7. rész / 1. Váratlan esemény!

 Elöször is sajnálom, hogy ilyen rövid lett és, hogy nem tudtam előbb hozni a részt, de suli mellet lehetetlennek tartom... A második pedig, hogy nem tudom milyen rendszerességgel lesznek részek sajnos, de igyekszem! Jó olvasást! :)

A reggelem ismét a szokásos teendőimmel indult talán annyi kivétellel, hogy a tegnap borzalmas képei mindig felvillantak.
**
A busz lassan begurult a suli előtti megállóba és mindenki lesietett róla. Az eső ismét esett, de én imádtam! Legszívesebben csak lefeküdtem volna a földre és élveztem volna a hűs cseppeket, de ehelyett viselnem kellet a kényelmetlen kapucnimat, hogy ne tituláljanak valami gúnynévvel az ázott hajam miatt.
Az iskola ajtaját nagy nehezen, de sikerült benyomnom ezzel utat engedve magamnak a helyiségbe.
Azután pedig egyből a termembe siettem. Ahol egyből megpillantottam Ashtont. Rögtön oda siettem hozzá, hogy oda üljek, de mielőtt oda értem volna fogta a táskáját és letette a mellette lévő székre, ezzel jelezve, hogy foglalt.
Értetlen fejet vágtam és már szólásra nyitottam a számat, de ép akkor toppant be az irodalom tanár. És kénytelen voltam valahova leülni így a középső padba ültem.
Mondanom sem kel, hogy nem igazán kötötte le a tanár a figyelmem így körülbelül semmire sem emlékszem abból amit elmondott, de egyébként is feszülten vártam a kicsengőt, hogy végre megtudjam miért nem engedett Ash oda ülni pedig senki sem ült mellé.
**
A csengetés hangjára rögtön megindultam Ash-hez. De ő gyorsabb volt és addigra már az ajtó másik oldalán volt. Utána futottam, de természetesen belebotlottam a küszöbbe aminek köszönhetően óriásit estem.
- Basszus! - sziszegtem, amikor a földre érkeztem.
A szerencsétlenségemre ügyet se vetve indultam tovább. De mire kiértem Ash már ott állt a többiekkel ahonnan Luke se hiányozhatott.
Egy nagy levegőt véve a karkötőmet szorongatva megindultam feléjük. Minden lépéssel ahogy közelebb kerültem hozzájuk úgy szűkült egyre kisebbre a gyomrom.
A végén pedig megtört a köztem és a köztük lévő távolság.
Olyan érzésem volt mintha a levegő megfagyott volna.
Aly gyilkos tekintettel nézett rám miközben Luke vállán támaszkodott, de nem mondott semmit. Calum és Michael arckifejezése fagyos volt akár Ashtoné. Luke karja Aly körül volt, de valamiért egyáltalán nem tűnt természetesnek inkább erőltetettnek. Luke szemeiből semmit sem tudtam kivenni...
 Sosem éreztem még ilyen furcsán magam. Olyan volt mintha valami rosszat tettem volna, legalábbis ezt az érzést keletkezett bennem.
Cal általában, ha meglát mosolyogva üdvözöl és folyamatosan beszél valamiről, de most olyan mintha nem is ismerne.....
Ismét egy nagyot nyeltem majd szólásra nyitottam a szám.
- Am Ash beszélhetnénk...? - a lábammal kezdtem el birizgálni a talajt.
- Ash most nem ér rá! - mondta Luke, de a tekintette megváltozott. Az izmai egy aprót megfeszültek, utána pedig egy féloldalas vigyor kúszott az arcára.
 
Ezzel annyira feldühített. Nem is értem miért hiszi azt, hogy azt irányíthatja akit csak akar. De azt végkép nem értem, hogy Ashton mért nem szól vissza neki vagy egyáltalán a tegnapi után mit keres még mindig Luke-al.
- De igen is rá ér! - mosolyogtam, az arcáról pedig már a düh íródott le.
A reakcióját meg nem várva megfogtam Ashton kezét és elhúztam onnan. Majd egy erős kéz szorult a felkaromra.
- Azt mondtam, hogy NEM! - emelte ki az utolsó a szót és a hangját is feljebb emelte.
Most már engem is átjárt a düh és nem csak őt. A kezemet kirántottam az övéiből majd a szemébe néztem. Bár ebben a pillanatban csak azt szerettem volna, ha én is akkora lehetnék mint ő és nem magasodna ilyen ijesztően fölém.
Ismét beszélni akartam, de a csengő félbe szakított így azonnal a terembe kellet sietnem, mert hogy is mondjam... az osztályfőnök nem túl lágyszívű.
Éppen be értem még az ofő előtt aki üdvözölt minket majd elkezdte felvázolni az erre a hónapra vonatkozó dolgokat. Bár én nem igazán tudtam rá figyelni, mert egész végig az előző eseményekre tudtam koncentrálni.
**
- Maga is hallotta Miss Becker kisasszony?
Gyorsan megráztam a fejem majd a tekintetemet a tanárra szegeztem.
- Ammmm.... Megtudná ismételni kérem? Bocsánat, de elbambultam... - próbáltam magyarázkodni.
- Igen azt észre vettem Miss Becker.
Az osztály egy része nevetni kezdet, de a másik felét nem igazán érdekelte a bugyutaságom.
- Szóval azt mondtam, hogy holnap 3 napos kirándulásra megyünk. A fontos tudni valók pedig ezen a lapon vannak. - mutatott az asztalomra.
- Holnap? - kerekedtek el a szemeim.
- Igen, azért, mert ebben a teremben és a 2. emeleten lévő kettő osztályban ki kell cserélni az ablakokat és erről mi is csak nem rég értesültünk. - sóhajtott és vissza indult a tanári asztalhoz majd  hirtelen vissza fordult.
- Ohh és majdnem elfelejtettem a végzősök jönnek velünk és ők felügyelnek majd titeket, diákokat.

Köszönöm a NAGYON sok komit! *-* <3 Remélem most is megdobtok egy-kettővel :) és a pipákat is!! És az új feliratkozókat!!