érdekelt mi van velem... - fakadtam ki.
- Mi? Mért ne törődnék veled? - ráncolta a homlokát.

- Szép kis barát mondhatom. Nem elég, hogy még le is cserélsz, még úgy is csinálsz mintha nem tudnál az egészről. Hihetetlen!
- Jobb lesz, ha távol maradsz tőle... - csak ennyit mondott aztán pedig lelépet.
Utálom, ha valaki megmondja mit csináljak, de az most még jobban zavart, hogy csak így itt hagyott. Valahol nagyon is bánt a viselkedése, ahogy Ash-é is. Már nem is keres, bár ebben nagy részben Luke keze is benne van, úgy érzem, de akkor is.
Nem akarok ismét egyedül lenni, igaz megszoktam, de sosem voltam teljesen egyedül mindig voltak fiú barátaim,mostanáig!
Végre elérkeztem a faházhoz majd épp a kilincs után nyúltam, de valaki megelőzött bentről.

Ash nevetve nyitotta ki az ajtóit, de amikor észre vett egyből átalakultak a vonásai.
- Mit keresel itt? - húztam össze a szemöldököm.
- Amm... semmit.
Már elégé ismerem ahhoz, hogy tudjam valami itt nem stimmel.
Arrébb löktem majd nehézkesen bejutottam a helyiségbe. A szemeim kitágultak, ahogy megláttam az éppen pólóját igazító Lilly-t. Idegesen fordultam Ash-ez aki a tarkóját vakarta.
- T....te!
- Te tudtad mit csinált ez a liba és komolyan lefektetted?!! - túrtam idegesen a hajamba. Nem voltam féltékeny egyáltalán, de annál idegesebb. És mérhetetlenül csalódott.
- Takarodj innen! - ordítottam rá. Próbált magyarázkodni, de egyáltalán nem izgatott a mondani valója. Kilöktem az ajtón majd jól becsaptam azt.
Aztán meggyötörten huppantam le az ágyra.
- É..én... - kezdett bele a lány, de nem hagytam, hogy befejezze. A düh ismét eluralkodott rajtam ezért ordibálni kezdtem vele és megfenyegettem, ő pedig könnyezve rohant el. Annyira mérges voltam rá, de az igazat megvallva inkább Ashtonra. De örülhet, hogy mást nem tettem vele. Bármi történhetett volna velem a hülye tablettája miatt, de még megfizet!
** este
A vacsora után a tanár ismét össze hívta a csoportot megbeszélésre.
Nem csalódtam, hiszen csak elmondta, hogy holnap mikor megyünk a vonathoz és a napi teendőket,
Utána pedig mindenki szétszéledt a faházához. Kivéve én! Semmi kedvem nem volt egy levegőt szívni azzal a kétszínű egyeddel ezért a tanárok figyelmetlenségét kihasználva leszöktem a partra.
Ledőltem a homokba és hallgatta a hullámokat. Annyira nyugtató volt és nekem most pont erre volt szükségem. Végig gondoltam az eddig itt töltött napjaimat, de valahogy semmi jó dolog nem történt velem. Sokkal jobb lenne, ha még mindig a régi házunkban laknánk távol innen. Legalább nem lennék teljesen egyedül mint itt.
A gondolkodás felidegesített ezért felültem és egy közelemben lépő kavicsot belehajítottam a tengerbe.

- Nem akarok egyedül lenni! - ordítottam, majd még egyet bele dobtam a hullámok közé.

Az arcomat a tenyereimbe temettem és vissza idéztem a régi szép időket, amikor apa még élt és egy család voltunk. Boldogok! Nagyon hiányzik ez....

Van már chat a blogon úgyhogy aki szeretne ott is írhat nyugodtan :)Nagyon örülnék néhány bővebb kominak. 5 kommi után jön a kövi :) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és wao 22 pipát! Nagyon örültem neki! <3

11. /1. Rész Kölcsön kenyér vissza jár!

Köszönöm a 2 új féliratkozót! <3 Köszönöm az összes visszajelzést :') Remélem tetszik majd a rész, bár nem túl hosszú....

A szemeim tágra nyíltak ahogy az ajtó becsapódott és Luke állt előttem. A takarót lehámoztam magamról majd felültem az ágyon. Már nem éreztem semmiféle fájdalmat ami megnyugtatott.
Tisztában voltam azzal, hogy ezt neki köszönhetem, de azokat a dolgokat sem felejtettem el amit eddig tett. Úgyhogy mondjuk egálban vagyunk. Nem fogom megköszöni neki. végül is. ha úgy vesszük ő sodort bajba. De még mindig nem értem mi történhetett. Nem szoktam csak így ilyen rosszul lenni...
A halk köhintése zavarta meg a gondolatmenetemet és a tekintetem ismét rá vezettem.
- Mi történt? - néztem a szemébe. Az elejétől kezdve elkezdte mesélni a történetet, de én nem így értettem, hogy mondja el a dolgokat ezért meg is állítottam.
- Ammm.. nem úgy értem, hanem nem tudod mi bajom volt, vagy mi történt? - kérdeztem rá.
Egy kicsit hezitált majd szólásra nyitotta a száját.
- De. Aly, Lilly segítségével egy elég erős hatású gyógyszert tett a kulacsodba amíg nem figyeltél. - vont vállat. Teljesen lesokkoltam.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad. - vont ismét vállat. Úgy csinál mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne.
Ez pedig csak még jobban felidegesített. Nem vagyok hirtelen haragú, de ez megtette a hatását. Felálltam az ágyról és dühösen elindultam az ajtó felé. Tuti megtépem azt a ribancot! Nem tudom felfogni, hogy jut valakinek ilyen az eszébe.
- Most meg hova mész? - nevetett Luke.
- Kinyírni Aly-t! - ripakodtam rá.
- Ne merj ilyen hangnembe beszélni velem! - kapta el a kezemet és szúrósan nézett rám.
- Eresz már el! - rángatóztam.
- Ennél többre nem futja? - jelent meg egy kaján mosoly az arcán.

Próbáltam kitépni a kezem az övéi közül, de sehogy se ment és ez csak még mérgesebbé tett.
- Luke eresz már el! - szóltam rá mérgesen, miközben még mindig rángattam a kezem.
Csak felhorkantott egyet és már is a földön találtam magam. Hát persze a szokásos "eleresztése".
- Jól vagy? - halottam meg egy ismerős hangot.
- Úgy nézek ki? - mordultam Calumra. Tudom, hogy nem érdemelte meg, hogy rajta vezessem le a dühöm. Vagy még is!?
- Akkor gondoltál volna erre amikor lecseréltél!- morogtam.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét. Én közben pedig feltápászkodtam a földről.
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy lecseréltél, hogy ne te legyél a vigyázom. - fontam össze  a karomat a mellkasom előtt.
- Mi?
- Luke megmondta, nem kell játszanod magad.
- Én nem... - kezdte el, de Luke köhintése megzavarta ebben. Rá pillantott majd idegesen elviharzott. Végkép nem értem. Még neki állt feljebb? Hihetetlen!
Ez is csak növelte az idegességemet. Tudtam, ha én egyszer megtalálom Aly-t nem lesz kegyelem!
 Luke-ot figyelmen kívül hagyva folytattam az utamat.Éppenséggel a part felé, mert megbeszéltük, hogy amíg itt vagyunk mindig lejövünk ide a csoporttal.
- Hova sietsz így? - Állt utamba Ashton. Bár tippem sincs, hogy került ide.
- Én.... - már folytattam volna, de a vállamon elhelyezkedő kéz tulajdonosa meggátolt ebben.
- Ő most velem van és nem siet semerre. - vigyorgott Luke és a vállamat megszorította én pedig fel szisszentem rá, de csak én hallottam.
 Ash még beszélt volna, de Luke szokásosan elküldte. Nem értem mi baja van vele.És Ash miért teszi csak úgy amit Luke mond. Már semmit nem értek...
- Mit képzelsz magadról? Ki vagy te, hogy egy szó nélkül lelépj? - csikorgatta a fogait. Így elég ijesztő volt, de a düh átvette felettem az uralmat, úgyhogy nem éreztem félelmet.
- Lenna Skyler Becker lennék. - gúnyolódtam.
még mindig szúrósan nézett rám majd ismét megszólalt.
- Ez még mindig rajtad van? - váltott témát.
A karkötőmre mutatott, én pedig automatikusan megszorítottam azt.
- Mért ne lenne? - vontam vállat. Tudtam, hogy már nem kéne tovább húzni az agyát, de egyszerűen nem bírtam megállni.
- Azt mondtam, hogy ne viseld! - jött egyre közelebb és mire észbe kaptam már csak annyit vettem észre, hogy a fekete anyagból készült tárgy a földön hevert.
Ha azt a dühöt ami bennem volt egy kicsit is növelni lehetett, akkor neki ez sikerült. Úgy éreztem már nem bírom tovább. A kezem megemeltem és minden érzésemet beleadva rá csaptam az arcára. Ezt érdemelte...
Fel egyenesedet majd teli méreggel megindult felém én pedig hátrálni kezdtem. Észre vettem a háttérben, hogy valaki közeledik és ahogy egyre közelebb ért megtudtam állapítani, hogy Michael az. Ahogy észre vette a helyzetet az utolsó métereket már futva tette meg és vissza fogta Luke-ot. A szőke fiú eleinte ellenkezett, de ahogy Mich suttogni kezdet neki, abba hagyta. Én nem vártam meg a végét inkább folytattam az utamat, de már futva. Az alatt az idő alatt pedig azon gondolkoztam, hogy Mick-ot hívhatnám a hősömnek is. Hiszen alig látom, de, ha szükség van rá mindig ott terem. A gondolatomat megmosolyogtam, de ez egyből átváltott undorodó tekintetté, ahogy megláttam azt a hárpiát.
A lábaim ismét gyors tempót diktáltak és így már előtte álltam. Úgy látszik egy kis tömegünk is lesz, de legalább így látják, ahogy megalázom azt az "királynőjüket".
- Héy Aly! - szóltam neki aztán egy óriási pofont kevertem le neki. Az arcát fogva fordult vissza az eredeti állásába majd nekem esett és a földön terültünk el.

