5. rész/ 2. Motor!

Miután felértem dühösen besiettem a terembe majd leültem a helyemre.
- Mi történt? - kérdezte Ash felvont szemöldökkel.
- Ahh semmi csak... - kezdtem el mutogatni, egyszer csak megfogta a kezem és összeszűkült szemekkel vizslatta.
- Luke mi? - horkant fel.
- Ja! - forgattam a szemem.
- Szóval....?
- A karkötőről kérdezett...
- Pontosabban?
- Hogy ki adta... - mondtam sóhajtva.
- És te nem mondtad meg, igaz?
- Úgy valahogy.....
- Majd beszélek vele.
- Szerintem nem túl jó ötlet.... - motyogtam. Ammm, de indulnunk kéne mert tesi lesz. - biccentettem. Lazán bólintott majd elindultunk.
Az öltözőben mindenki felém kapta a tekintetét amikor beértem, de én csak ignoráltam a dolgot és gyorsan átöltöztem.
Sokaknak furcsa lehet, hogy nincs egy lány barátom sem, de nekem teljesen megszokott. Néha azt érzem hallgatnom kellet volna Vanessára, de akkor nem álltam volna ki magamért és az nem én lennék, úgyhogy miután végig gondoltam elvetettem a kétségeimet.
Az öltözőből kiérve rögtön az udvarra mentem mert most kinti óránk lesz.
- Jó reggelt diákok! Lányok ti a végzősökkel fogtok röplabdázni, de előtte futni fogtok. A szokásost. Fiúk ti pedig a végzős fiúkkal fociztok.
Ohh persze a fiúknak nem kell futniuk mert őket bámulhatja ahogy félmeztelenül fociznak. Ki nem állhatom ezt a nőt!
Lassan a szájához emelte a sípot majd egy óriásit belefújt. Mindenki megindult és futni kezdtünk. Igazából szeretek futni csak zenével és nem tesi órán. A "szokásos" az nálunk 6 kör futást jelentett a focipálya körül.
- Hajrá Sky! - valaki felém ordított, de nem láttam ki volt így hátra fordultam.
- Köszi Calum! - nevettem fel, miközben visszaordítottam neki. Miota segítettem neki nagyon jó fej hozzám. Nem is értem mért félnek tőle.
Ash-el is össze pillantottunk, de csak bólintottunk egymásnak.
- Au! - éreztem ahogy valami keménybe ütköztem. Talán a futásnál előre kéne néznem.. Hát igen lehetséges...
- Nem látsz!? - ripakodott rám.
- Képzeld nem számítottam arra, hogy "valaki" - mutattam macskakörmöt. - aki focizik, a futó résznél lesz.
- Tudod te "nagy okos" - ismételte a mozdulatom. - a labda ki tud gurulni ide is.
- Ahh! - forgattam a szemeimet.
Inkább otthagytam Lukeot és tovább futottam. Már majdnem lefutottan az utolsó kört is, de valami neki jött a bokámnak és borzasztóan fájt.
- Ohhh basszus! - kaptam a fájó ponthoz és akkor vettem észre, hogy a focilabda elgurult  mellettem. Lassan felnéztem és Luke ördögi vigyorával találtam szembe magam.
 

