2. rész Ki lehet ez a Luke?

 Köszönöm azoknak akik pipáltak!! :) és Vivinek a kommentet! <3 Sajnos ebbe a részbe nem igazán tudtam belefűzni Luke-ot, de ígérem a következő tele lesz Luke-al :).De mivel ez egy 5sos blog is egyben így a többiek is szerepelnek bőven. Jó olvasást! Vissza jelezni ér :D

Éreztem, ahogy a csukott szemhéjamon áthalad a fény így bármennyire is akartam volna tovább aludni, nem ment. 
A takarómat lefejtettem magamról majd a konyhába vettem az irányt. Öntöttem magamnak egy pohár narancslét majd a pult felé haladtam. Megláttam egy cetlit, amin keresztül anya üzent. Csak a szokásos volt rajta, hogy dolgozni ment és ne mennyek sehova esetleg a boltba venni valamit a sulihoz. Komolyan senkit se ismerek itt, de azért valószínűleg elmegyek valahova. A papír mellet még volt egy friss croasan, amit a narancslevemmel együtt el is fogyasztottam. Miután végeztem gyorsan fogat mostam és megmosakodtam majd úgy döntöttem lemegyek a boltba mivel holnap kezdődik a suli és szükségem van egy jegyzetfüzetre. A többi dolog mind megvan.
Gyorsan felkaptam egy pólót és egy szoknyát, amihez egy topánkát párosítottam. Hajamat szabadon engedtem, ami laza hullámokban hullott a vállaimra. Felkaptam a pulton lévő táskám és a kulcsom, már úton is voltam a bolt felé. Igazából csak tippem volt, hogy hol is van pontosan, mert még egyszer sem voltam ott, csak amikor költöztünk a kocsiból láttam.  Elindultam a hosszú utcán majd balra fordultam és megpillantottam a boltot. - Hál' Istennek! - sóhajtottam fel. Szerencsémre beigazolódott a tippem.
- Te magadban beszélsz? - hallottam meg egy kuncogó mélyebb hangot. Amire automatikusan megfordultam.
- É..én... - kezdtem el dadogni, amikor megláttam Asht.
- Mármint én nem! - mondtam határozottan. Legalábbis próbáltam, de elég cikis helyzet volt.
- Mit nem? 
- Hát, hogy én nem beszélek magamba. 
- Nem úgy tűnt. - mondta egy kacér mosoly kíséretében.
A szemeimet megforgattam majd elindultam az üzletbe. Semmi kedvem nem volt hallgatni a hülyeségeit. Talán túl hamar borul el az agyam semmiségeken, de próbálok ezen változtatni. A boltba belépve kifújtam a tüdőmben felgyülemlő felesleges oxigént majd egy sóhaj kíséretében kifújtam azt. 
Azonnal a papír/írószer sorhoz vettem az irányt majd kiválasztottam egy egyszerű jegyzetfüzetet. Miután végig álltam a sort és fizettem a kijárat felé indultam meg. Miután végeztem a vásárlással hazafelé vettem az irányt. Pont a sikátor mellett haladtam el, amikor ordítozás és ütések hangját hallottam. Az eszem azt mondta oda se figyeljek a dologra csak mennyek tovább, de a szívem és a kíváncsiságom egyértelműen ellene szólt. Egyre gyorsabban vettem a levegőt és a fejemet ide-oda kapkodtam hátha megpillantok valakit. Lassan kifújtam a levegőt majd oda szaladtam a sikátorhoz. Nagyon sötét volt bent, de a verekedő alakok vonalai kirajzolódtak. A fal mellet kúszva igyekeztem oda. A levegőt még gyorsabban szedtem és már a lábam is remegni kezdett, de a kíváncsiság még mindig hajtott.
