11./ 2. rész Alone.

zene: 9. a listán (Miley Cyrus - Someone Else)

"- Mi folyik itt? - szűrődött ki egy mély hang a tömegből. Az összetömörült emberek lassan szétnyitották a kört így Luke-al kerültem szembe, a hang tulajdonosával. Meg sem lepett az a nyomorult mosoly az arcán ami a helyzetem miatt alakult ki."

Míg Luke idegesítően lassan közeledett felénk addig azon gondolkoztam,hogyan tudnám vissza adni ezt az egészet annak a ribinek, míg ki nem ötlöttem valamit. Tudtam, hogy ebből sehogy se fogok jól kijönni, de a cél szembesíti az eszközt.
Egy gúnyos mosoly ült ki az arcomon, amit Luke is észre vett. Végre elénk ért és ez mihelyst megtörtént rögtön beszélni kezdtem.
- Ohh úgy tűnik nem tudod kordában tartani a királynőt igaz királyfi? - mondtam gúnyosan. Azt hiszem mind a kettőjük gyenge pontja ebben a 'királyosdiban' rejlik. Szóval,játszunk!
- Mi? De hát te estél nekem, te nem normális! - Magyarázott Aly.
- Én nem arról beszélek. - mosolyogtam. Kellet egy kis idő mire le esett neki, hogy a tettére gondoltam ezt pedig az ijedt arckifejezéséből vettem ki. Luke is rá jött mi a tervem. Mármint ezzel ő is bajba kerülhet, hiszen 1 neki kellet volna rám vigyáznia 2 elég ciki lenne, ha mindenki megtudná, hogy az állítólagos barátnője miket tesz.
Láttam ahogy az izmai megfeszülnek és, ahogy a mosolya szépen lassan átalakul kifejezéstelen arccá. És imádtam! Megérdemelte, hiszen elszakította a karkötőm és próbálta minden pillanatban tönkre tenni az életemet csak hiba csúszót a kis tervébe. Az-az 2-1 az állás úgy tűnik, a javamra.
- Aly lejárt az időd! - mondta Luke
- Azt hiszem ideje másik királynőt választani! - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Mindenki lélegzet elfojtva hallgatta a szavait míg én örültem magamnak és Aly gyászos arcát néztem.
Előre sajnálom a következő "kiválasztottat".

Luke rám emelte a 100 wattos mosolyát én pedig gyanakvóan néztem rá majd pedig kitágult szemekkel kezdtem rázni a fejemet.
- A következő királynő pedig nem más mint Sky! - vigyorgott még mindig.
Aly és én pedig egyszerre kiáltottunk.
- MI?
- Ez ez nem lehet, hogy ezt a ribancot választod helyettem, mert egy kicsit baja lett a gyógyszeremtől. - szerencsétlennek fel sem tűnt, hogy leleplezte magát.
Nem adom meg Lukenak azt az örömet, hogy kiakadni lásson ezért inkább kihasználom a lehetőséget utána pedig lemondom ezt a hülyeséget.
Az emberek mind össze súgtak és Lukera vagy rám kapkodták a fejüket. Intettem annak aki lefogott, ő pedig rögtön el is engedett. Aly elé léptem majd ismét adtam neki egy pofont csak most már annyi különbséggel, hogy ő le volt fogva.
Persze lehordott mindennek és kalimpált, de nem igazán figyeltem oda hanem azon járt az eszem, hogy Luke a saját csapdámat fordította ellenem.
Vajon mért csinálja eszt velem? Semmi rosszat nem tettem ellene. Jó egyszer megaláztam az ebédlőben, de azt is ő kezdte.
Sóhajtottam egyet majd otthagytam a tömeget. Még át sem kellet verekednem magam rajtuk hiszen egyenes utat hagytak nekem. Úgy tűnik nagyon komolyan veszik ezt az egészet, de miért?
Annyi a megválaszolatlan kérdés...
Kicsit furcsálltam, hogy Luke csak úgy elengedett, de örültem neki. Vissza siettem a faházamhoz miközben a csuklómat szorongattam, de a megszokott fekete anyagnak már hűlt helye volt. Elhaladtam ott is ahol Mr.Szörny letépte rólam, de már nem volt ott.
Még is csak egy baráttól kaptam...,de ő ezt is tönkre tette.
- Ugye tudod, hogy most már nem tudod elkerülni!? - jött egy hang mögülem.
Lassan megfordultam és Calum-al találtam szembe magam,
- Mit? - ráncoltam a homlokom.
- Inkább kit..
- Mi? Nem értem.
- Hallottam, hogy Luke téged választott királynőnek...
- Jaah, hogy arra gondoltál.. Nem számít.. Majd elmondom, hogy nem akarok az lenni vagy kiszállok...ilyesmi. Csak nem akartam mindenki előtt leszégyeníteni...
- Ezt te nem érted.. Innen nincs kiszállás...
- Mért, ki ő? Vagy mit tud tenni ellenem? Eddig is megkeserítette az életem, rosszabb már csak nem lesz! - horkantam fel.
- Több dologra képes mint te azt gondolnád. - morogta. Ki nem állhatom amikor valaki ilyen ködösen beszél, annyira irritáló, egyszerűen felidegesít.
- Amúgy is minek törődsz velem? Eddig sem érdekelt mi van velem... - fakadtam ki.
- Mi? Mért ne törődnék veled? - ráncolta a homlokát.

