8. rész Tábortűz.

Hát ismét a bunkó énje, de mire is számítottam?! Úgy tűnik ő menthetetlen...
Ahogy leértem a buszról rögtön körbe tekintettem. A friss levegőt azonnal beszívtam, ami jól eső érzést hagyott maga után.
Egy erdőhöz hasonló helyen lehettünk ami tele volt faházakkal.
Sok kis gyerek futkosott nem messze a faházaktól, talán elsősök lehettek vagy másodikosok. Úgy néz ki  nem csak mi leszünk itt a táborban.
- Gyerekek kérem figyeljenek ide! Elmondom a beosztást, hogy ki kivel lesz egy faházban.
Szerencsére hamar sorra kerültem és egy egész jó társaságot kaptam. Lilyt. Eléggé csendes lány úgyhogy biztosan megleszünk.
**
A bőröndömet elkezdtem húzni a faházam felé amelyik a 16-os számú volt. Gyorsan kipakoltam a fontos dolgaimat, majd töltőre tettem a telefonomat és kiindultam a házból.
Elindultam a megbeszélt találkozó helyre, ami ebben az esetben a tábori ebédlő volt.
Nem is volt messze,már innen is látszódik hol van pontosan.
Az ebédlőbe beérve kerestem egy üres asztalt és helyet foglaltam.
Miután mindenki megérkezett a tanár elmondta a fontos dolgokat amibe belefoglalta a szabályokat is és azt is elmondta, hogy ma tábortüzes estet tartunk ahová minden diák hivatalos. De azt még nem tudják, hogy a végzősök felosztása, hogy lesz. Mármint kik vigyáznak majd ránk az-az a kisebbekre.
Miután végzett mindenkit vissza küldött a saját faházába és majd akkor lehet szabadon mászkálni, ha kijelölték már a "vigyázókat".
**
Szerintem erre a vigyázosdira semmi szükség. Mi is elég idősek vagyunk már és nem hiszem, hogy a végzősöknek ez a "felügyelő" feladat bejönne....
Elégé unatkoztam már ezért úgy döntöttem ki megyek egy kicsit levegőzni. Bár ez nem megengedett, de nem azért jöttem el a kirándulásra, hogy egész nap egy pókhálós kis faházban legyek amikor a tenger két percre van tőlem.
Az ajtót kitártam és ismét mélyen beszidtam a friss levegőt. Majd elindultam az egyik irányba és sétálni kezdtem.
- Miss Becker! Maga meg mit keres itt? Elmondtuk, hogy amíg nem végzünk a beosztással senki nem mehet sehova! - méregetett szúrós szemmel.
Na most gondolkodj Sky!
Gyorsan valami hihető hazugságot próbáltam kitalálni és szerencsémre gyorsan jött az ötlet.
- Amm hát én csak a wc-t kerestem, mert....hát szóval vécéznem kellet. - nyögtem ki. Egy ideig még furcsán nézett, de aztán elmagyarázta, hogy hol van a keresett helyiség majd elsétált.
Kicsit idegesen fújtam ki a levegőt aztán pedig elindultam az illemhely felé. Igazából nem hazudtam nagyon, mert időközben rám jött a "pisilhetnék".
Miután végeztem vissza indultam a házhoz, mert elégé köröztek a tanárok szóval esélyem se lett volna kint maradni.
- Te meg mit keresel itt? - néztem az előttem álló fiúra.
- Én leszek a vigyázó a 16-os faház lakóinak, szóval neked. - mosolygott.
- Nem vagy vicces Calum! - fontam össze mindkét karomat a mellkasomnál.
- Hé, tudom, hogy haragszol. Sajnálom...
- Mit? Mit sajnálsz? Ohh várj megvan! - tettem fel az ujjam és úgy mutogattam.
- Azt talán, hogy hozzám se szóltál? Vagy esetleg, hogy hagytad, hogy Luke megalázzon? Hmm? - néztem rá idegesen.