Tudtam, hogy tudja, hogy miért ütöttem meg ezért nem szólt semmit. Ne hogy kiderüljön a kis titka.
Szívesen karmolásztam volna még, de valaki leszedte rólam és engem is lefogott. Rugdalóztam, de nem sikerült kiszabadulnom a fogságból, ahogy Alynek sem.
- Mi folyik itt? - szűrődött ki egy mély hang a tömegből. Az összetömörült emberek lassan szétnyitották a kört így Luke-al kerültem szembe, a hang tulajdonosával. Meg sem lepett az az idegesítő mosoly az arcán ami a helyzetem miatt alakult ki.

Szuperságos őszi szünetet :') és ne felejtsetek pipálni vagy komizni :)

10. Rész Szenvedés.

 Sziasztok drága olvasóim :3 először is waooo köszönöm a +2 féliratkozót! *-* és a sok pipát és a komikat! <3
 Lenna és Sky ugyan az az ember. (Lenna középső neve Sky) Csak gondoltam ezt leírom hátha valaki elfelejtette volna és így össze zavarodik.... itt a csoport :)

https://www.facebook.com/groups/713847638697143/

Flame and Fire blog :)

~Az egyik kezemet még próbáltam nyújtva tartani, hogy lásson, de nem volt túl sok esélyem.
Már csak imádkozni tudtam, hogy visszaforduljon hozzám.~
Már az ujjaim hegyét is ellepte a víz amitől csak még kétségbe esettebbé váltam. Még jobban süllyedni kezdtem amikor egy erős kéz körbe fogta az enyéimet és felrántani készült a vízből.
Ahogy a levegő megérintett rögtön össze rezzentem a karjaiban és levegőért kapkodtam.
A vizes pólóját markolásztam remegve és a szemeimet össze zárva próbáltam elűzni a fájdalmat. De nem ment....
Nem szólt egy szót se csak éreztem ahogy sietősen a part felé igyekszik.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon a borzasztó fájdalom miatt.
Utáltam, hogy ilyen gyengének lát, de nem tudtam mit tenni csak ő segíthet most.
Párperc múlva már puha anyagot éreztem alattam és a szememet is kitártam. Az egyik faházban voltunk én pedig az ágyon feküdtem. Bár ez nem az én faházam volt.
A szemeim rögtön megtalálták őt aki egész végig engem figyelt. Az arca ugyan olyan kifejezéstelen volt mint eddig, de a tekintete...mintha egy apró aggódás szikrája futott volna végig rajta, de aztán ismét rideggé vált. Beszélni akartam, de ahogy szólásra nyitottam a számat ismét egy éles fájdalom nyilallt a hasamba.
- Áhh! - ordítottam. - ő pedig az ágy széléhez sietett.
- Mi történt? - mondta fagyosan én pedig még mindig a könnyeimmel küszködtem.
- N..nem tudom. - ráztam a fejem miközben a lepedő anyagát szorongattam.
- Ettél ma valami különöset?
- Nem, csak a reggelit. - nyöszörögtem.
- Hmmm..., és mit ittál?
- Semmit csak vizet a kulacsomból.
- Hol az a kulacs? - húzta össze a szemöldökét. De nem értem mi ilyen fontos abban a kulacsban.
Válaszoltam kérdésére, de mielőtt én feltehettem volna az enyémet Luke már az ajtó túloldalán volt.
~Luke szemszöge~
Van egy sejtésem, hogy mi történhetett...
A part felé haladtam, hogy megkeressem Sky kulacsát.
- Luke! - szólított egy mély hang.
Megfordultam a hang irányába és Ash-el találtam szembe magam.
- Mit akarsz?
 - Nem érek rá. Nem mintha magyarázkodnom kéne neki.
Tovább indultam, de követni kezdett.
- Hova mész? Nem Lennára kéne figyelned? - ráncolta a szemöldökét.
Egy gyors fordulatot vettem majd a szemébe néztem.
- Te engem ne kérj számon! - mordultam rá!
- De, ha ennyire tudni akarod hozzá megyek csak vissza viszek neki valamit.
Majd ismét folytattam az utam míg a napozó ágyaknál meg nem találtam az üveget amin a neve is rajta volt. Rögtön kinyitottam, de üres volt, viszont az utolsó cseppekben valami volt sőt fehér por szerűség ragadt az oldalára.
- Sejtettem. - motyogtam magamban.
- Minek neki Lilly üvege? - okoskodott Ash.
- Ez nem... várjunk.. mi? Honnan veszed, hogy ez az övé?
- Láttam amikor kinyitotta. - vont vállat.
Egy szót sem szóltam csak kikerültem a fiút és a lány keresésére indultam.
~Lilly szemszöge~
Még mindig lelki ismeret furdalásom van amiatt amit tettem, de már nem tehetek semmit. Remélem így Aly jobban felfigyel rám!
Éppen a faházból tartottam ki amikor megláttam Luke-ot.
 
Nagyon dühösnek látszott és egyre közelebb ért. Próbáltam hátrálni, de már előttem állt.
- Mit raktál ebbe? - ordított. A vér is megfagyott bennem. Honnan tudja vajon?
- É..én semmit. - dadogtam.
- Azt kérdeztem mit raktál bele? - üvöltött. Már könnyek szöktem a szemembe hiszen nagyon féltem.
Megragadta az arcom így beállítva, hogy mindenképp a szemébe nézzek. Az-az a gyilkos tekintetébe. Nem bírtam tovább, el kellet mondanom.
- E..egy tablettát. - dadogtam.
- Milyen tablettát? - szorított még mindig.
- N..em tudom. Már nem tudtam megállni a sírást, de a könnyeim nem igazán hatották meg.
- Nem tudod... - ízlelgette a szavakat.
- Valakitől kaptad talán? - vonta fel a szemöldökét. Én hezitáltam és ide oda kapdostam a tekintetem. Már tudtam, hogy elárultam magam. Luke nem hülye.
- Kitől kaptad? - ordított ismét.
- Én nem... - ráztam a fejem, de mondatomat nem tudtam befejezni. Mert az ajtó megremegett mellettem hiszen beleütött. Túlságosan féltem, hogy ezt velem is megteszi ezért inkább elmondtam neki amit akart.
- A..aly-től... - hajtottam le a fejem.
- Basszameg! - szitkozódott.
A szellő rögtön megcsapott ahogy elsuhant mellettem. Én pedig remegve vissza siettem a partra.
~Ash szemszöge~
Luke lelécelt, de semmit nem árult el. Még mindig a parton voltam hiszen én is be vagyok osztva vigyázónak.
Ahogy a büfé felé siettem egy ismerős alak bukkant fel. Gyorsan meg is állítottam.
- Héy Lilly! Mi ez az egész? - néztem rá szúrósan és csak most vettem észre a kisírt szemeit. Érzem, hogy Luke-nak mind ehhez köze van.
- N..nem tudom. É...én csak... - dadogott.
- Luke majd m..mindent elmond. - szaladt el.
- Egyre bonyolultabb ez az ügy és már ki akarom deríteni mi ez az egész. Tudom mit mondott Luke arról, hogy Sky közelébe se mennyek, de meg kell néznem, hogy jól van-e.
~Aly szemszöge~
Remélem az a kis senki jól végezte a munkáját és nem látta meg senki. Én előre szóltam annak a ribancnak, hogy kerülje el Luke-ot, de úgy tűnik nem ért a szép szóból. Mostanra már biztos megtanulta, hogy hol a helye.
~Luke szemszöge~
Idegesen indultam vissza a part felé. Közben pedig emlékek játszódtak le a fejemben.
*Vissza emlékezés*
- Luke tudod az egyik idegesítő ismerősöm nem hagy békén és meg akarom leckéztetni, hogy tudja hol a helye. - szólt Aly.
- Szóval tudnál adni egy tablettát? - biccentet. Ezzel jelezte, hogy nem akármilyen tablettát akar.
 Túlságosan is idegesített a nyávogása ezért elkezdtem keresni amiről beszélt. Vissza gondoltam arra amit mondott ezért egy erősebb gyógyszert adtam neki, amivel tuti rá veszi a haverját vagy kit, hogy leszálljon róla.
Megfordultam és a kezébe nyomtam a bogyót utána pedig elküldtem.
*Vissza emlékezés vége*
Idegesen túrtam a hajamba hiszen rájöttem ez az én hibám. Én adtam neki a tablettát.
~Aly szemszöge~
A napmelegét érezni a legjobb, azzal a tudattal, hogy milyen sexy barnák leszünk a csajokkal.
- Aly!!! - egy dühös hang ordítása zavarta meg a gondolat menetem.
Azonnal felültem a napozó ágyon és a napszemüvegemet feltoltam a fejem tetejére. Az ordító hanghoz végre arc is párosult,bár, bárcsak ne történt volna meg!
Luke két másodperc alatt elém ért majd felrántott a csuklómnál fogva és gyilkos tekintettel méregetett. A félelem úrrá lett a testemen, amit a lábam remegése fejezet ki. Tudtam, hogy tudja.
- Miért? - bámult dühösen.
- Én én csak azt akartam, hogy tudja hol a helye. - magyarázkodtam.
- Te nem vagy normális! - szántotta át a haját az ujjaival.
Majd tekintetét az enyémbe vájta. Tudtam, hogy így is nagy önfegyelem kellet neki ahhoz, hogy ne rendezzen jelenetet itt mindenki előtt. Elengedte a csuklóm én pedig vissza rogytam az ágyra.
~Luke szemszöge~
 - Vége! - ez volt az utolsó szavam.
Nem kellet több szó, hogy megértessem Aly-vel mit tett...  Még utánam ordított, de figyelmen kívül hagytam.
**
Az ajtónál álltam és a kilincshez nyúltam, de azt éppen akkor nyomták le.
- Ash? - ráncoltam a homlokom.
Az arca teljesen lefagyott bár meg is értettem, de mi előtt bármit is mondhattam volna Lenna hangos ordítása bezengte a szobát.
~Lenna szemszöge~
Az elviselhetetlen fájdalomhoz még egy görcs is társult ami már túl sok volt egyszerre. Muszáj volt ordítanom és meg is tettem.
Luke rám kapta tekintetét, de meg sem szólalt.
- Meg mondtam nem? - nézett Ash szemébe.
- De..
- Nincs de! - vágta rá ismét Luke.
Nem tudtam miről beszélnek, de ebben az állapotban az érdekelt legkevésbé.
- Ezt vedd be! - utasított Luke. Nem ellenkezdtem hanem rögtön beszedtem a kapott tablettát egy kis vízzel. Ash addigra már nem tartózkodott a szobában. Elment...



