9. rész Bosszú!

Kedves olvasóim! Sajnos nem igazán tudom tartani ezt a heti 1 rész dolgot a suli miatt, de nagyon igyekszem.Most már tényleg kiszámíthatatlan, mert van amikor van időm és megtudom írni, de van amikor egyáltalán nem.. Remélem nem fogtok haragudni, ha későn érkezik a rész, de tényleg igyekszem! Ismét köszönöm a pipákat és kommenteket na meg a 19 féliratkozót! Nagyon jól esik tényleg! Imádlak titeket! <3 Bocsi ezért a kis monológért xd. Ha szeretnétek facebook csoportot szavazatok! 
A részről talán annyit, hogy az eleje nem igazán izgalmas, de a végét annak titulálom :) Szóval Jó olvasást!

És elsétált... De ha akartam volna akkor sem tudtam volna utána menni, mert túlságosan is elvesztem a gondolataimban. Most lehet örülnöm kéne, mert választ kaptam a kérdéseimre, de nem megy! Túl naivnak hisz, pedig tudom, hogy hazudik vagy legalább is egy része kimaradt a történetből.Talán ez volt az utolsó esélyem, hogy kiderítsem, hogy mi folyik itt, ennyi információt is csak azért tudtam kiszedni belő, mert elégé részeg volt.
  Kifújtam a tüdőmben lévő felesleges levegőt és elrugaszkodtam a fától. A "buli" még mindig tartott, de én inkább úgy gondoltam vissza cammogok a szobámba. Nem lepődtem meg... Lilly már rég aludt. Úgy tűnik ő is rá unt a bulira.  Én is az ő útját szeretném járni ezért gyorsan fel is kaptam a pizsamám és bevetettem magam az ágyba.
Csak bámultam a plafont és igyekeztem vissza idézni a nem régiben történő beszélgetés minden egyes szavát. De könnyen ment, mert bevésődött minden perc és mozdulat.
Már minden emlékem próbáltam össze rakni, de valahogy nem áll össze a kép....
**
Éreztem, ahogy a szemhéjaim elnehezednek és egyre jobban az állom világa felé haladok. Ami lassan be is szippant.
**
Reggel a hangos kopogás és az osztályfőnök rikácsoló hangja ébresztett.
- Igyekezzetek 10 perc múlva reggeli! - ordított.
Remek!
Nagy nehezen kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Meglepetten vettem észre, hogy Lilly már az utolsó simításokat végzi magán. Én pedig annak is örültem, hogy feltudtam ülni. Még jó, hogy alkoholt nem ittam akkor 2x ilyen furán érezném magam.
Lassan felkecmeregtem álló pozícióba és kerestem egy tűrhető szettet ami egy egyszerű pólóból és egy szoknyából állt, meg  egy topánkából. A hajamat gyorsan rendbe szedtem és egy törlőkendővel át töröltem az arcom ezzel egy kis löketet adva magamnak a reggelhez.
Amikor elkészültem elindultunk Lillyvel az ebédlőhöz.
Beérve leültünk egy üres asztalhoz és a kikészített müzlit enni kezdtük.