Csak az egyik fiút láttam, mert a másik a még sötétebbik oldalon volt. Az egyiket felismertem ő is Ashtonékhoz ment akkor. A földre esett én meg automatikusan a számhoz kaptam a kezem. Az eső eleredt és villámlott is. A fiú ott feküdt és az orrából fojt a vér nem is gondolkoztam csak azonnal oda szaladtam hozzá miután eltűnt az ismeretlen támadója.
- Te meg m..mit keresel itt? – nyöszörögte, amikor letérdeltem mellé.
- Hogy hívnak? - kérdeztem a kérdését ignorálva.
- Calum. - köhögte.
Azonnal kikaptam egy zsebkendőt és egy apró kölnit a táskámból.
- Mit csin... - már nem tudta befejezni mer az anyagot a sebeihez nyomtam ezzel segítve, hogy kitisztuljanak.
- Ssz... - szisszent fel.
- Pasi vagy, nem kéne ezt tűrnöd? - kérdeztem kicsit kuncogva miközben a fejemet ráztam.
Ő csak vállat vont. Nagy nehezen a vért is lemostam róla. Majd segítettem neki felülni.
- Miért segítettél?
Egy percre elgondolkoztam a kérdésen mivel pontosan én sem tudtam a választ.
- Talán... ,mert ilyen vagyok. - vontam vállat.
- Köszi.... - suttogta alig halhatóan.
Férfi ego.
- Ki tette ezt? – mutogattam az arcára.
- Luke... - sóhajtotta.
- Luke.... - ízlelgettem a szót.
Egyből bevillant az ijesztő szempár.
- U..ugye neki van k..kék szeme? - dadogtam.
- Amm az van neki, de mié...? - ismét nem hagytam, hogy befezezze.
- Nem érdekes. - ráztam a fejem.
- És miért... tette ezt? 
- Nem érdekes.. - ismételte meg a szavaimat. Csak a szememet forgattam majd felálltam, hogy elinduljak.
- Nekem most mennem kel.. Megleszel? 
- Igen. - bólintót.
- Héy! - szólt utánam, amikor már a sikátor elejébe voltam. Azonnal hátra fordultam.
- Mi a neved?
- Lenna. 
Gondolom bólinthatott, de a nagy sötéttől nem láttam.
A szakadó esőben kellet haza mennem bár kezdhetném megszokni, hogy itt folyamatosan esik. És természetesen nem volt nálam esernyő. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Visszagondoltam a nem rég történt dolgokra. Szóval az ijesztő szempárhoz egy nevet is tudok csatolni.
Luke...!
És egy brutális embert is úgy tűnik.
Egy idő után már elégé vacogtam, de semmi kedvem nem volt futni, főleg szandálban. Tuti hanyatt esnék.
Ismét dörögni kezdett, amire egy kicsit összerezzentem. 
- Hé! - kiáltottam fel, amikor egy pulcsi eset rám és a kapucni eltakarta a látásom.  Egyből feljebb húztam a kapucnit, hogy lássak. 
- Te? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de a pulcsit magamra szorítottam, mert elégé fáztam.
- Hazafelé megyek. - hmmm ismét a bőbeszédűség.
- Köszi. - böktem a pulcsi felé. Nem is olyan bunkó, mint gondoltam.
Csak vállat vont majd elindult előttem. 
Mikor a ház elé értem odaadtam a pulcsit utána elköszöntem és besiettem a házba. Beérve azonnal levettem a szandálom majd felsiettem a fürdőbe és felmelegítettem magam. Miután végeztem készítettem egy forró teát és a hajamat szárítottam. Az italomat szürcsölve azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz az osztályom meg persze az iskola és azon, vajon mért verte meg az a bizonyos Luke Calumot.
Miután elfogyasztottam az italom és bevágtam egy szendvicset felsiettem a szobámba. Kikészítettem a holnapra való egyenruhát majd befeküdtem az ágyamba és kerestem egy filmet. A Beavatottra eset a választásom bár már huszadjára nézem újra. Egy óra múlva már éreztem, ahogy lecsukódnak a szemeim és elnyel az állom és ismét visszatért a két kék szempár.