4. rész Verekedés.

 Sziasztok!! A gép valahogy magától kitette a részt xd na mind1... Szóval köszönöm a komikat és a pipákat na meg az új feliratkozót/kat!!! <3 Most már a névtelenek is tudnak komizni és a kóddal sem kell szórakozni :) 1 Új feliratkozó vagy 3 kommi után jön
 a kövi. Jó olvasást! Élvezzétek ki még ezt a pár napot a suli előtt !! :D
 zene:

https://www.youtube.com/watch?v=D3h-lLj3xv4

Miután Luke elhagyta a helyiséget Vanessáék egyből leordították a fejemet. Elég ideges voltam így is nem volt még erre is szükségem bár tudtam, igazuk van!
Elmotyogtam egy "most megyek lemosom ez a vackot" - félét és elindultam a mosdóba. Ilyen ragadósan csak nem indulhattam haza. Egy törlőkendőt halásztam ki a táskámból amit a csap alá helyeztem és elkezdtem kitisztítani az italt az ingemből és a hajamból. Nagy nehezen kiszedtem a ruhámból, de mivel fehérbe voltam elé átlátszót, de nem tudtam mit tenni.
Éppen indultam volna ki az ajtón amikor valakibe beleütköztem.
- Bocs! - sziszegtem.
- Ohh semmi baj. - mondta nyálas hangon.
- Szállj le Luke-ról különbem nagyon megbánod!
- Mi? Semmi közöm hozzá! És amúgy is ő jött oda hozzám, ha nem tűnt volna fel! - mondtam idegesen.
- Te kis ribanc! - mondta majd elkezdte húzni a hajam.
- Engedj el Aly! - ordítottam rá.
Majd én is elkezdtem húzni a haját, de a két csatlósa lerántott róla és a folyosó falának löktek.
- Au, basszus! - sziszegtem. Elégé bevágtam a fejem.
- Most mondom el utoljára! Ne merj Luke közelébe menni mert megjárod.
Lassan felálltam majd a fejemet fogfa kezdtem el beszélni.
- Szerintem Luke eltudja dönteni kinek a közelében akar lenni. - kacéran felnevettem. És ne fenyegess!
Ilyenkor jobb esetbe megijedtem volna vagy valami hasonló. Nem is tudom mért szóltam vissza pedig én nem ilyen vagyok, de megint feltüzelve éreztem magam.. Csak tudnám miért!
- Látom nem értesz a szép szóból! - mosolygott kacéran. Majd egy óriási pofont adott aminek irányába el is hajoltam. A két barátnőjével együtt röhögni kezdtek.