** ~fél óra múlva~
Éreztem ahogy a gyógyszer hatása egyre többet segít és már csak gyenge fájdalmaim vannak, de túl fáradt vagyok, hogy bármit is mondjak neki. Tudom, hogy ez az ő faháza, de már késő. Túlságosan is kimerültem és a szemhéjaim is leragadni készültek majd párperc múlva az álom átvette felettem az uralmat amit nem is bántam. De még előtte melegség terült el az oldalamon...

Sietek a kövivel mint mindig.. :) Várom a visszajelzéseket! :)<3

9. rész Bosszú!

Kedves olvasóim! Sajnos nem igazán tudom tartani ezt a heti 1 rész dolgot a suli miatt, de nagyon igyekszem.Most már tényleg kiszámíthatatlan, mert van amikor van időm és megtudom írni, de van amikor egyáltalán nem.. Remélem nem fogtok haragudni, ha későn érkezik a rész, de tényleg igyekszem! Ismét köszönöm a pipákat és kommenteket na meg a 19 féliratkozót! Nagyon jól esik tényleg! Imádlak titeket! <3 Bocsi ezért a kis monológért xd. Ha szeretnétek facebook csoportot szavazatok! 
A részről talán annyit, hogy az eleje nem igazán izgalmas, de a végét annak titulálom :) Szóval Jó olvasást!

És elsétált... De ha akartam volna akkor sem tudtam volna utána menni, mert túlságosan is elvesztem a gondolataimban. Most lehet örülnöm kéne, mert választ kaptam a kérdéseimre, de nem megy! Túl naivnak hisz, pedig tudom, hogy hazudik vagy legalább is egy része kimaradt a történetből.Talán ez volt az utolsó esélyem, hogy kiderítsem, hogy mi folyik itt, ennyi információt is csak azért tudtam kiszedni belő, mert elégé részeg volt.
  Kifújtam a tüdőmben lévő felesleges levegőt és elrugaszkodtam a fától. A "buli" még mindig tartott, de én inkább úgy gondoltam vissza cammogok a szobámba. Nem lepődtem meg... Lilly már rég aludt. Úgy tűnik ő is rá unt a bulira.  Én is az ő útját szeretném járni ezért gyorsan fel is kaptam a pizsamám és bevetettem magam az ágyba.
Csak bámultam a plafont és igyekeztem vissza idézni a nem régiben történő beszélgetés minden egyes szavát. De könnyen ment, mert bevésődött minden perc és mozdulat.
Már minden emlékem próbáltam össze rakni, de valahogy nem áll össze a kép....
**
Éreztem, ahogy a szemhéjaim elnehezednek és egyre jobban az állom világa felé haladok. Ami lassan be is szippant.
**
Reggel a hangos kopogás és az osztályfőnök rikácsoló hangja ébresztett.
- Igyekezzetek 10 perc múlva reggeli! - ordított.
Remek!
Nagy nehezen kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Meglepetten vettem észre, hogy Lilly már az utolsó simításokat végzi magán. Én pedig annak is örültem, hogy feltudtam ülni. Még jó, hogy alkoholt nem ittam akkor 2x ilyen furán érezném magam.
Lassan felkecmeregtem álló pozícióba és kerestem egy tűrhető szettet ami egy egyszerű pólóból és egy szoknyából állt, meg  egy topánkából. A hajamat gyorsan rendbe szedtem és egy törlőkendővel át töröltem az arcom ezzel egy kis löketet adva magamnak a reggelhez.
Amikor elkészültem elindultunk Lillyvel az ebédlőhöz.
Beérve leültünk egy üres asztalhoz és a kikészített müzlit enni kezdtük.

- Nos diákok. Ahogy látom mindenki elfogyasztottat az ételét ezért most ismertetem a mai programunkat. Először is öltözzenek fürdő ruhába, mert le megyünk a partra. Ez lesz az egésznapos programunk. Az ebéd pedig úgy alakul, hogy a strandon fogunk lángost enni. 10 perc múlva indulunk. Kérem siessenek a készülődéssel!
Hát akkor irány vissza!- gondoltam magamban.
**
A fürdőben gyorsan átöltöztünk és vissza indultunk a faházhoz.
Az kizárt dolog volt, hogy én egy száll fürdőruhába mennyek le a partra ezért felkaptam egy hosszú lukacsos lenge fölsőt ami annyit takart amennyire szükség volt.
A tanárok már kint álltak és várták a diákokat akik több kevesebb sikerrel meg is érkeztek.
A lelógó hajam már túlságosan is melegített ezért inkább felkötöttem egy laza kontyba. Körbe néztem az embereken és megláttam Ash-t. Ami azt illeti még mindig haragszom rá. Megakarom tudni ezt az egész ügyet, de a büszkeségem nem hagyom alább szóval nem szólók hozzá. De amit Luke emlitett még mindig elgondolkodtat.
~Ash szemszöge~
Éreztem Lenna égető tekintetét magamon, de nem fordulhattam oda. Tudom, hogy haragszik, de jobb lesz így. Legalább távol marad az egésztől. Ha tudná, hogy azért nem beszélek vele, mert nem lehet. Sokkal egyszerűbb lenne minden. Luke megtiltotta. Nem értem, hogy ez is a teljes csapattaggá válás egyik 'feladata' vagy csak nem akarja, hogy közöm legyen hozzá.... Úgy tűnik ezt már sose tudom meg. Túlságosan is jól ismerem Luke-ot, ha beszélnék Lennával talán engem bántana, de az is lehet, hogy tovább folytatná a 'keserítsük meg Lenna életét' - akcióját. Jobb lesz, ha nem kockáztatok...
~Lenna szemszöge~
Ki vetettem az idegesítő gondolatokat a fejemből. Majd elindultam a tömeg után.
Igazából hamar oda értünk, mert a tenger elég közel volt a faházakhoz. A tanár még elmondta, hogy a lángosos bódénál találkozunk egy órakor addig pedig szabad foglalkozás, de a vigyázóknak mindenképp a közelünkben kell lenniük.
Bár Luke-ot sehol se láttam eddig, de nem mintha hiányozna vagy valami óriási bajba keverednék amíg nincs itt.
Ahogy látom mindenki a tengert tűzte ki célpontul, de megértem hiszen nagyon meleg van, de én mégis inkább maradok a napozásnál. Gyorsan kerestem egy szabad napozóágyat és leültem rá majd ittam egy kicsit a kihozott üvegemből utána pedig levettem a felsőmet és hátradőltem az ágyra.
- Végre egy kis nyugalom. - sóhajtottam, amint a napmelegét megéreztem pezsegni a bőrömön. A szememet becsuktam és így élveztem tovább a barnulás pillanatait.
~Lilly szemszöge~
Követtem Lenát a part felé, de ő eléggé sietősre fogta, ezért én lelassultam...
Nagyon furcsán nézhettem ki amikor az előttem lévő lányra pillantottam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is hozzám szól.
- Te vagy Lilly, igaz? - hunyoritott.
- I..igen é..én vagyok. - dadogtam Aly-nek.
- Ne dadogj már! - utasított.
- Rendben! Sajnálom... - húztam össze magam.
- Lenne itt egy feladat amit teljesíteni kéne. Meg tudod csinálni? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Persze! - bólogattam hevesen.
Talán így kivívok nála valamiféle elismerést. Mindig is szerettem volna közel kerülni hozzá, de ez nem igazán volt lehetséges.
- Mi lenne az? - kérdeztem.
- A feladat egyszerű. - mosolygott ördögien.
- Csak annyi az egész, hogy ezt a kis pirulát beledobod Lenna üvegébe és kész is. De senki se lásson és senkinek sem beszélhetsz erről! - nézett rám ellen mondást nem tűrő tekintettel. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy mi ez a tabletta és mért kell ezt tennem, de tudtam, hogyha ezt megteszem biztos magamra haragítom ezért inkább csöndben maradtam és bólintottam egyet.
- Helyes! - mosolygott ismét
- De, ha egy szót is mersz szólni akárkinek erről a kis csevejről... - jött közelebb. Megkeserítem az életedet! - szegezte felém a mutató ujját. Nagyon rám ijesztett ezért ismét csak bólintottam.
- Én is így gondoltam! - mondta, majd tovább haladt a csapat után.
~Lenna szemszöge~
Annyira melegem volt, hogy egyből lehúztam az üvegem egész tartalmát majd ismét vissza dőltem a napozó helyemre.
Párperc múlva egy apró nyilallást éreztem a hasamban, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Élveztem volna tovább a napsugarak melegét magamon, de egy árnyék megzavart ebben. Kinyitottam a szemem és ki más lett volna ott, ha nem Luke. A szememet forgattam rá utána pedig ismét becsuktam azokat.
- Nyugi én se lennék itt szívesen veled. - ült le a mellettem lévő ágyra.
- Akkor minek vagy itt?
- Mert muszáj! - köpte oda.
- Tudod én vagyok a "vigyázod" vagy mi...
- És? Attól még elmehetsz... Senki se tudja meg.. és ahogy látod nem vagyok túl nagy veszélyhelyzetben. - flegmáztam. De a gyomrom ismét fájni kezdett...
- Ne flegmáz velem! - került ismét elém.
- Mér? Mi lesz? - húztam az agyát egy mosoly kíséretében.
Az ő arcára is egy vigyor ült ki ami nem sejtetett túl sok jót....
És már csak annyit éreztem, hogy a hideg tenyere a térdhajlatom alá és a hátamra csúsztatta.
- Luke Hemmings! Azonnal tegyél le! - kalimpáltam, de a gyomrom egyre jobban fájt ezért kénytelen voltam abba hagyni.
- Ohh tudod a teljes nevem? Ez de cuki. - nevetett miközben a tenger felé haladt.
- Komolyan Luke tegyél le! Nagyon fáj a hasam! - nyöszörögtem.
- Ennél jobb kifogásod nincs? - horkant fel ismét.
- Komolyan Luke! - ütöttem a mellkasát, de nem hatotta meg és egyre beljebb értünk a vízben. A hasam már borzasztóan fájt szinte ordítani tudtam volna, de nem tudom mitől fáj....
- Kérésed számomra parancs! - nevetett. Majd a kezei elengedtek én pedig a vízbe zuhantam és süllyedni kezdtem. Próbáltam feljebb úszni, de minden mozdulat maga volt a pokol.
 
