5. rész / 1. Tudni akarom!

Bocsánat ! Valami baja van a bloggernek folyton kitesz mindent o-O,de javítom..... Tényleg nem tudom mi lehet.. Sajnálom! De köszön a feliratkozókat és a pipákat meg a komikat! <3 Ez csak az első fele az 5. résznek. Sajnálom, hogy ilyen nyomi lett... de muszáj volt befejeznem mert elég ciki, hogy kiteszi a blogger....

Zene: 2. vagy a 13. a listán!

Tegnap miután Ash elment beszedtem néhány fejfájás csillapított majd lepihentem. Most viszont már egy ideje a szoknyám cipzárjával szenvedek.
- Anya, segítenél? - ordítottam le a konyhába.
- Most nem érek rá! - mondta fagyosan
De persze mit is vártam....
Öt perc húzogatás után inkább feladtam és egy leginxet választottam helyette. A cipőmet a bejáratnál vettem fel majd útnak indultam. A táskámat feljebb helyeztem a vállamon mivel folyton lecsúszkált...
A buszmegállóban ülve reménykedtem, hogy találkozok Ashel és többet mesél erről a bandáról és a karkötőről. De hát nem így lett. A busz a megállóba érve lelassított majd az ajtók kinyíltak. Lassan a most már szokásos helyemre battyogtam és elindítottam egy zenét a telefonomon. Amíg hallgattam a számokat a távolt néztem és a tegnapon gondolkoztam. Vajon miért fél mindenki Luke-tól? És mi ez a folytonos feketeség? Ash viselkedését sem értem igazán.... A tetkók ellenére nagyon is kedves, legalább is eddig ez jött le viszont elég zárkózott. Ezt a bandát sem értem igazán.... Ez az Aly meg a többi plasztik viszont undorító. Nem fogom hagyni, hogy megfélemlítsen! Abban viszont reménykedem, hogy Vanessáék még mindig a barátaim maradnak és nem ijesztem el őket ezekkel az ügyekkel.
- Héy kisasszony! - szólt egy mély hang. Ekkor vettem észre, hogy már rég megérkeztünk a busz pedig már üres. Kínosan oda mosolyogtam és elnézést kértem majd elindultam az iskolába. Beérve rögtön keresni kezdtem a lányokat, de csak Luke bandáját vettem észre. Még egyszer körbe pillantottam és ép akkor vettem észre Ashlit és Vanessat. Gyorsan oda igyekeztem, de ahogy megláttak, Vanessa egyből elfordult és elindult a másik irányba. Értetlen fejjel néztem Ashlire, de ő csak eltátogott egy 'sajnálom -ot' majd Vanessa után siettet. Hurrá! Úgy tűnik bevált a sejtésem és Luke és Aly miatt eltávolodtak tőlem... Elégé rosszul esett, de ahogy ezelőtt mondtam, sose volt igazán lány barátom. Sóhajtottam egyet és éppen szólalt meg a felcsengő. Ismét sóhajtva elindultam a lépcsőn majd a terembe érve egy pillanatra megálltam. Mindenki engem bámult és ahogy láttam kicsit megijedtek vagy hasonló, de nem értem miért nem igazán vagyok ijesztő. Majdnem mindenki mellet ült valaki, de ahol voltak helyek vagy nem ülhettem vagy csak nem akartam.
Így már nem ülhetek Ashliék mellé úgyhogy még is csak választanom kell egy helyet. Ismét körbe néztem majd Ashel össze fonódott a tekintetünk. Biccentet egyet a fejével én pedig lassan elindultam felé.
- Ammmm... Szia! - mondtam kicsit megszeppenve.
- Ülj le! - utasított. Kicsit furán ért a dolog, de nem tudom melyik jobban a hangneme vagy, hogy megengedte, hogy mellé üljek. Ismét furcsa pillantásokkal jutalmaztak, de nem igazán érdekelt.
- Köszi. - mosolyogtam. Ő csak bólintót.
Az első órám matek volt. Mondjuk úgy, hogy nem éppen a kedvenc tantárgyam bár ez az óra tűrhető volt mert csak ismételtünk. Miután vége volt az órának úgy döntöttem elmegyek a büfébe mert nagyon éhes lettem. Lebattyogtam a lépcsőn és én is beálltam a sorba. Gyorsan kértem egy kakaós csigát és fizettem is. A nő odaadta nekem majd indultam is. Már a lépcső elejénél álltam amikor valaki a csuklómnál fogva hátra rántott.
- Mit keres rajtad Luke karkötője? - ordította miközben a csuklómat még mindig szorította.
- Nem tudom miről beszélsz! - rántottam ki a csuklom a kezei közül.
Már szólásra nyitotta a száját, de nem tette csak előre bámult. Megfordultam, hogy mit néz ennyire és akkor ért oda mellénk Luke.
- Ohh, már messziről hallom, hogy miattam veszekszetek. - mondta nevetve majd mind a kettőnk arcán végig simított, de én gyorsan eltoltam a kezét. Már beszélni kezdtem volna, de Aly megelőzött.
- Mért van rajta a karkötőd? - kérdezte, de még sem durván.
- Mi? Az enyém rajtam van. - mutatott a tárgy van.
- D...de - kezdet dadogásba Aly.
- Fejezd be! - csattant fel Luke.
Nem voltam kíváncsi a veszekedésükre ezért úgy döntöttem ismét elindulok.
- Mit képzelsz hova mész?!
- Mi? - csattantam fel.
- Oda megyek ahová akarok!
- Csak akkor mehetsz ha azt mondtam!
- Ezt most ugye te se gondoltad komolyan!? Nem te mondod meg hova mennyek! Tudtommal nem az anyám vagy, vagy még is? - nevettem fel.
Megfogta a csuklómat majd közelebb vont magához. A szorítása ismét erős volt és szúrós szemmel nézett rám, amit én is viszonoztam.
- Eresz el! - szóltam hangosan és a szabad kezemmel az övére csaptam. A karkötőm össze ütődött az övével amitől melegséget éreztem. Ő is oda kapta a tekintetét ezért gondolom ő is érezte. Elég fura volt.
- Honnan van ez? - biccentet a karomra.
- Nem tudom. - hazudtam. Nem akarta Ash-t bajba keverni.
- Most kérdezem meg utoljára... Honnan van?! - emelte fel a hangját.
- Mondom, hogy nem tudom! - ordítottam én is.
- Luke! - sikítottam, amikor a kezemet még erősebben szorítani kezdte.
- Hé Luke!
- Mi van? - nézet rá szúrósan.
- Talán nem itt kéne ezt lerendezned! - biccentett a lépcső tetejére ahol most kezdtek nyüzsögni a tanárok.
- Ezt megúsztad! - sziszegte majd elengedte a csuklóm, de előtte még egyet szorított rajta.
Majd elsétált a kék hajú haverjával és Aly is követte őket.
Én pedig lassan felindultam a terembe a csuklómat masszírozva...