Semmit se szólsz csaj bámult egyenesen. Így is elég ideges voltam és még rá tett egy lapáttal, hogy ismét csak hallgatott.
Prüszköltem egyet majd vissza indultam a faházhoz, de a csuklom után kapott.
- Sajnálom, de te ezt nem értheted. - rázta a fejét.
- Akkor magyarázd el! - téptem ki a kezem az övéi közül.
- Mi történt akkor? Mért nem beszélt senki? És mi a fenéért ment vissza Ash Luke-hoz? A bandához....
- Innen nincs kilépés... - motyogta.
Ez egyáltalán nem volt válasz a kérdésemre, de mintha még is előrébb jutottam volna.
- Honnan? - kerekedtek ki a szemeim.
- Sehonnan! - mondta ridegen és a tekintete is megváltozott. Olyan üres lett. Majd elviharzott. Se szó se beszéd el is tűnt.
Idegesen túrtam a hajamba és berontottam a házba. Lily ijedten kapta felém a fejét, de egy egyszerű mosollyal megnyugtattam. És az ágyamhoz vettem az irányt ahova le is vetettem magam. Egész végig azon gondolkoztam, hogy mi ez az egész? Amit ma Cal mondott a karkötő és ezek a furcsa viselkedések. Nem értem... Mi lehet a közös, mi ez a banda?
**
- Héy, Sky!
- Uhh igen? Bocsi. - kaptam a fejem a lány felé.
- Semmi baj! Gyere már hét óra.
- Hééét? - kerekedtek ki a szemeim.
- Uhum. - bólintott kuncogva.
Jól el bóbiskolhattam....
- És hova is megyünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát vacsorázni....
- Áhh tényleg!
Felkaptunk egy laza pulcsit mivel este már itt is elég hideg van.... Aztán pedig az ebédlő felé vettük az irányt.
Lefoglaltunk egy üres asztalt majd elkezdtük enni a ki vitt kaját. Ami azt hiszem brassói volt. Furi, hogy pont vacsira kaptuk, de se baj.
A helyiségben lévő hangzavar hirtelen teljesen elcsendesült. Erre a  fejemet felkaptam és az ajtó felé szegeztem. Szinte már meg sem lepődtem, hogy Luke-ék álltak ott. De az már meglepő volt, ahogy szétváltak és Luke erre felé közeledett. Nem értettem mit akart, de kicsit megrémisztett amit igyekeztem elrejteni. A széket kihúzta majd helyet foglalt. Pont előttem. Lily már mocorogni kezdett amiből könnyen kivehető volt, hogy elakart menni, de megragadtam a combját és lefelé nyomtam. Ezzel ösztönözve a maradásra, de a szőke fiúval való farkasszemet még mindig nem szakítottam meg. Próbáltam ki venni a szeméből, hogy mi ez az egész és vajon mit akar, de nem jártam sikerrel.
Mi előtt bármit is mondhattam volna az osztályfőnök megérkezett és beszélni kezdett.
- Kedves diákok! Most, hogy mindannyian itt vagyunk elmondhatom nektek a beosztást, de szerintem már rá jöttetek. - kuncogott egy aprót.
- Röviden akit magatok előtt láttok ülni ő a ti vigyázótok.
A másik dolog amit elszerettem volna mondani, hogy ma fél tízkor tábortűz lesz nem messze a 20. faháztól. De könnyen megtaláljátok. Tehát jó étvágyat ifjak!
Szinte tátót szájal néztem az előttem ülő fiúra, hogy mért pont őt kaptuk. Ez nem lehet. Valami itt bűzlik.
- Nem úgy volt, hogy Calum lesz aki vigyáz ránk? - suttogtam magamnak.
 - Elcserélt. - mondta ridegen a kék szemű fiú, de éreztem a hangjában, hogy próbálja vissza tartani a nevetést.
 
Ezek szerint ő is hallotta. De mi az, hogy elcserélt? És mért pont Luke-al?