 Muszáj volt össze húznom magam, mert így kevésbé éreztem a fájdalmat. Ahogy felnéztem nem láttam Luke alakját így kétségbe estem, hogy nem fog kimenteni.
Levegőm is alig maradt ezért megkellet próbálnom felúszni ez volt az utolsó lehetőségem. Kimozdultam a magzatpózból és minél gyorsabban próbáltam a felszínre úszni, de borzasztóan fájt. A fejem ki ért a vízből és a távolodó fiú nevét próbáltam ordítani.
- Luke!
Már nem láttam, hogy észre vett-e mert ismét süllyedtem. Túlságosan is fájtak a mozdulatok. Az egyik kezemet még próbáltam nyújtva tartani, hogy lásson, de nem volt túl sok esélyem.
 
Már csak imádkozni tudtam, hogy visszaforduljon hozzám.


Remélem azért tetszett és egy kis vissza jelzést is kapok :) Szeretnétek külön facebook csoportot esetleg? :) Szavazatok! :)

8. rész Tábortűz.

Hát ismét a bunkó énje, de mire is számítottam?! Úgy tűnik ő menthetetlen...
Ahogy leértem a buszról rögtön körbe tekintettem. A friss levegőt azonnal beszívtam, ami jól eső érzést hagyott maga után.
Egy erdőhöz hasonló helyen lehettünk ami tele volt faházakkal.
Sok kis gyerek futkosott nem messze a faházaktól, talán elsősök lehettek vagy másodikosok. Úgy néz ki  nem csak mi leszünk itt a táborban.
- Gyerekek kérem figyeljenek ide! Elmondom a beosztást, hogy ki kivel lesz egy faházban.
Szerencsére hamar sorra kerültem és egy egész jó társaságot kaptam. Lilyt. Eléggé csendes lány úgyhogy biztosan megleszünk.
**
A bőröndömet elkezdtem húzni a faházam felé amelyik a 16-os számú volt. Gyorsan kipakoltam a fontos dolgaimat, majd töltőre tettem a telefonomat és kiindultam a házból.
Elindultam a megbeszélt találkozó helyre, ami ebben az esetben a tábori ebédlő volt.
Nem is volt messze,már innen is látszódik hol van pontosan.
Az ebédlőbe beérve kerestem egy üres asztalt és helyet foglaltam.
Miután mindenki megérkezett a tanár elmondta a fontos dolgokat amibe belefoglalta a szabályokat is és azt is elmondta, hogy ma tábortüzes estet tartunk ahová minden diák hivatalos. De azt még nem tudják, hogy a végzősök felosztása, hogy lesz. Mármint kik vigyáznak majd ránk az-az a kisebbekre.
Miután végzett mindenkit vissza küldött a saját faházába és majd akkor lehet szabadon mászkálni, ha kijelölték már a "vigyázókat".
**
Szerintem erre a vigyázosdira semmi szükség. Mi is elég idősek vagyunk már és nem hiszem, hogy a végzősöknek ez a "felügyelő" feladat bejönne....
Elégé unatkoztam már ezért úgy döntöttem ki megyek egy kicsit levegőzni. Bár ez nem megengedett, de nem azért jöttem el a kirándulásra, hogy egész nap egy pókhálós kis faházban legyek amikor a tenger két percre van tőlem.
Az ajtót kitártam és ismét mélyen beszidtam a friss levegőt. Majd elindultam az egyik irányba és sétálni kezdtem.
- Miss Becker! Maga meg mit keres itt? Elmondtuk, hogy amíg nem végzünk a beosztással senki nem mehet sehova! - méregetett szúrós szemmel.
Na most gondolkodj Sky!
Gyorsan valami hihető hazugságot próbáltam kitalálni és szerencsémre gyorsan jött az ötlet.
- Amm hát én csak a wc-t kerestem, mert....hát szóval vécéznem kellet. - nyögtem ki. Egy ideig még furcsán nézett, de aztán elmagyarázta, hogy hol van a keresett helyiség majd elsétált.
Kicsit idegesen fújtam ki a levegőt aztán pedig elindultam az illemhely felé. Igazából nem hazudtam nagyon, mert időközben rám jött a "pisilhetnék".
Miután végeztem vissza indultam a házhoz, mert elégé köröztek a tanárok szóval esélyem se lett volna kint maradni.
- Te meg mit keresel itt? - néztem az előttem álló fiúra.
- Én leszek a vigyázó a 16-os faház lakóinak, szóval neked. - mosolygott.
- Nem vagy vicces Calum! - fontam össze mindkét karomat a mellkasomnál.
- Hé, tudom, hogy haragszol. Sajnálom...
- Mit? Mit sajnálsz? Ohh várj megvan! - tettem fel az ujjam és úgy mutogattam.
- Azt talán, hogy hozzám se szóltál? Vagy esetleg, hogy hagytad, hogy Luke megalázzon? Hmm? - néztem rá idegesen.
Semmit se szólsz csaj bámult egyenesen. Így is elég ideges voltam és még rá tett egy lapáttal, hogy ismét csak hallgatott.
Prüszköltem egyet majd vissza indultam a faházhoz, de a csuklom után kapott.
- Sajnálom, de te ezt nem értheted. - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el! - téptem ki a kezem az övéi közül.
- Mi történt akkor? Mért nem beszélt senki? És mi a fenéért ment vissza Ash Luke-hoz? A bandához....
- Innen nincs kilépés... - motyogta.
Ez egyáltalán nem volt válasz a kérdésemre, de mintha még is előrébb jutottam volna.
- Honnan? - kerekedtek ki a szemeim.
- Sehonnan! - mondta ridegen és a tekintete is megváltozott. Olyan üres lett. Majd elviharzott. Se szó se beszéd el is tűnt.
Idegesen túrtam a hajamba és berontottam a házba. Lily ijedten kapta felém a fejét, de egy egyszerű mosollyal megnyugtattam. És az ágyamhoz vettem az irányt ahova le is vetettem magam. Egész végig azon gondolkoztam, hogy mi ez az egész? Amit ma Cal mondott a karkötő és ezek a furcsa viselkedések. Nem értem... Mi lehet a közös, mi ez a banda?
**
- Héy, Sky!
- Uhh igen? Bocsi. - kaptam a fejem a lány felé.
- Semmi baj! Gyere már hét óra.
- Hééét? - kerekedtek ki a szemeim.
- Uhum. - bólintott kuncogva.
Jól el bóbiskolhattam....
- És hova is megyünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát vacsorázni....
- Áhh tényleg!
Felkaptunk egy laza pulcsit mivel este már itt is elég hideg van.... Aztán pedig az ebédlő felé vettük az irányt.
Lefoglaltunk egy üres asztalt majd elkezdtük enni a ki vitt kaját. Ami azt hiszem brassói volt. Furi, hogy pont vacsira kaptuk, de se baj.
A helyiségben lévő hangzavar hirtelen teljesen elcsendesült. Erre a  fejemet felkaptam és az ajtó felé szegeztem. Szinte már meg sem lepődtem, hogy Luke-ék álltak ott. De az már meglepő volt, ahogy szétváltak és Luke erre felé közeledett. Nem értettem mit akart, de kicsit megrémisztett amit igyekeztem elrejteni. A széket kihúzta majd helyet foglalt. Pont előttem. Lily már mocorogni kezdett amiből könnyen kivehető volt, hogy elakart menni, de megragadtam a combját és lefelé nyomtam. Ezzel ösztönözve a maradásra, de a szőke fiúval való farkasszemet még mindig nem szakítottam meg. Próbáltam ki venni a szeméből, hogy mi ez az egész és vajon mit akar, de nem jártam sikerrel.
Mi előtt bármit is mondhattam volna az osztályfőnök megérkezett és beszélni kezdett.
- Kedves diákok! Most, hogy mindannyian itt vagyunk elmondhatom nektek a beosztást, de szerintem már rá jöttetek. - kuncogott egy aprót.
- Röviden akit magatok előtt láttok ülni ő a ti vigyázótok.
A másik dolog amit elszerettem volna mondani, hogy ma fél tízkor tábortűz lesz nem messze a 20. faháztól. De könnyen megtaláljátok. Tehát jó étvágyat ifjak!
Szinte tátót szájal néztem az előttem ülő fiúra, hogy mért pont őt kaptuk. Ez nem lehet. Valami itt bűzlik.
- Nem úgy volt, hogy Calum lesz aki vigyáz ránk? - suttogtam magamnak.
 - Elcserélt. - mondta ridegen a kék szemű fiú, de éreztem a hangjában, hogy próbálja vissza tartani a nevetést.
 