- Nos diákok. Ahogy látom mindenki elfogyasztottat az ételét ezért most ismertetem a mai programunkat. Először is öltözzenek fürdő ruhába, mert le megyünk a partra. Ez lesz az egésznapos programunk. Az ebéd pedig úgy alakul, hogy a strandon fogunk lángost enni. 10 perc múlva indulunk. Kérem siessenek a készülődéssel!
Hát akkor irány vissza!- gondoltam magamban.
**
A fürdőben gyorsan átöltöztünk és vissza indultunk a faházhoz.
Az kizárt dolog volt, hogy én egy száll fürdőruhába mennyek le a partra ezért felkaptam egy hosszú lukacsos lenge fölsőt ami annyit takart amennyire szükség volt.
A tanárok már kint álltak és várták a diákokat akik több kevesebb sikerrel meg is érkeztek.
A lelógó hajam már túlságosan is melegített ezért inkább felkötöttem egy laza kontyba. Körbe néztem az embereken és megláttam Ash-t. Ami azt illeti még mindig haragszom rá. Megakarom tudni ezt az egész ügyet, de a büszkeségem nem hagyom alább szóval nem szólók hozzá. De amit Luke emlitett még mindig elgondolkodtat.
~Ash szemszöge~
Éreztem Lenna égető tekintetét magamon, de nem fordulhattam oda. Tudom, hogy haragszik, de jobb lesz így. Legalább távol marad az egésztől. Ha tudná, hogy azért nem beszélek vele, mert nem lehet. Sokkal egyszerűbb lenne minden. Luke megtiltotta. Nem értem, hogy ez is a teljes csapattaggá válás egyik 'feladata' vagy csak nem akarja, hogy közöm legyen hozzá.... Úgy tűnik ezt már sose tudom meg. Túlságosan is jól ismerem Luke-ot, ha beszélnék Lennával talán engem bántana, de az is lehet, hogy tovább folytatná a 'keserítsük meg Lenna életét' - akcióját. Jobb lesz, ha nem kockáztatok...
~Lenna szemszöge~
Ki vetettem az idegesítő gondolatokat a fejemből. Majd elindultam a tömeg után.
Igazából hamar oda értünk, mert a tenger elég közel volt a faházakhoz. A tanár még elmondta, hogy a lángosos bódénál találkozunk egy órakor addig pedig szabad foglalkozás, de a vigyázóknak mindenképp a közelünkben kell lenniük.
Bár Luke-ot sehol se láttam eddig, de nem mintha hiányozna vagy valami óriási bajba keverednék amíg nincs itt.
Ahogy látom mindenki a tengert tűzte ki célpontul, de megértem hiszen nagyon meleg van, de én mégis inkább maradok a napozásnál. Gyorsan kerestem egy szabad napozóágyat és leültem rá majd ittam egy kicsit a kihozott üvegemből utána pedig levettem a felsőmet és hátradőltem az ágyra.
- Végre egy kis nyugalom. - sóhajtottam, amint a napmelegét megéreztem pezsegni a bőrömön. A szememet becsuktam és így élveztem tovább a barnulás pillanatait.
~Lilly szemszöge~
Követtem Lenát a part felé, de ő eléggé sietősre fogta, ezért én lelassultam...
Nagyon furcsán nézhettem ki amikor az előttem lévő lányra pillantottam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is hozzám szól.
- Te vagy Lilly, igaz? - hunyoritott.
- I..igen é..én vagyok. - dadogtam Aly-nek.
- Ne dadogj már! - utasított.
- Rendben! Sajnálom... - húztam össze magam.
- Lenne itt egy feladat amit teljesíteni kéne. Meg tudod csinálni? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Persze! - bólogattam hevesen.
Talán így kivívok nála valamiféle elismerést. Mindig is szerettem volna közel kerülni hozzá, de ez nem igazán volt lehetséges.
- Mi lenne az? - kérdeztem.
- A feladat egyszerű. - mosolygott ördögien.
- Csak annyi az egész, hogy ezt a kis pirulát beledobod Lenna üvegébe és kész is. De senki se lásson és senkinek sem beszélhetsz erről! - nézett rám ellen mondást nem tűrő tekintettel. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy mi ez a tabletta és mért kell ezt tennem, de tudtam, hogyha ezt megteszem biztos magamra haragítom ezért inkább csöndben maradtam és bólintottam egyet.
- Helyes! - mosolygott ismét
- De, ha egy szót is mersz szólni akárkinek erről a kis csevejről... - jött közelebb. Megkeserítem az életedet! - szegezte felém a mutató ujját. Nagyon rám ijesztett ezért ismét csak bólintottam.
- Én is így gondoltam! - mondta, majd tovább haladt a csapat után.
~Lenna szemszöge~
Annyira melegem volt, hogy egyből lehúztam az üvegem egész tartalmát majd ismét vissza dőltem a napozó helyemre.
Párperc múlva egy apró nyilallást éreztem a hasamban, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Élveztem volna tovább a napsugarak melegét magamon, de egy árnyék megzavart ebben. Kinyitottam a szemem és ki más lett volna ott, ha nem Luke. A szememet forgattam rá utána pedig ismét becsuktam azokat.
- Nyugi én se lennék itt szívesen veled. - ült le a mellettem lévő ágyra.
- Akkor minek vagy itt?
- Mert muszáj! - köpte oda.
- Tudod én vagyok a "vigyázod" vagy mi...
- És? Attól még elmehetsz... Senki se tudja meg.. és ahogy látod nem vagyok túl nagy veszélyhelyzetben. - flegmáztam. De a gyomrom ismét fájni kezdett...
- Ne flegmáz velem! - került ismét elém.
- Mér? Mi lesz? - húztam az agyát egy mosoly kíséretében.
Az ő arcára is egy vigyor ült ki ami nem sejtetett túl sok jót....
És már csak annyit éreztem, hogy a hideg tenyere a térdhajlatom alá és a hátamra csúsztatta.
- Luke Hemmings! Azonnal tegyél le! - kalimpáltam, de a gyomrom egyre jobban fájt ezért kénytelen voltam abba hagyni.
- Ohh tudod a teljes nevem? Ez de cuki. - nevetett miközben a tenger felé haladt.
- Komolyan Luke tegyél le! Nagyon fáj a hasam! - nyöszörögtem.
- Ennél jobb kifogásod nincs? - horkant fel ismét.
- Komolyan Luke! - ütöttem a mellkasát, de nem hatotta meg és egyre beljebb értünk a vízben. A hasam már borzasztóan fájt szinte ordítani tudtam volna, de nem tudom mitől fáj....
- Kérésed számomra parancs! - nevetett. Majd a kezei elengedtek én pedig a vízbe zuhantam és süllyedni kezdtem. Próbáltam feljebb úszni, de minden mozdulat maga volt a pokol.
 
 Muszáj volt össze húznom magam, mert így kevésbé éreztem a fájdalmat. Ahogy felnéztem nem láttam Luke alakját így kétségbe estem, hogy nem fog kimenteni.
Levegőm is alig maradt ezért megkellet próbálnom felúszni ez volt az utolsó lehetőségem. Kimozdultam a magzatpózból és minél gyorsabban próbáltam a felszínre úszni, de borzasztóan fájt. A fejem ki ért a vízből és a távolodó fiú nevét próbáltam ordítani.
- Luke!
Már nem láttam, hogy észre vett-e mert ismét süllyedtem. Túlságosan is fájtak a mozdulatok. Az egyik kezemet még próbáltam nyújtva tartani, hogy lásson, de nem volt túl sok esélyem.
 
Már csak imádkozni tudtam, hogy visszaforduljon hozzám.


Remélem azért tetszett és egy kis vissza jelzést is kapok :) Szeretnétek külön facebook csoportot esetleg? :) Szavazatok! :)