Mérgesen kapkodtam a fejem,hogy megtaláljam Calt és tisztázzam vele, de nem láttam sehol. Gondolom gyorsan elszökött mielőtt bármit is mondhattam volna neki.
Úgy döntöttem nem reagálok Luke mondatára, mert úgy is csak veszekedés lenne belőle és már így is ideges vagyok. Inkább folytattam az evést. Néha éreztem magamon az idegesítő pillantásait, de próbáltam nem arra figyelni.
**
Végre befejeztük az evést és most éppen a fürdő felé tartunk Lilyvel. Szerencsére nincs túl sok lány így egyszerre is befértünk a fürdőbe.
Miután végeztünk vissza mentünk a faházba. Már lassan kilenc óra volt ezért mindenki az utolsó dolgait intézte. Nálam ez csak egy hajfésülést és egy vastag pulcsi felkapást jelentett.
Még egy két oldalt elolvastam a könyvemből és már indultunk is a tábortűzhöz. Lily előre sietett mivel kijelentése szerint 'nem lesz elég hely ezért ő foglal nekünk'. Úgyhogy rám maradt az ajtó zárás. Egy ideig biztosan elszórakoztam vele, mert sehogy sem akart becsukódni, de "kicsit" rá csaptam a zárra és így már csak sikerült. És végre elindulhattam. Kezeimet mélyen elrejtettem a pulcsim zsebében amik így élvezhették a meleget majd lassan lépkedni kezdtem az úti cél felé.  Az egyik fa mögül egy szipogó hang hallatszót ki és a kíváncsiságom odavezetett. Igyekeztem halk lenni, de a sötéttől alig láttam valamit így néha-néha megbotlottam valamiben. Áthajoltam a fa mögül és akkor megláttam egy kislányt aki szipogott, de nem volt egyedül hanem vele volt Luke¿?
  Még közelebb mentem, hogy biztosra mennyek és egy fa tövébe leguggoltam. Tényleg Luke volt az, de nem értem mit keres a kislánnyal itt ezért hallgatózni kezdtem.
'- Na ne sírj hercegnő! Az csak egy rossz állom volt nem lesz semmi baj. - nyugtatta Luke.
Még sosem láttam ilyennek. Annyira más. Olyan mintha lenne egy kedves oldala is... Bár ezt nem igazán gyakorolja.
- Énekelsz? - nézett rá a kislány.
- Legyen! - sóhajtott Luke. Majd rá kezdett.
Tátot szájjal hallgattam. Egészen jó hangja volt. Annyira furcsa így látni őt.
A kislány lassan elszenderedett majd Luke felkapta és elkezdte vissza cipelni a faházához. Gyorsan felálltam és a fa mentén simultam el nehogy észrevegyen, de sikeresen rá léptem egy faágra ami jó nagyot reccsent. Összeszorítottam a szemem, de szerencsémre nem vett észre hanem elhaladt mellettem, de körbenézett folyton. Amikor úgy láttam, hogy tisztes távolságban van rögtön futni kezdtem. Kisebb kitérőt tettem, mert ugye arra nem mehettem amerre Luke ment...
**
Szerencsére előbb oda értem mint Luke, de így is lihegve ültem Lily mellet.
- Hol voltál? - suttogta.
- Amm... vécén. - kamuztam
Felvonta az egyik szemöldökét és úgy vizslatott.
- Tényleg na!
- Oké, oké - rázta a fejét.
**
Egy ideig mályvacukrot és hasonlókat ettünk aztán beraktunk egy kis zenét és mindenki énekelni és táncolni kezdett. És egyesek ittak is. Ohh már majdnem elfelejtettem mondani, hogy a tanárok otthagytak minket azzal a mondattam, hogy 'Bízunk a végzősökben.' Hát nem is kellet több nekünk.....
Az alsósok nem hallhatták a zenét, mert az ő házuktól távol buliztunk. Mármint nekem nem volt igazán kedvem...