Ezek szerint ő is hallotta. De mi az, hogy elcserélt? És mért pont Luke-al?
Mérgesen kapkodtam a fejem,hogy megtaláljam Calt és tisztázzam vele, de nem láttam sehol. Gondolom gyorsan elszökött mielőtt bármit is mondhattam volna neki.
Úgy döntöttem nem reagálok Luke mondatára, mert úgy is csak veszekedés lenne belőle és már így is ideges vagyok. Inkább folytattam az evést. Néha éreztem magamon az idegesítő pillantásait, de próbáltam nem arra figyelni.
**
Végre befejeztük az evést és most éppen a fürdő felé tartunk Lilyvel. Szerencsére nincs túl sok lány így egyszerre is befértünk a fürdőbe.
Miután végeztünk vissza mentünk a faházba. Már lassan kilenc óra volt ezért mindenki az utolsó dolgait intézte. Nálam ez csak egy hajfésülést és egy vastag pulcsi felkapást jelentett.
Még egy két oldalt elolvastam a könyvemből és már indultunk is a tábortűzhöz. Lily előre sietett mivel kijelentése szerint 'nem lesz elég hely ezért ő foglal nekünk'. Úgyhogy rám maradt az ajtó zárás. Egy ideig biztosan elszórakoztam vele, mert sehogy sem akart becsukódni, de "kicsit" rá csaptam a zárra és így már csak sikerült. És végre elindulhattam. Kezeimet mélyen elrejtettem a pulcsim zsebében amik így élvezhették a meleget majd lassan lépkedni kezdtem az úti cél felé.  Az egyik fa mögül egy szipogó hang hallatszót ki és a kíváncsiságom odavezetett. Igyekeztem halk lenni, de a sötéttől alig láttam valamit így néha-néha megbotlottam valamiben. Áthajoltam a fa mögül és akkor megláttam egy kislányt aki szipogott, de nem volt egyedül hanem vele volt Luke¿?
  Még közelebb mentem, hogy biztosra mennyek és egy fa tövébe leguggoltam. Tényleg Luke volt az, de nem értem mit keres a kislánnyal itt ezért hallgatózni kezdtem.
'- Na ne sírj hercegnő! Az csak egy rossz állom volt nem lesz semmi baj. - nyugtatta Luke.
Még sosem láttam ilyennek. Annyira más. Olyan mintha lenne egy kedves oldala is... Bár ezt nem igazán gyakorolja.
- Énekelsz? - nézett rá a kislány.
- Legyen! - sóhajtott Luke. Majd rá kezdett.
Tátot szájjal hallgattam. Egészen jó hangja volt. Annyira furcsa így látni őt.
A kislány lassan elszenderedett majd Luke felkapta és elkezdte vissza cipelni a faházához. Gyorsan felálltam és a fa mentén simultam el nehogy észrevegyen, de sikeresen rá léptem egy faágra ami jó nagyot reccsent. Összeszorítottam a szemem, de szerencsémre nem vett észre hanem elhaladt mellettem, de körbenézett folyton. Amikor úgy láttam, hogy tisztes távolságban van rögtön futni kezdtem. Kisebb kitérőt tettem, mert ugye arra nem mehettem amerre Luke ment...
**
Szerencsére előbb oda értem mint Luke, de így is lihegve ültem Lily mellet.
- Hol voltál? - suttogta.
- Amm... vécén. - kamuztam
Felvonta az egyik szemöldökét és úgy vizslatott.
- Tényleg na!
- Oké, oké - rázta a fejét.
**
Egy ideig mályvacukrot és hasonlókat ettünk aztán beraktunk egy kis zenét és mindenki énekelni és táncolni kezdett. És egyesek ittak is. Ohh már majdnem elfelejtettem mondani, hogy a tanárok otthagytak minket azzal a mondattam, hogy 'Bízunk a végzősökben.' Hát nem is kellet több nekünk.....
Az alsósok nem hallhatták a zenét, mert az ő házuktól távol buliztunk. Mármint nekem nem volt igazán kedvem...
A botomra rászúrt, megolvadt mályvacukrok társaságában megindultam egy kicsit távolabbi fához és leültem a tövébe.
Majd elkezdtem enni őket, de az utolsót már nem tudtam megenni, mert ezt valaki más megtette helyettem.
- Ez most komoly? - dühöngtem.
- Csak segítettem, hogy ne hízz tovább.
- Mit akarsz Luke? - tértem a tárgyra. Lassan felálltam, hogy nagyjából egy magasságban legyünk.
- Te bűzlesz. - motyogtam miközben elfintorodtam.
- Egy kicsit ittam... - ujjával mutatni kezdte azt a kicsit majd megbillent, de nem esett el. Majd ismét elém állt. Talán most, hogy részeg kiszedhetek valamit belőle. Hajrá Sky! Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám, de ő beelőzött.
- Ez még mindig rajtad van? - mutatott a csuklómra.
- Ahogy látod.
- Ne flegmáskodj! - egy lépéssel közelebb jött majd a fekete szemeivel az enyémbe nézett.
- Ezt kaptam! Akkor van rajtam amikor akarom.
- Ez nem igaz! - csikorgatta a fogait.
- Mért, mi ez? Mit jelent akkor? Mért nem hordhatom, ha? - közelítettem felé.
- Mert Ash még csak nem rég lépet be a bandába ő nem adhat ilyet senkinek... De azt hiszem már megtanulta a leckét. - vigyorgott.
Probáltam félre tenni a dühöm, mert ezzel csak elterelte a figyelmem.
- És miért nem? - ráncoltam a szemöldököm.
Ismét közeledni kezdett, de az izmai már megfeszültek. Az ijedség átjárta a testem és hátrálni kezdtem, de beleütköztem a fába míg ő fölém tornyosult. A kezét megemelte én pedig automatikusan összeszorítottam a szemeimet. Miután kinyitottam csak a sebes öklét láttam és a fáról leeső kéregdarabokat.
- Megint! - sziszegte.
- Mi megint?
- Megint azt hitted, hogy megütlek. - a hangja mintha csalódást tükrözött volna, de rögtön meg is keményedet.
Meg se várta a válaszomat hanem elindult, de most nem menekül!
A kezét visszarántottam ő pedig értetlen fejet vágott.
- Mi ez a karkötösdi? Miért adta nem adhatta volna nekem Ash? Mit jelent? - sürgettem.
- Mert fontos vagy számára... - nyögte.
Ennyi? Várjunk! Nem lehet ennyi ez túl egyszerű. De mi mi az, hogy fontos? Hogy érti ezt? Össze zavarodtam teljesen....
Megint indult volna, de ismét megrántottam a csuklóját. Majd a szemembe nézett.
- És ez téged mér zavar? - ráncoltam a homlokom és egy mosolyt erőltettem magamra, hogy húzzam az agyát.
- Már mondtam! Mert nem adhat senkinek ilyet.
Persze ezt el is hiszem. Valami itt nem stimmel van itt még valami.... Nem csak ennyi ez a karkötő érzem.
- De akkor... - gondolkodtam. Alynek miért nincs? - szegeztem felé a kérdést. Ismét közelített, de a fa miatt már lehetetlen volt a hátrálás.
Majd a leheletét éreztem a fülemnél és kicsit össze rezzentem a hirtelen jött melegségre.
- Mert ő nem érdemelte ki! - suttogta.

Sziasztok :) Szóval igyekeztem hosszabbra írni ezt a részt , mert nem tudom, hogy mikor tudok legközelebb részt hozni, de sietek! Köszönöm a + 2 feliratkozót!! *-* És a sok komit na meg a még több pipát:) <3 Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket bár megjegyzem ez nem a kedvencem lett úgymond.... Na mind1... :) Remélem most is kapok néhány vissza jelzést és sok sikert a sulihoz Babys! <3

7. rész / 2. Ki ő valójában?

~Este~
Idegesen dobáltam a cuccaimat a bőröndömbe és csak arra tudtam gondolni, hogy valamit biztosan itthon hagyok...
Na jó, az igazat megvallva ez volt a legkisebb gondom. Nem tudtam, hogy most örüljek-e a "kirándulásnak". Jobb esetben biztosan ezt tenném, de most....,most nem.
Nem értem ezt az egészet ami ma történt. Ash mért nem mondott semmit és a többiek miért voltak ilyen furák? Egyszerűn nem értem....
Sokszor úgy érzem távol kéne maradnom Luke-tól és ettől a bandától és akkor minden egyszerűbb lenne. De nem megy! Túl kíváncsi vagyok. Ki kell derítenem, hogy mi ez az egész. A banda a karkötő és, hogy miért félnek ennyire Luke-tól. Bár ezt már sejtem, de nekem a teljes igazságra van szükségem.
Talán annyi jó lesz ebben a kiruccanásban, hogy valamit esetleg sikerül kiderítenem.
**
~Más nap reggel~
A buszról leszállva az úton húzni kezdtem a gördülős bőröndömet.
Nagyon sok ember volt az iskola buszok megállójában én pedig forgolódva kerestem a csoportomat.
Párperc keresgélés után szerencsére meg is találtam őket majd gyorsan oda siettem. Nem igazán vetettek rám nagy figyelmet ami nem volt meglepő. Az is csoda, ha a nevemet tudják. Bár mivel Ash-el lógtam azt hiszem több mint valószínű, hogy emlékeznek rám.
- Felszállás diákok! - szólt hangosan a tanár.
Azt hiszem Brightonba utazunk, de nem vagyok teljesen biztos benne.
Nagy nehezen felrángattam a bőröndömet a buszra és elkezdtem keresni egy üres helyett. Szinte mindegyik foglalt volt már, de volt még néhány ülés hátul így lehuppantam az egyik székre. Igaz, hogy ez ilyen négyes hely volt, de legalább mellettem nem ült senki.
**
Már eltelt legalább 10 perc és a jármű még mindig nem indult el ezért úgy döntöttem, hogy előveszek egy könyvet és folytatom az olvasását. A 'Ha maradnék.' című könyvre esett a választásom. Mindenki hangosan beszélgetett vagy éppen csak falatozott vagy hasonlok amíg én egyedül ültem és hol a könyvre koncentráltam hol csak elgondolkoztam valamin.
Az eső hangos kopogása rántott ki a gondolataimból és ismét a könyv fölé görnyedtem. Bár ez nem tartott sokáig mivel az előttem ülő két lány csak egyre hangosabb lett.
A könyvet idegesen csaptam össze majd a táskámba kezdtem el elhelyezni. Hirtelen síri csönd lett mire én felkaptam a fejem és egy kék szempárral találtam szembe magam. De rögtön elkaptam a tekintetemet.
Egy halvány árnyék betakart ezzel akadályozva, hogy megtudjam nézni az időt az órámon. Idegesen morogtam és felnéztem a most már kuncogó idegenre. Talán, ha nem ismerném azt mondanám, hogy édes a mosolya, de így hogy ismerem tudom, hogy ez a mosoly csak a dühítésemre szolgál.
Az előttem ülő két lány egyből felállt és másik helyet keresett a buszon és ennek nem lehetett más oka mint Luke!
A fiú azonnal elfoglalta a helyett, de egy szót sem szólt csak bámult.
Próbáltam tartani magam, hogy semmit se szóljak, de egyre nehezebb lett. Ezért úgy döntöttem ismét elő veszem a könyvem ami sikeresen takarta az arcomat előle.
**
Kíváncsi voltam, hogy még mindig engem nézz-e ezért felnéztem a könyvből. Már nem engem nézett csak kifelé nézett az ablakon.
 