Ez most komoly, hogy megrúgott mert véletlen neki mentem¿? Annyira gyerekes....
- Nem direkt volt! - nevetett.
Én csak felmutattam neki a középső ujjamat és mosolyogtam mert tudtam, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen.
Állkapcsa megfeszült és a kezét ökölbe szorította, de mielőtt megindulhatott volna felém a tanár ismét megszólalt.
- Mindenki álljon be a helyére a röplabdához.
Természetesen nekem kellet középen elől állnom és ki más állhatott volna velem szemben, ha nem Aly.
- Üdv szerencsétlen! - nevetett.
- Szia Miss.Picsa! - nevettem én is.
A többiek csak köztünk kapkodták a fejüket, de Aly nem mondott semmit csak vicsorgott. Úgy tűnik a kis követői nélkül nem ér semmit. Nem mintha úgy többet nyomna a latba.
A meccs nagyon egyszerűen ment. mind a két fél időt mi nyertük. 
Már csak a tanár kemény hangját hallottam amint értesített minket, hogy vége az órának. Egy nagy sóhajt véve megindultam az öltözőbe. Az arcomat a csapból folyó hideg vízzel hűsítettem és a már lehűlt bőrömről csöpögő vizet pedig a pólóm végével töröltem le. Egy kis spray-t is használtam utána pedig felkaptam a másik pólómat meg a többi öltözékemet.
**
A fárasztó kémián kívül könnyen túl éltem ezt a napot és már a  kijárat felé tartok épp.
Ahogy kiléptem egyből észre vettem Ashéket.
- Héy Sky, ne vigyelek el? - kérdezte Calum.
Mielőtt válaszolhattam volna észre vettem, hogy mind a négyen motorral voltak és akkor belém hasítottak az emlékek.
~Vissza emlékezés~
- Kicsim gyere! - anya hangja fájdalmat sugárzott.
 A babáimmal való játszást rögtön abba hagytam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban két rendőr állt anya pedig sírva válaszolt a kérdéseikre. Gyorsan anya mellé igyekeztem, de az urak addigra elmentek.
Anyukám pedig zokogva zuhant össze a kanapén.
- A..anya mi történt?
Lassan felnézett a könnycseppektől elnehezedő pillái alól majd a szemembe nézett és a kezeimet az övéibe vette.
- K..kicsim ap.... - de már nem tudta folytatni. A hangja elcsuklott és bármennyire is próbált erősnek mutatkozni egyre csak gyengébbnek tűnt.
- Apunak motor b..balesete volt. És egy kocsi b..elé... - most én nem hagytam, hogy folytassa. A szemeimben összegyűltek a könnyek és záporozni kezdtek az arcomon lefolyva.
- D..e ugye s..semmi baja? És meggyógyul! S..sőt látogassuk meg azonnal!
- K..kicsim... már nem tudjuk meglátogatni ő..ő már.....
- Neeeeeee!!!! Ne mond ezt!! - ordítottam el magam!
**
- Héy Sky itt vagy?
- I..igen! - dadogtam. Éreztem ahogy az emlékek miatt egy könnycsepp tör utat magának, de azonnal le is töröltem nehogy észrevegyék.
- Bocsi mit kérdeztél? - erőltettem egy mosolyt  magamra.
- Hogy elvigyelek-e?
- Ohh... Hát nem hinném, hogy túl jó ötletet lenne mármint én...
- Csak nem félünk? - szakított félbe egy hang.
- Én nem! - igyekeztem határozott lenni, bár igazából féltem. Féltem mert tudtam mi történt akkor apával...
- Akkor mire vársz, nem mintha annyira akarnám, hogy velünk gyere. - köpte a szavakat Luke.
Talán meggondolatlan voltam, de Luke felé vettem az irányt és felültem mögé a járműre. - azt remélve, hogy felidegesítettem.
- Hééé azt hittem én viszlek! - játszotta a sértődöttet Cal.
- Majd legközelebb! - ordítottam mert a motort már mindegyikük beindította és csak így érthette meg amit mondok.
A motor két kapaszkodóját fogtam, mert semmi kedvem nem volt az előttem ülő fiúhoz hozzá  érni, amúgy is csak azért ültem mögé, hogy idegesítsem, de nem igazán jött össze, mert semmi jelét nem láttam az idegeskedésnek.
A kezem remeget és a szívem is gyorsabban kezdet verni. Félni kezdtem! Próbáltam kizárni a borzalmas emlékeket, több kevesebb sikerrel. De már nem hátrálhatok meg.
- Jobb lenne, ha nem ott kapaszkodnál!
- Miért is? - hergeltem.
- Nekem mindegy, csak szóltam, hátha esetleg még élni akarsz! - kuncogott.

 
Lehet, hogy igaza van, de túlságosan önfejű vagyok, hogy hallgassak rá.
Egy szó nélkül megindult. A hirtelen lökettől majdnem leestem amin ő csak nevetett. Azt hiszem az életem fontosabb mint az önfejűségem ezért átkaroltam a derekát.

+1 feliratkozó után jön a kövi!KÖSZÖNÖM a pipákat, komikat, feliratkozókat!!! Love ya guys! <3