A botomra rászúrt, megolvadt mályvacukrok társaságában megindultam egy kicsit távolabbi fához és leültem a tövébe.
Majd elkezdtem enni őket, de az utolsót már nem tudtam megenni, mert ezt valaki más megtette helyettem.
- Ez most komoly? - dühöngtem.
- Csak segítettem, hogy ne hízz tovább.
- Mit akarsz Luke? - tértem a tárgyra. Lassan felálltam, hogy nagyjából egy magasságban legyünk.
- Te bűzlesz. - motyogtam miközben elfintorodtam.
- Egy kicsit ittam... - ujjával mutatni kezdte azt a kicsit majd megbillent, de nem esett el. Majd ismét elém állt. Talán most, hogy részeg kiszedhetek valamit belőle. Hajrá Sky! Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám, de ő beelőzött.
- Ez még mindig rajtad van? - mutatott a csuklómra.
- Ahogy látod.
- Ne flegmáskodj! - egy lépéssel közelebb jött majd a fekete szemeivel az enyémbe nézett.
- Ezt kaptam! Akkor van rajtam amikor akarom.
- Ez nem igaz! - csikorgatta a fogait.
- Mért, mi ez? Mit jelent akkor? Mért nem hordhatom, ha? - közelítettem felé.
- Mert Ash még csak nem rég lépet be a bandába ő nem adhat ilyet senkinek... De azt hiszem már megtanulta a leckét. - vigyorgott.
Probáltam félre tenni a dühöm, mert ezzel csak elterelte a figyelmem.
- És miért nem? - ráncoltam a szemöldököm.
Ismét közeledni kezdett, de az izmai már megfeszültek. Az ijedség átjárta a testem és hátrálni kezdtem, de beleütköztem a fába míg ő fölém tornyosult. A kezét megemelte én pedig automatikusan összeszorítottam a szemeimet. Miután kinyitottam csak a sebes öklét láttam és a fáról leeső kéregdarabokat.
- Megint! - sziszegte.
- Mi megint?
- Megint azt hitted, hogy megütlek. - a hangja mintha csalódást tükrözött volna, de rögtön meg is keményedet.
Meg se várta a válaszomat hanem elindult, de most nem menekül!
A kezét visszarántottam ő pedig értetlen fejet vágott.
- Mi ez a karkötösdi? Miért adta nem adhatta volna nekem Ash? Mit jelent? - sürgettem.
- Mert fontos vagy számára... - nyögte.
Ennyi? Várjunk! Nem lehet ennyi ez túl egyszerű. De mi mi az, hogy fontos? Hogy érti ezt? Össze zavarodtam teljesen....
Megint indult volna, de ismét megrántottam a csuklóját. Majd a szemembe nézett.
- És ez téged mér zavar? - ráncoltam a homlokom és egy mosolyt erőltettem magamra, hogy húzzam az agyát.
- Már mondtam! Mert nem adhat senkinek ilyet.
Persze ezt el is hiszem. Valami itt nem stimmel van itt még valami.... Nem csak ennyi ez a karkötő érzem.
- De akkor... - gondolkodtam. Alynek miért nincs? - szegeztem felé a kérdést. Ismét közelített, de a fa miatt már lehetetlen volt a hátrálás.
Majd a leheletét éreztem a fülemnél és kicsit össze rezzentem a hirtelen jött melegségre.
- Mert ő nem érdemelte ki! - suttogta.

Sziasztok :) Szóval igyekeztem hosszabbra írni ezt a részt , mert nem tudom, hogy mikor tudok legközelebb részt hozni, de sietek! Köszönöm a + 2 feliratkozót!! *-* És a sok komit na meg a még több pipát:) <3 Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket bár megjegyzem ez nem a kedvencem lett úgymond.... Na mind1... :) Remélem most is kapok néhány vissza jelzést és sok sikert a sulihoz Babys! <3