 Most annyira más mint általában. Nem a ridegség vagy a sötétség volt a szemeiben hanem inkább a szomorúság. Annyira furcsa, de ez csak egyre kíváncsibbá tesz. Sosem láttam még ilyennek. Mintha most egy kicsit sebezhető lenne. Talán ez a szőke fiú is olyan mint minden átlagos tini csak tele titkokkal. Úgy érzem ki kell derítenem, hogy ki ez a Luke Hemmings! De, ahogy vissza emlékezem az eddigi itt lévő napjaimra akkor néha azt kívánom bárcsak sose találkoztam volna vele.
Teljesen elmerültem a sorok között és már azt se tudtam hány óra viszont azt éreztem, hogy álmosodom.
A könyvet kivettem az arcomból majd a szemet megdörzsöltem és ásítottam egyet.
Bár most inkább csak azt kívántam volna, bárcsak tovább olvastam volna azt a könyvet. Mert egyáltalán nem voltam arra kíváncsi, ahogy Luke és Aly nyalják falják egymást.
De mielőtt elnézhettem volna Luke észre vett. Éreztem, ahogy az arcom lángba bórul, de már ezen se volt időm gondolkozni, mert a tanár hangja megzavart.
- Megérkeztünk! - ordította a tanár.
Legalább valami menekülő út, hogy ne kelljen Luke-al szemben ülnöm.
Amilyen gyorsan csak tudtam össze szedtem a cuccaimat és elkezdtem húzni a bőröndömet.
A lépcsőnél vissza toltam a húzóját majd fel emeltem.
- Hé várj, segítek!
- Kösz, de nem kell. - válaszoltam flegmán Calumnak. Nem értem... Tegnap még hozzám sem akart szólni, most pedig rögtön segítene nekem.
Cal először furcsán nézett, de aztán felkapta a bőröndöm és egy szó nélkül le ráncigálta, így esélyem sem volt ellenkezni.
- Mennél már! - hallottam egy kicsit ideges hangot mögülem, majd hátra néztem.
Nem szóltam semmit csak lecammogtam a lépcsőn. Annyira nem értem Luke-ot. Egyszer totál dühös máskor idegesítően nyugodt a harmadik pillanatban olyan mintha megakarna ölni vagy csak nagyon rémisztő. És az érzelmeit kétpercenként változtatja. Annyira bonyolult! Ez Luke...

Ismét köszönök minden vissza jelzést!! <3 és a +1 feliratkozót. Tudom, hogy nem igazán derül ki semmi a részből vagy éppenséggel nem izgalmas, de ilyen is kell néha :D Igyekszem a következővel! :)

7. rész / 1. Váratlan esemény!

 Elöször is sajnálom, hogy ilyen rövid lett és, hogy nem tudtam előbb hozni a részt, de suli mellet lehetetlennek tartom... A második pedig, hogy nem tudom milyen rendszerességgel lesznek részek sajnos, de igyekszem! Jó olvasást! :)

A reggelem ismét a szokásos teendőimmel indult talán annyi kivétellel, hogy a tegnap borzalmas képei mindig felvillantak.
**
A busz lassan begurult a suli előtti megállóba és mindenki lesietett róla. Az eső ismét esett, de én imádtam! Legszívesebben csak lefeküdtem volna a földre és élveztem volna a hűs cseppeket, de ehelyett viselnem kellet a kényelmetlen kapucnimat, hogy ne tituláljanak valami gúnynévvel az ázott hajam miatt.
Az iskola ajtaját nagy nehezen, de sikerült benyomnom ezzel utat engedve magamnak a helyiségbe.
Azután pedig egyből a termembe siettem. Ahol egyből megpillantottam Ashtont. Rögtön oda siettem hozzá, hogy oda üljek, de mielőtt oda értem volna fogta a táskáját és letette a mellette lévő székre, ezzel jelezve, hogy foglalt.
Értetlen fejet vágtam és már szólásra nyitottam a számat, de ép akkor toppant be az irodalom tanár. És kénytelen voltam valahova leülni így a középső padba ültem.
Mondanom sem kel, hogy nem igazán kötötte le a tanár a figyelmem így körülbelül semmire sem emlékszem abból amit elmondott, de egyébként is feszülten vártam a kicsengőt, hogy végre megtudjam miért nem engedett Ash oda ülni pedig senki sem ült mellé.
**
A csengetés hangjára rögtön megindultam Ash-hez. De ő gyorsabb volt és addigra már az ajtó másik oldalán volt. Utána futottam, de természetesen belebotlottam a küszöbbe aminek köszönhetően óriásit estem.
- Basszus! - sziszegtem, amikor a földre érkeztem.
A szerencsétlenségemre ügyet se vetve indultam tovább. De mire kiértem Ash már ott állt a többiekkel ahonnan Luke se hiányozhatott.
Egy nagy levegőt véve a karkötőmet szorongatva megindultam feléjük. Minden lépéssel ahogy közelebb kerültem hozzájuk úgy szűkült egyre kisebbre a gyomrom.
A végén pedig megtört a köztem és a köztük lévő távolság.
Olyan érzésem volt mintha a levegő megfagyott volna.
Aly gyilkos tekintettel nézett rám miközben Luke vállán támaszkodott, de nem mondott semmit. Calum és Michael arckifejezése fagyos volt akár Ashtoné. Luke karja Aly körül volt, de valamiért egyáltalán nem tűnt természetesnek inkább erőltetettnek. Luke szemeiből semmit sem tudtam kivenni...
 Sosem éreztem még ilyen furcsán magam. Olyan volt mintha valami rosszat tettem volna, legalábbis ezt az érzést keletkezett bennem.
Cal általában, ha meglát mosolyogva üdvözöl és folyamatosan beszél valamiről, de most olyan mintha nem is ismerne.....
Ismét egy nagyot nyeltem majd szólásra nyitottam a szám.
- Am Ash beszélhetnénk...? - a lábammal kezdtem el birizgálni a talajt.
- Ash most nem ér rá! - mondta Luke, de a tekintette megváltozott. Az izmai egy aprót megfeszültek, utána pedig egy féloldalas vigyor kúszott az arcára.
 
Ezzel annyira feldühített. Nem is értem miért hiszi azt, hogy azt irányíthatja akit csak akar. De azt végkép nem értem, hogy Ashton mért nem szól vissza neki vagy egyáltalán a tegnapi után mit keres még mindig Luke-al.
- De igen is rá ér! - mosolyogtam, az arcáról pedig már a düh íródott le.
A reakcióját meg nem várva megfogtam Ashton kezét és elhúztam onnan. Majd egy erős kéz szorult a felkaromra.
- Azt mondtam, hogy NEM! - emelte ki az utolsó a szót és a hangját is feljebb emelte.
Most már engem is átjárt a düh és nem csak őt. A kezemet kirántottam az övéiből majd a szemébe néztem. Bár ebben a pillanatban csak azt szerettem volna, ha én is akkora lehetnék mint ő és nem magasodna ilyen ijesztően fölém.
Ismét beszélni akartam, de a csengő félbe szakított így azonnal a terembe kellet sietnem, mert hogy is mondjam... az osztályfőnök nem túl lágyszívű.
Éppen be értem még az ofő előtt aki üdvözölt minket majd elkezdte felvázolni az erre a hónapra vonatkozó dolgokat. Bár én nem igazán tudtam rá figyelni, mert egész végig az előző eseményekre tudtam koncentrálni.
**
- Maga is hallotta Miss Becker kisasszony?
Gyorsan megráztam a fejem majd a tekintetemet a tanárra szegeztem.
- Ammmm.... Megtudná ismételni kérem? Bocsánat, de elbambultam... - próbáltam magyarázkodni.
- Igen azt észre vettem Miss Becker.
Az osztály egy része nevetni kezdet, de a másik felét nem igazán érdekelte a bugyutaságom.
- Szóval azt mondtam, hogy holnap 3 napos kirándulásra megyünk. A fontos tudni valók pedig ezen a lapon vannak. - mutatott az asztalomra.
- Holnap? - kerekedtek el a szemeim.
- Igen, azért, mert ebben a teremben és a 2. emeleten lévő kettő osztályban ki kell cserélni az ablakokat és erről mi is csak nem rég értesültünk. - sóhajtott és vissza indult a tanári asztalhoz majd  hirtelen vissza fordult.
- Ohh és majdnem elfelejtettem a végzősök jönnek velünk és ők felügyelnek majd titeket, diákokat.

Köszönöm a NAGYON sok komit! *-* <3 Remélem most is megdobtok egy-kettővel :) és a pipákat is!! És az új feliratkozókat!!

6. rész / 2. "Szörnyeteg"

 Köszönöm a +2 féliratkozót és a pipákat na meg a komikat főként! Jó olvasást! *-* <3

 Zene:

  https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng

"Vártam párpercet majd ismét széthúztam, de addigra Luke már nem állt ott így egy mondhatni nyugodt sóhaj kíséretében visszahúztam az anyagot."

A megkönnyebbült sóhajt viszont átváltotta az idegesség. Nem értettem vajon Luke mit kereshet itt. De volt egy sejtésem ami semmi jót nem takart. Felkaptam a kapucnimat és gyorsan leszaladtam a lépcsőn onnan pedig át Ashez. Kopogtattam az ajtón, de nem reagált senki. Már indultam volna vissza a házba, de hangokat hallottam amik elég ismerősek voltak. És tudtam ki van vele..
Luke!
Lassan már püföltem az ajtót és ordítottam is Ash nevét, de senki sem jött ki, sőt még válasz sem érkezett. Egy nagy levegőt vettem majd idegesen túrtam a hajamba és fel-alá járkálva gondolkoztam, hogy mit tehetnék.
- Meg van! - nyögtem majd hátra szaladtam. Szerencsémre nyitva volt a hátsó ablak így egyszerűen betudtam mászni rajta bár ez csak nekem volt egyszerű.... Elindultam a hangok irányába majd megtaláltam őket. A látványtól felsikítottam ezzel magamra vontam a figyelmüket.
A lábaim ismét remegni kezdtek amikor megláttam Ash kétségbe esett tekintetét és ahogy Luke gyilkos tekintettel méreget miközben Ash-t a nyakánál fogva szorítja a falhoz.
Egyszerre olyan gyengének,de erősnek is éreztem magam, ahogy Luke szemébe néztem. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés volt...
- Mit keresel itt?
Figyelmen kívül hagytam Luke kérdését és szólásra nyitottam a számat.
- Enged el! - jelentettem ki.
A keze meglazult Ashton nyaka körül majd lassan el is engedte azt. Ash a földre csúszott le és közben erősen köhögött ami szívszorító látvány volt. Próbáltam felé sietni, de Luke elindult felém. Szerettem volna minél erősebbnek tűnni, de a fekete szemei és az ijesztő mosolya sikeresen meggátolt ebben.