- Szép kis barát mondhatom. Nem elég, hogy még le is cserélsz, még úgy is csinálsz mintha nem tudnál az egészről. Hihetetlen!
- Jobb lesz, ha távol maradsz tőle... - csak ennyit mondott aztán pedig lelépet.
Utálom, ha valaki megmondja mit csináljak, de az most még jobban zavart, hogy csak így itt hagyott. Valahol nagyon is bánt a viselkedése, ahogy Ash-é is. Már nem is keres, bár ebben nagy részben Luke keze is benne van, úgy érzem, de akkor is.
Nem akarok ismét egyedül lenni, igaz megszoktam, de sosem voltam teljesen egyedül mindig voltak fiú barátaim,mostanáig!
Végre elérkeztem a faházhoz majd épp a kilincs után nyúltam, de valaki megelőzött bentről.

Ash nevetve nyitotta ki az ajtóit, de amikor észre vett egyből átalakultak a vonásai.
- Mit keresel itt? - húztam össze a szemöldököm.
- Amm... semmit.
Már elégé ismerem ahhoz, hogy tudjam valami itt nem stimmel.
Arrébb löktem majd nehézkesen bejutottam a helyiségbe. A szemeim kitágultak, ahogy megláttam az éppen pólóját igazító Lilly-t. Idegesen fordultam Ash-ez aki a tarkóját vakarta.
- T....te!
- Te tudtad mit csinált ez a liba és komolyan lefektetted?!! - túrtam idegesen a hajamba. Nem voltam féltékeny egyáltalán, de annál idegesebb. És mérhetetlenül csalódott.
- Takarodj innen! - ordítottam rá. Próbált magyarázkodni, de egyáltalán nem izgatott a mondani valója. Kilöktem az ajtón majd jól becsaptam azt.
Aztán meggyötörten huppantam le az ágyra.
- É..én... - kezdett bele a lány, de nem hagytam, hogy befejezze. A düh ismét eluralkodott rajtam ezért ordibálni kezdtem vele és megfenyegettem, ő pedig könnyezve rohant el. Annyira mérges voltam rá, de az igazat megvallva inkább Ashtonra. De örülhet, hogy mást nem tettem vele. Bármi történhetett volna velem a hülye tablettája miatt, de még megfizet!
** este
A vacsora után a tanár ismét össze hívta a csoportot megbeszélésre.
Nem csalódtam, hiszen csak elmondta, hogy holnap mikor megyünk a vonathoz és a napi teendőket,
Utána pedig mindenki szétszéledt a faházához. Kivéve én! Semmi kedvem nem volt egy levegőt szívni azzal a kétszínű egyeddel ezért a tanárok figyelmetlenségét kihasználva leszöktem a partra.
Ledőltem a homokba és hallgatta a hullámokat. Annyira nyugtató volt és nekem most pont erre volt szükségem. Végig gondoltam az eddig itt töltött napjaimat, de valahogy semmi jó dolog nem történt velem. Sokkal jobb lenne, ha még mindig a régi házunkban laknánk távol innen. Legalább nem lennék teljesen egyedül mint itt.
A gondolkodás felidegesített ezért felültem és egy közelemben lépő kavicsot belehajítottam a tengerbe.

- Nem akarok egyedül lenni! - ordítottam, majd még egyet bele dobtam a hullámok közé.

Az arcomat a tenyereimbe temettem és vissza idéztem a régi szép időket, amikor apa még élt és egy család voltunk. Boldogok! Nagyon hiányzik ez....

Van már chat a blogon úgyhogy aki szeretne ott is írhat nyugodtan :)Nagyon örülnék néhány bővebb kominak. 5 kommi után jön a kövi :) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és wao 22 pipát! Nagyon örültem neki! <3