"Luke Hemmings szemszöge"
- Ép a fiú wc-ből jöttünk ki a fiukkal amikor észre vettem, hogy Aly és az az új csaj veszekednek. Kíváncsi voltam a dologra így úgy döntöttem az egyik oszlop mögül végignézem Ash-el együtt. A többi banda tagot pedig elküldtem. Amikor Sky-t megütötte Aly Ash rögtön szólt, hogy ezt nem nézi tovább és közbe lép, de nem hagytam.
"Sky szemszöge"
Az ütés helyét fogva vissza fordultam, hogy szembe legyünk és mielőtt gondolkodtam volna vissza adtam neki a pofont. A két ribanca már rám támadtak volna, de Aly nem engedte. Valami olyasmit motyogott, hogy ez az ő dolga.
- Talán félsz, hogy Luke rád unt? - nevettem ismét.
Addigra egy kisebb tömeg gyűlt körénk. Gondolom nem sokszor látják, hogy valaki megveri a "királynőt" vagy mi...
Ismét szemben állt velem majd elkezdte tépni a hajam, újra, de én se hagytam magam. De az egyik csatlósa neki lökött megint a falnak. Ennek köszönhetően Aly előnybe került. Rám ugrót és tépte a hajam és pofozgatott. Próbáltam védekezni, de a fejem már lüktetem a fájdalomtól. Majd valaki kilépet a tömegből és lerángatta rólam a csajt.
- Engedj már el Ashton! - rikácsolta.
- Állj már le! - szólt rá Ash a kapálódzó lányra.
- Ha ezt Luke megtudja biztos szétszed! - sipákolta.
- Nem hinném! - nevetett fel.
- Elég már Aly! - hallottam meg egy távoli hangot.
A tömeg lassan elkezdet ketté válni így bejutást engedve a hanghoz tartozó fiúnak. Amikor Aly meglátta rögtön abba hagyta a kapálódzást. Ash lassan elengedte a lányt aki a barátnőihez sietett.
- Tudod... Három egy ellen nem igazán igazságos! - mondta fejét rázva a hang ami egyre közelebbről hallatszott, de én még mindig nem láttam a személyt.
- É..én.. - kezdte dadogni Aly.
A hanghoz végre arc is párosult.
Ahhoz képest, hogy Aly s barátnője eléggé megijedt a fiútól.
Luke biccentett Aly felé aki el is ment. Körbe vezette a tekintetét a tömegen akik gyorsan szét is széledtek csak Ash maradt ott.
Csak most vettem észre mennyi tetoválása van sőt piercingje is, de ez is csak a feltűrt ujjú ingnek köszönhető. Csak ott állt keresztbe tett lábakkal és kezekkel a falnak dőlve. Ash lassan felém sétált majd segített felállni.
- Köszönöm! - mondtam halkan majd rá mosolyogtam.
- Jól vagy? - a hangjában egy apró félelmet fedeztem fel.
- Igen! - hazudtam.
- Enged el!
- Mi? - kérdezte értetlenül Ash.
- Azt mondtam enged el!
- De Luke, akkor elesik!
- Azt mondta jól van! - jelent meg egy kaján mosoly az arcán majd közelebb lépet.
Nem akartam, hogy Ash is úgy járjon, ahogyan Calum ezért egy biztató mosolyt küldtem felé.
Ash vonakodva, de elengedett. A fejem még mindig zúgott, de próbáltam elindulni. Teljesen olyan volt mintha forogna velem a világ majd egyszer csak éreztem, hogy hátra fogok esni. A szemeimet össze szorítottam, de az esés nem történt meg. Lassan kinyitottam a szemem és a még mindig mosolygós Lukeal találtam szembe magam.
- Nem kell a segítséged! - sziszegtem.
- Azt látom. - vigyorgott. Túl gyorsan rántott fel ami miatt újból megszédültem és karjai közé estem.
- Látszik, hogy jól vagy! - nevetett fel szarkasztikusan, de még mindig nem változott a helyzetünk. A lüktető fejem miatt kénytelen voltam lecsukni a szemem. Luke az egyik kezével a hátamat támasztotta a másikkal pedig a térd hajlatomat fogta. Lassan fel emelt, de csak Ashtonhoz vitt és átadok neki.
- Vidd haza! - utasította Luke.
Gondolom Ash bólintót mivel éreztem, hogy a mozgása miatt egy apró szellő suhan át az arcomnál. Ashből amúgy is kinéztem volna, hogy haza visz.
Ez aztán tényleg egy elcseszett első nap. Már elképzelem mi lesz a többi napon.....
Egy apró sóhajtás hagyta el a fiú száját majd beszélni kezdett.
- Ugye tudod, hogy most nagy bajban vagy?!
- Miért? - suttogtam
- Nem félek Luke-tól! - mondtam keményen.
- Pedig kéne... - halkult el a végére.
- De most nem róla beszélek.
- Hanem? - kérdeztem, míg ő felcipelt a buszra majd leültetett a székbe.
- Köszi. - mondtam mielőtt válaszolhatott volna az előző kérdésemre.
- Aly-től meg az idegesítő követőitől. - mondta undorral.
- Tudok vigyázni magamra. - vontam vállat. De talán nem kellet volna mert a fejembe belenyilallt az éles fájdalom.
- Azt látom. - horkantott fel.
- Azt vedd fel!
Mutatott egy fekete karkötőre.
- Miért?
- Csak vedd fel és hord! - mondta szúrós tekintettel és kicsit keményen. Hangjára összerezzentem. Az út többi részén nem igazán beszéltünk, de észre vettem, hogy neki is van ilyen karkötője csak az övén van minta míg az enyém üres.
**
A buszról segített leszállnom amit megint megköszöntem, de ő csak a szemét forgatta. Nem értem mi bajuk van az embereknek, ha megköszönök valamit... Nálam ez így szokás.

Még az ajtóig elkísért, de mielőtt elmehetett volna megöleltem búcsúzásként. Biztos vagyok benne, hogy furcsának tartotta mert az izmai kicsit megfeszültek és bátortalanul ölelt vissza. Gondoltam ennyi minimum jár, ha már ennyit tett értem.