6. rész / 2. "Szörnyeteg"

 Köszönöm a +2 féliratkozót és a pipákat na meg a komikat főként! Jó olvasást! *-* <3

 Zene:

  https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng

"Vártam párpercet majd ismét széthúztam, de addigra Luke már nem állt ott így egy mondhatni nyugodt sóhaj kíséretében visszahúztam az anyagot."

A megkönnyebbült sóhajt viszont átváltotta az idegesség. Nem értettem vajon Luke mit kereshet itt. De volt egy sejtésem ami semmi jót nem takart. Felkaptam a kapucnimat és gyorsan leszaladtam a lépcsőn onnan pedig át Ashez. Kopogtattam az ajtón, de nem reagált senki. Már indultam volna vissza a házba, de hangokat hallottam amik elég ismerősek voltak. És tudtam ki van vele..
Luke!
Lassan már püföltem az ajtót és ordítottam is Ash nevét, de senki sem jött ki, sőt még válasz sem érkezett. Egy nagy levegőt vettem majd idegesen túrtam a hajamba és fel-alá járkálva gondolkoztam, hogy mit tehetnék.
- Meg van! - nyögtem majd hátra szaladtam. Szerencsémre nyitva volt a hátsó ablak így egyszerűen betudtam mászni rajta bár ez csak nekem volt egyszerű.... Elindultam a hangok irányába majd megtaláltam őket. A látványtól felsikítottam ezzel magamra vontam a figyelmüket.
A lábaim ismét remegni kezdtek amikor megláttam Ash kétségbe esett tekintetét és ahogy Luke gyilkos tekintettel méreget miközben Ash-t a nyakánál fogva szorítja a falhoz.
Egyszerre olyan gyengének,de erősnek is éreztem magam, ahogy Luke szemébe néztem. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés volt...
- Mit keresel itt?
Figyelmen kívül hagytam Luke kérdését és szólásra nyitottam a számat.
- Enged el! - jelentettem ki.
A keze meglazult Ashton nyaka körül majd lassan el is engedte azt. Ash a földre csúszott le és közben erősen köhögött ami szívszorító látvány volt. Próbáltam felé sietni, de Luke elindult felém. Szerettem volna minél erősebbnek tűnni, de a fekete szemei és az ijesztő mosolya sikeresen meggátolt ebben.

Hátrálni kezdtem, de pár lépés után a falhoz értem ő viszont egyre csak közeledett és elém ért.
Aztán beszélni kezdett.
- Tudod... - kuncogott. - Hiába próbálod keménynek mutatni magad - lassan a fülemhez hajolt míg én a karkötőmet szorongattam. - Én tudom, hogy legbelül félsz. - suttogta a fülembe.
Majd vissza húzódott és ismét a szemembe nézett, de a tekintete teljesen üres volt.
- Ne próbálj meg nekem parancsolni! - emelte fel a hangját.
A levegőt is szaporábban vettem és a szívem ismét örült tempót diktált, de hálát adtam Istennek, hogy a testem nem remegett.
A kezét felemelte én pedig becsuktam a szemem és a kezeimet védekezően az arcom elé helyeztem. De nem éreztem semmiféle fizikai fájdalmat csak azt ahogy a fal megremeg mellettem. Az érzésre automatikusan kipattantak a szemeim és csak azt láttam, ahogy Luke lassan vissza húzza a faltól a kezét. Én automatikusan utána nyúltam, hogy megnézzem a szerzett sebeket, de amikor észre vettem a tettemet azonnal vissza húztam. Csak furcsán nézet aztán beszélni kezdet.
- Komolyan azt hitted, hogy megütlek? - nevetett cinikusan.
  Őszintén persze, hogy azt hittem úgy néz ki mint aki mindjárt szétrobban és aki az útjába áll azt kinyírja. De ezt mégsem mondhatom neki.
- É...én... - dadogtam, de már nem tudtam fojtatni, mert félbe szakított.
- Ne is folytasd... - túrt idegesen a hajába.
Párpercig furcsán méregetett, de ismét vissza tért a sötétség a szemeibe és csak úgy kiment a házból. Semmit se mondott.
Próbáltam feldolgozni a nemrég történteket, de Ash köhögése vissza rántott a valóságba.
Eléggé szégyelltem magam, hogy elfeledkeztem róla, de amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem hozzá.
- Jól vagy? - kérdeztem kétségbe esetten bár tudtam, hogy nyilvánvalóan nincs jól.
Nem szólt semmit csak bólintót én pedig az egyik karját a vállamon át tettem és úgy segítettem eljutni neki a kanapéig. Ott lassan hátra döntöttem amin kicsit felmordult, de nem reagált rosszul.
A fürdőben kerestem valami fertőtlenítőt ami kitisztíthatja a sebeit, mert ahogy látom jól össze verekedtek.
Amit most gondolok Lukeról azt egyszerű megfogalmazni. Egyszóval, ő egy szörnyeteg!
Miután megtaláltam az elsősegély dobozt kivettem az alkoholt és egy tiszta kendőt majd vissza siettem a fiúhoz.
Az alkoholból kiöntöttem egy keveset az anyagra amit a véres felületekre helyeztem, de csak óvatosan!
- Szzzzz! - szisszent fel.
- Sajnálom, de muszáj lesz kitisztítanom, ha nem akarod, hogy elfertőződjön! - mondtam határozottan.
**
Majd egy kis szünet állt be közénk, de én megtörtem.
- A karkötő miatt volt itt igaz? - mondtam halkan és egy pillanatra abba hagytam a munkámat.
- Igen... - suttogta ő is.
- É...én sajnálom.
Éreztem, ahogy a szemem csípni kezd és a torkomban megjelenik az a bizonyos csomó.
- Tudom! De nem a te hibád ő ilyen.
- De akkor mér vagy ebben a "bandába" mért nem kerülöd el?
- Mert nem lehet! De te ezt úgy sem értenéd! - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el!
- Nem lehet! Értsd meg! Jobb, ha semmit sem tudsz. - sóhajtott.
**
Miután befejeztem a fertőtlenítést és meggyőződtem, hogy jól van Ash haza indultam.
Szerencsére anya megint munkában volt. Gondolom ismét behívták túlórázni, de legalább addig sem zaklat. Mivel ma semmi leckém nem volt csak bepakoltam a táskámba holnapra és megindultam a fürdőbe.
A csapot gyorsan megnyitottam és miután meleg víz folyt beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg cseppek végigfolyjanak a testemen ami kellemes bizsergést okozott a kinti hideg idő után. A gondolataimat igyekeztem elterelni a nemrég történt dolgomról, de egyszerűen lehetetlen volt. De még is nem a verekedés járt a fejemben főként hanem, az hogy Luke zavarodott tekintete találkozott az enyémmel. Még sosem láttam ilyennek....
Miután megtörölköztem és fogat mostam az ágyamba vezetett az utam. A Laptopomon elindítottam a kínos 2. Évadát és azt kezdtem nézni, de már a 6. résznél elálmosodtam és úgy döntöttem inkább alszom. De Luke ijesztő tekintete beleégett a fejembe és csak arra tudtam gondolni mielőtt elaludtam.

Remélem tetszett! (a fekete szem képletesen értendő) 4 kommi után kövi :)