Hátrálni kezdtem, de pár lépés után a falhoz értem ő viszont egyre csak közeledett és elém ért.
Aztán beszélni kezdett.
- Tudod... - kuncogott. - Hiába próbálod keménynek mutatni magad - lassan a fülemhez hajolt míg én a karkötőmet szorongattam. - Én tudom, hogy legbelül félsz. - suttogta a fülembe.
Majd vissza húzódott és ismét a szemembe nézett, de a tekintete teljesen üres volt.
- Ne próbálj meg nekem parancsolni! - emelte fel a hangját.
A levegőt is szaporábban vettem és a szívem ismét örült tempót diktált, de hálát adtam Istennek, hogy a testem nem remegett.
A kezét felemelte én pedig becsuktam a szemem és a kezeimet védekezően az arcom elé helyeztem. De nem éreztem semmiféle fizikai fájdalmat csak azt ahogy a fal megremeg mellettem. Az érzésre automatikusan kipattantak a szemeim és csak azt láttam, ahogy Luke lassan vissza húzza a faltól a kezét. Én automatikusan utána nyúltam, hogy megnézzem a szerzett sebeket, de amikor észre vettem a tettemet azonnal vissza húztam. Csak furcsán nézet aztán beszélni kezdet.
- Komolyan azt hitted, hogy megütlek? - nevetett cinikusan.
  Őszintén persze, hogy azt hittem úgy néz ki mint aki mindjárt szétrobban és aki az útjába áll azt kinyírja. De ezt mégsem mondhatom neki.
- É...én... - dadogtam, de már nem tudtam fojtatni, mert félbe szakított.
- Ne is folytasd... - túrt idegesen a hajába.
Párpercig furcsán méregetett, de ismét vissza tért a sötétség a szemeibe és csak úgy kiment a házból. Semmit se mondott.
Próbáltam feldolgozni a nemrég történteket, de Ash köhögése vissza rántott a valóságba.
Eléggé szégyelltem magam, hogy elfeledkeztem róla, de amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem hozzá.
- Jól vagy? - kérdeztem kétségbe esetten bár tudtam, hogy nyilvánvalóan nincs jól.
Nem szólt semmit csak bólintót én pedig az egyik karját a vállamon át tettem és úgy segítettem eljutni neki a kanapéig. Ott lassan hátra döntöttem amin kicsit felmordult, de nem reagált rosszul.
A fürdőben kerestem valami fertőtlenítőt ami kitisztíthatja a sebeit, mert ahogy látom jól össze verekedtek.
Amit most gondolok Lukeról azt egyszerű megfogalmazni. Egyszóval, ő egy szörnyeteg!
Miután megtaláltam az elsősegély dobozt kivettem az alkoholt és egy tiszta kendőt majd vissza siettem a fiúhoz.
Az alkoholból kiöntöttem egy keveset az anyagra amit a véres felületekre helyeztem, de csak óvatosan!
- Szzzzz! - szisszent fel.
- Sajnálom, de muszáj lesz kitisztítanom, ha nem akarod, hogy elfertőződjön! - mondtam határozottan.
**
Majd egy kis szünet állt be közénk, de én megtörtem.
- A karkötő miatt volt itt igaz? - mondtam halkan és egy pillanatra abba hagytam a munkámat.
- Igen... - suttogta ő is.
- É...én sajnálom.
Éreztem, ahogy a szemem csípni kezd és a torkomban megjelenik az a bizonyos csomó.
- Tudom! De nem a te hibád ő ilyen.
- De akkor mér vagy ebben a "bandába" mért nem kerülöd el?
- Mert nem lehet! De te ezt úgy sem értenéd! - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el!
- Nem lehet! Értsd meg! Jobb, ha semmit sem tudsz. - sóhajtott.
**
Miután befejeztem a fertőtlenítést és meggyőződtem, hogy jól van Ash haza indultam.
Szerencsére anya megint munkában volt. Gondolom ismét behívták túlórázni, de legalább addig sem zaklat. Mivel ma semmi leckém nem volt csak bepakoltam a táskámba holnapra és megindultam a fürdőbe.
A csapot gyorsan megnyitottam és miután meleg víz folyt beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg cseppek végigfolyjanak a testemen ami kellemes bizsergést okozott a kinti hideg idő után. A gondolataimat igyekeztem elterelni a nemrég történt dolgomról, de egyszerűen lehetetlen volt. De még is nem a verekedés járt a fejemben főként hanem, az hogy Luke zavarodott tekintete találkozott az enyémmel. Még sosem láttam ilyennek....
Miután megtörölköztem és fogat mostam az ágyamba vezetett az utam. A Laptopomon elindítottam a kínos 2. Évadát és azt kezdtem nézni, de már a 6. résznél elálmosodtam és úgy döntöttem inkább alszom. De Luke ijesztő tekintete beleégett a fejembe és csak arra tudtam gondolni mielőtt elaludtam.

Remélem tetszett! (a fekete szem képletesen értendő) 4 kommi után kövi :)

6. rész/ 1. Félelmetes!

 Ismét egy rövid rész, de se időm sem erőm nem volt többet írni. Komolyan már első nap is kaptunk tanulni valót... Na mind1. Sietek ahogy tudok! Remélem azért tetszik majd!! Köszi minden komit és pipát és b*asszus 4 feliratkozót *o* !! <3 Hihetetlenek vagytok!! (sorry a hibákért)

" Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát."
A félelem még mindig átjárta a testemet, de igyekeztem ezt leplezni.
Egyre csak gyorsabban hajtott a hajamat már teljesen szétfújta a szél és a hideg levegő pedig kicsípte az arcom. Bár mennyire is próbáltam távol maradni Luketól lehetetlen volt. Muszáj volt a hátának dőlnöm különbem a kanyarban biztos leestem volna.
Éreztem ahogy egy aprót kuncog a tetemen. Biztos azt hiszi most megadtam magam.
Úgy tűnik a karkötős dologról elfeledkezett bár ebben nem igazán hiszek, de amíg nem említi addig nem lehet gond.
- Honnan van a karkötő? - szólalt meg rekedtes hangján. Abban a pillanatban lefagytam. Azt hiszem túl elhamarkodottan gondolkodtam.
Magamba szitkozódtam, de egy szót se szólalt.
- Azt kérdeztem honnan van? - emelte fel a hangját.
Egyre gyorsabban ment pedig azt hittem ez lehetetlen a szívem pedig, már a torkomban dobogott.
- Luke lassíts már! - ordítottam.
- Most kérdezem meg utoljára, kitől kaptad?!
Alig tudtam magam tartani éreztem, ahogy kezeim csúszni kezdenek. Tudtam, hogy úgysem segítene rajtam én meg lezuhannék.
- Lu..ke! - sikítottam dadogva. Éreztem, ahogy testem minden egyes porcikája remeg. Ő csak kacagott, de tudtam nekem nincs sok hátra.
- Nem hallom!! - mondta még mindig nevetve. Bármennyire is próbáltam nem tudtam vissza tartani a könnyimet amik lassan potyogni kezdtek. Láttam, ahogy a sebesség mérő csak gyorsul. A félelem elvakított. Muszáj volt elmondanom vagy képes és hagyja, hogy meghaljak.
- A..ashtől. - ziháltam. A motor lassan elkezdett lassulni, de még mindig túl gyors volt.
- Álj meg! Azonnal állj meg! Te nem vagy normális! - próbáltam ordítani, de a folyton megcsuklott a hangom. Egyszerre voltam dühös ijedt és gyenge is. Annyira gyűlöltem, hogy azt szavakba nem lehetett kifejezni.
Végre meg állt én pedig azonnal leszálltam és üvöltözni kezdtem vele.

 
Amikor észre vette a könnyeimet egy kaján mosoly jelent meg az arcán ami engem csak fel hergelt és megütöttem. Egy óriási csattanás hallatszott és a vöröslő helyhez kapta a kezét.
- Te hülye liba! - szitkozódott. A fejét felemelte és a tengerkék szempár helyett már csak feketeség jelent meg. Egy ijesztő mosoly keretében megindult felém, de én automatikusan hátrálni kezdtem. Míg bele nem ütköztem egy oszlopba és nagyot nyeltem. Már összeszorítottam a szemem és vártam a legrosszabbat, de semmi sem történt így lassan kinyitottam a szemeimet. Calum ép Luke vállát fogta és magyarázott neki míg Luke ingerülten reagált a fiú minden szavára. Kezdem úgy érezni, hogy van benne valami ijesztő, de még is kíváncsi vagyok, hogy mi az. Még magamat sem értem nem, hogy még őt és ezt az egész banda ügyet...
- Majd én elviszem! - biccentett felém Michael. Elég furcsán érintett az apró törődése mivel ő sose szólt hozzám. Luke nem szólt semmit, de mielőtt megtehette volna én már Mikey mögött ültem a járművön. Az előző motoros "kalandomra" még vissza gondolni is borzasztó. Ahogy a rémképek át szelték a fejem minden porcikáját összerezzentem és a kezem remegni kezdet....
Úgy tűnik Calnak valahogy sikerült lenyugtatnia Lukeot mert Mikey felé intett aki lassan megindult. Úgy tűnik ez volt a jel...
Ő teljesen máshogy vezetett mint Luke, nem túl gyorsan ép megnyugtatóan. A hűs levegő már csak csikizte az arcom és a hajamat épp, hogy megemelte. Sokkal biztonságosabbnak éreztem Michaelel az utat mint Lukeal. Egész úton az az ijesztő szempár jutott eszembe és a megfeszült teste a még ijesztőbbé tette a hatást. Viszont erről a karkötő dologról még mindig nem tudok semmit és csak remélem nem sodortam bajba Ash-t.
**
Párperc után meg is érkeztünk a házunkhoz. Nagy nehezen lemásztam a motorról és feszengve álltam mellettem. Mikey már indult volna, de én megfogtam a vállát, így maradásra bírtam. Megfordult és kérdően nézett rám, de a tekintete még mindig kemény volt.
- Köszönöm! - mondtam lehajtott fejjel és a lábammal egy kavicsot kezdtem el rugdosni a földön.
- Ne köszönd! Nem miattad tettem! - válaszolt majd lerázta a kezemet magáról és már el is hajtott. Kicsit rosszul esett a reakciója, de mit tehettem volna. Egy nagyot sóhajtottam és bementem a házba.
- Hol voltál? Már vagy negyedórája itthon kéne lenned! - ripakodott rám anya.
- Neked is szia.. - válaszoltam. Már nem volt lelkierőm ezek után veszekedni vele.
- Hogy mondtad? - emelte fel a hangját és a kezeit mérgesen a csípőjére tette.
- Sehogy... - forgattam a szemeimet, de ezt már nem láthatta mert már a lépcsőhöz indultam így háttal álltam neki.
Szerencsémre nem folytatta a veszekedést így gond nélkül feljutottam a szobámba. Az eső ismét megeredt és én eleve álmos voltam a suli miatt ezért úgy gondoltam, hogy behúzom a függönyöket és lepihenek. Addig is kiverem a fejemből a mai nap eseményeit amitől még mindig remeg a lábam, ha rá gondolok és érzem, hogy a szemeim is csípni kezdenek. Nem értettem miért miért félnek ennyire Luketól, de kezdem megérteni. Úgy tűnik ő nem viccel... És amit ma tett azt sose bocsájtom meg neki! Nem mintha annyira érdekelné őt, hogy ki mit gondol..., de nem engedem, hogy még egyszer azt lássa, hogy félek!
A függönyt megragadtam és elkezdtem beljebb húzni amikor villámlott egyet és kicsit megugrottam. Lenéztem az udvarra és egy óriási mosollyal találtam szembe magam. Lefagytam és csak egyenesen a szemébe bámultam. Az eső még mindig zuhogott, de ő meg sem mozdult. Ott állt egy fekete kapucnis pulcsiban és csak nézett, de a legérdekesebb, hogy egy fehér esernyő volt nála amit egyáltalán nem értettem.
 
 Kezdet gyűlni bennem a harag amit talán az idegesítő mosolya válthatott ki, de nem is volt érdekes. Ismét megfogtam az anyagot és behúztam magam előtt, de nem mozdultam onnan. Vártam párpercet majd ismét széthúztam, de addigra Luke már nem állt ott így egy mondhatni nyugodt sóhaj kíséretében visszahúztam az anyagot.

Nézd meg a díjam!

Ha van kedvedet nézzetek be az "oldalak" azon belül "díjak" modulban ahol megtudhattok rólam néhány dolgot:)
A kövit nem tudom mikorra sikerül hoznom, de mindenképp igyekszem!

5. rész/ 2. Motor!

Miután felértem dühösen besiettem a terembe majd leültem a helyemre.
- Mi történt? - kérdezte Ash felvont szemöldökkel.
- Ahh semmi csak... - kezdtem el mutogatni, egyszer csak megfogta a kezem és összeszűkült szemekkel vizslatta.
- Luke mi? - horkant fel.
- Ja! - forgattam a szemem.
- Szóval....?
- A karkötőről kérdezett...
- Pontosabban?
- Hogy ki adta... - mondtam sóhajtva.
- És te nem mondtad meg, igaz?
- Úgy valahogy.....
- Majd beszélek vele.
- Szerintem nem túl jó ötlet.... - motyogtam. Ammm, de indulnunk kéne mert tesi lesz. - biccentettem. Lazán bólintott majd elindultunk.
Az öltözőben mindenki felém kapta a tekintetét amikor beértem, de én csak ignoráltam a dolgot és gyorsan átöltöztem.
Sokaknak furcsa lehet, hogy nincs egy lány barátom sem, de nekem teljesen megszokott. Néha azt érzem hallgatnom kellet volna Vanessára, de akkor nem álltam volna ki magamért és az nem én lennék, úgyhogy miután végig gondoltam elvetettem a kétségeimet.
Az öltözőből kiérve rögtön az udvarra mentem mert most kinti óránk lesz.
- Jó reggelt diákok! Lányok ti a végzősökkel fogtok röplabdázni, de előtte futni fogtok. A szokásost. Fiúk ti pedig a végzős fiúkkal fociztok.
Ohh persze a fiúknak nem kell futniuk mert őket bámulhatja ahogy félmeztelenül fociznak. Ki nem állhatom ezt a nőt!
Lassan a szájához emelte a sípot majd egy óriásit belefújt. Mindenki megindult és futni kezdtünk. Igazából szeretek futni csak zenével és nem tesi órán. A "szokásos" az nálunk 6 kör futást jelentett a focipálya körül.
- Hajrá Sky! - valaki felém ordított, de nem láttam ki volt így hátra fordultam.
- Köszi Calum! - nevettem fel, miközben visszaordítottam neki. Miota segítettem neki nagyon jó fej hozzám. Nem is értem mért félnek tőle.
Ash-el is össze pillantottunk, de csak bólintottunk egymásnak.
- Au! - éreztem ahogy valami keménybe ütköztem. Talán a futásnál előre kéne néznem.. Hát igen lehetséges...
- Nem látsz!? - ripakodott rám.
- Képzeld nem számítottam arra, hogy "valaki" - mutattam macskakörmöt. - aki focizik, a futó résznél lesz.
- Tudod te "nagy okos" - ismételte a mozdulatom. - a labda ki tud gurulni ide is.
- Ahh! - forgattam a szemeimet.
Inkább otthagytam Lukeot és tovább futottam. Már majdnem lefutottan az utolsó kört is, de valami neki jött a bokámnak és borzasztóan fájt.
- Ohhh basszus! - kaptam a fájó ponthoz és akkor vettem észre, hogy a focilabda elgurult  mellettem. Lassan felnéztem és Luke ördögi vigyorával találtam szembe magam.
 

Ez most komoly, hogy megrúgott mert véletlen neki mentem¿? Annyira gyerekes....
- Nem direkt volt! - nevetett.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és mosolyogtam mert tudtam, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen.
Állkapcsa megfeszült és a kezét ökölbe szorította, de mielőtt megindulhatott volna felém a tanár ismét megszólalt.
- Mindenki álljon be a helyére a röplabdához.
Természetesen nekem kellet középen elől állnom és ki más állhatott volna velem szemben, ha nem Aly.
- Üdv szerencsétlen! - nevetett.
- Szia Miss.Picsa! - nevettem én is.
A többiek csak köztünk kapkodták a fejüket, de Aly nem mondott semmit csak vicsorgott. Úgy tűnik a kis követői nélkül nem ér semmit. Nem mintha úgy többet nyomna a latba.
A meccs nagyon egyszerűen ment. mind a két fél időt mi nyertük. 
Már csak a tanár kemény hangját hallottam amint értesített minket, hogy vége az órának. Egy nagy sóhajt véve megindultam az öltözőbe. Az arcomat a csapból folyó hideg vízzel hűsítettem és a már lehűlt bőrömről csöpögő vizet pedig a pólóm végével töröltem le. Egy kis spray-t is használtam utána pedig felkaptam a másik pólómat meg a többi öltözékemet.
**
A fárasztó kémián kívül könnyen túl éltem ezt a napot és már a  kijárat felé tartok épp.
Ahogy kiléptem egyből észre vettem Ashéket.
- Héy Sky, ne vigyelek el? - kérdezte Calum.
Mielőtt válaszolhattam volna észre vettem, hogy mind a négyen motorral voltak és akkor belém hasítottak az emlékek.
~Vissza emlékezés~
- Kicsim gyere! - anya hangja fájdalmat sugárzott.
 A babáimmal való játszást rögtön abba hagytam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban két rendőr állt anya pedig sírva válaszolt a kérdéseikre. Gyorsan anya mellé igyekeztem, de az urak addigra elmentek.
Anyukám pedig zokogva zuhant össze a kanapén.
- A..anya mi történt?
Lassan felnézett a könnycseppektől elnehezedő pillái alól majd a szemembe nézett és a kezeimet az övéibe vette.
- K..kicsim ap.... - de már nem tudta folytatni. A hangja elcsuklott és bármennyire is próbált erősnek mutatkozni egyre csak gyengébbnek tűnt.
- Apunak motor b..balesete volt. És egy kocsi b..elé... - most én nem hagytam, hogy folytassa. A szemeimben összegyűltek a könnyek és záporozni kezdtek az arcomon lefolyva.
- D..e ugye s..semmi baja? És meggyógyul! S..sőt látogassuk meg azonnal!
- K..kicsim... már nem tudjuk meglátogatni ő..ő már.....
- Neeeeeee!!!! Ne mond ezt!! - ordítottam el magam!
**
- Héy Sky itt vagy?
- I..igen! - dadogtam. Éreztem ahogy az emlékek miatt egy könnycsepp tör utat magának, de azonnal le is töröltem nehogy észrevegyék.
- Bocsi mit kérdeztél? - erőltettem egy mosolyt  magamra.
- Hogy elvigyelek-e?
- Ohh... Hát nem hinném, hogy túl jó ötletet lenne mármint én...
- Csak nem félünk? - szakított félbe egy hang.
- Én nem! - igyekeztem határozott lenni, bár igazából féltem. Féltem mert tudtam mi történt akkor apával...
- Akkor mire vársz, nem mintha annyira akarnám, hogy velünk gyere. - köpte a szavakat Luke.
Talán meggondolatlan voltam, de Luke felé vettem az irányt és felültem mögé a járműre. - azt remélve, hogy felidegesítettem.
- Hééé azt hittem én viszlek! - játszotta a sértődöttet Cal.
- Majd legközelebb! - ordítottam mert a motort már mindegyikük beindította és csak így érthette meg amit mondok.
A motor két kapaszkodóját fogtam, mert semmi kedvem nem volt az előttem ülő fiúhoz hozzá  érni, amúgy is csak azért ültem mögé, hogy idegesítsem, de nem igazán jött össze, mert semmi jelét nem láttam az idegeskedésnek.
A kezem remeget és a szívem is gyorsabban kezdet verni. Félni kezdtem! Próbáltam kizárni a borzalmas emlékeket, több kevesebb sikerrel. De már nem hátrálhatok meg.
- Jobb lenne, ha nem ott kapaszkodnál!
- Miért is? - hergeltem.
- Nekem mindegy, csak szóltam, hátha esetleg még élni akarsz! - kuncogott.

 
Lehet, hogy igaza van, de túlságosan önfejű vagyok, hogy hallgassak rá.
Egy szó nélkül megindult. A hirtelen lökettől majdnem leestem amin ő csak nevetett. Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát.

+1 feliratkozó után jön a kövi!KÖSZÖNÖM a pipákat, komikat, feliratkozókat!!! Love ya guys! <3